Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai

144 Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. Dr. Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai tos az lenne, ha minden egyes tájegység kevés és megbízható jellemzővel lenne leírható. Ez a köve­telmény elég jól, sokszor igen jól teljesül a hegy­vidékek és részben a dunántúli medencék esetében. Ezzel szemben az Alföldön csak ritkán. Ennek ket­tős oka van. Egyik a felszín egyhangúsága, a min­dent elborító, fiatal feltöltés. Másik az egyenetlen megkutatottság. Ez mind függőlegesen, mind te­rületileg, de minőségileg is jellemzi az Alföld leg­nagyobb részét (1. ábra). A pleisztocén az Alföld fő rétegvizes formációja, tehát ennek megbízható szelvényű harántolása, feküjének elérése jelzi a fú­rás pontjában a megkutatottságot. A területi és mélységi adatok egyenetlensége miatt nem teljesülhet tehát az azonos kategóriájú tájegységek homogenitása. Igv az Alföld három legmélyebb süllyedékének (jászsági, körösi és dél­alföldi) tájai igen heterogén egységet jelenthetnek. A feltártság javulásával ezek talán később jobban is elhatárolhatók és résztájakra is feloszthatók lesznek. A határvonalak ismertetése A térképnek háromféle fokozatú határvonala van (2. ábra) : a) Hegyvidékek és medencék határa. b) Vízföldtani tájhatár. c) Kisebb vízföldtani egységek határa. A kétféle vízföldtani táj határ kedvező esetben homogén egységeket választ el. Elkülönítettem még a tájtól élesen elütő, kisebb területeket is. Ilyen területre nem érvényesek a táj meghatározó jellemzői. Ezek főleg a hegyvidé­keken fordulnak elő. A hegyvidéken és a dunántúli medencék terüle­tén a nagyobb folyóvölgyeket is jelöltem. Vízgaz­S4mUAUMíY KAZINCBARCIKA MISKOLC Bnnssmmr jisasmh BYÓUBWS tmrm V\ SZEHTENORE *HUDumömm KAKAS KISUISZALLAS moKsmmm rmm merném Ni MEZOJÍR KECSKEHET 'SZARVAS BÉKÉS BÉKÉSCSABA KismwemÁZA \ *M J, csenem /.SZEMES Kiskörös MOCSA ^ | HÓDMEZŐVÁSÁRHELY mumus J ELMA U Y A HA LA /• 1 1 ^—<0Om DUMWAROS *i I vízkutató fúrás, mely magfúrással lia­rántolta a 100 m-nél vastagabb pleiszto­cént, vagy pleisztocén szelvény legnagyobb részéről geofizikai szelvénye van; 2 — 100 m-nél vékonyabb pleisztocén; 3 — az Ál­lóid határa 1 — Kxploratory borehole penetrating by core-drilling the 100 m thick Pleistocene, or for wliich a geophysical Iog is available over most of the Pleistocene; 2 — Pleistocene thinner tlian 100 m; 3 — Boundary ol tlie Plains 1. ábra. Az alföld megkutatottsága a pleisztocénra vonatkozóan 1960. dec. 31-1 állapot Fig. 1. The density of exploration in the Plains, concerning the Pleistocene formation. (as of 31. December, 1969)

Next

/
Thumbnails
Contents