Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
3. szám - Marton Lajos–Sellyey Gyula: Eltőmödött vízadó kutak feltárásának tapasztalatai
116 Hidrológiai Közlöny 1971. 3. sz. Marton L.—Sellyey Gy.: Eltömődött vizadó kutak tákból. Ez annak tulajdonítható, hogy a mesterséges kavicsolás 5—10 mm átméró'jű szemcsékből, maga a természetes réteg is elsősorban durva homokos kavicsból áll, s a szemre nagy térfogatú térkitöltő csapadék csak kis súlyszázalékot tehet ki. A Siemens-kutak 1—6 mm szemnagyságú mintáiból lényegében ugyanannyi anyag oldódott ki, mint a feltáró aknából vett mintákból, tehát a kúttől távolodva nem csökkent számottevően a kavicsréteg pórusait kitöltő anyag. A felszínközeli humusz és a 7—8 m közötti agyag mintáiból nagyobb rész, 5—6 súlyszázalék oldódott ki, ezek azonban a vízadó rétegtől elütő szerkezetük folytán a kúteltömődés szempontjából nem jönnek számításba. A kioldott frakció kémiai összetételét vizsgálva a feltáró aknánál és a Siemens-kutaknál egyaránt uralkodó a három vegyértékű fémek oxidja, mintegy 80 — 90%. Ezen belül is az egész kioldott anyagra vonatkoztatva 50—70%-ot (a Siemenskutaknál 45—55%-ot) tesznek ki a vasvegyületek. Az alumíniumoxid általában 20—30% körül mozog, míg a kalcium- és magnéziumoxid egy-két esetet kivéve csekély jelentőségű. Karbonátot csak helyenként és nyomokban mutattunk ki, jeléül annak, hogy a talajszemcsék között vízből lerakódott anyag nem a talajvíz keménységének a következménye. Az eredmények tanúsága szerint az áteresztőképesség csökkenése elsősorban a vasvegyületek terhére írandó. Abból a célból, hogy meghatározzuk, van-e a vastartalom változásának a mélység vagy a kútcsőtől mért távolság függvényében valamilyen kimutatható tendenciája, statisztikai módszereket alkalmaztunk. Erre a célra a Spearman-féle korrelációs tényezőt [3] használtuk: A q tényező —1 és +1 intervallumban változhat. Abban az esetben, ha egy sorozat egymástól független értékei úgy helyezkednek el térben vagy időben, hogy nagyságukban a felvett iránynak megfelelően egyértelmű növekedés mutatható ki, akkor g=+l. Egyértelmű csökkenés esetén o = = —1. Mennél jobban megközelíti a p tényező a + 1, ill. a —1 értéket, annál határozottabb a növekedés, ill. a csökkenés trendje, tendenciája. Az A-szintben a vastartalom növekedése a kútcsőliöz közeledve egyértelmű (g=+l). Viszont a B- és C-szintben már csökkenés van a cső felé közeledve ({>=— 1). Ha a különböző mélységben elhelyezkedő szinteket egybefogjuk s a csőtől azonos távolságban levő pontokat gyűrűbe fogjuk és értékeik átlagát képezzük, akkor vizsgálhatjuk, hogy a csőtől való távolsággal csökken-e vagy esetleg nő-e a vastartalom. Ebben az esetben p = —0,8 értéket kaptunk. Vizsgáljuk meg, hogy a mélység függvényében van-e valamilyen tendencia a vastartalom változásában. Ebben az esetben az egyes szinteket egyegy átlagértékkel szerepeltetjük (lásd 3. táblázatot is)'. Az A—B—C rétegeket tekintve lefelé nő a vastartalom, o— +1; az A—B—C—D rétegeket nézve viszont —0,2. Hasonló a helyzet az A1 20 3 esetében is. Megállapítható tehát, hogy többnyire véletlenszerű eloszlásról van szó, a kút közvetlen környezetében nincs egyértelműen kimutatható tendencia a kicsapódott anyagok mértékének változásában valamely kitüntetett irányban. Erre mutat az is, hogy a Siemens-kutak 1 — 7 m közötti finom és durvakavics rétegéből lényegében ugyanannyi anyag oldódott ki, mint a feltáró akna mintáiból, tehát a kúttól távolodva nem csökkent 2. táblázat A —4,0 m-es H-jelü színiből vett minták vizsgálati adatai 1 kg talajra vonatkoztatva. Sósavas kioldás Minta jele. (a 3. ábra szerint) B4 B3 B2 B1 B5 B6 B7 B8 B16B15 B14 B13 B9 B10 Bll B12 Kioldódott, súly% 2,40 1,65 1,56 0,97 1,20 1,75 2,26 2,17 1,24 1,43 1,40 1,77 1,11 1,75 1,57 2,03 Fe 20 3, gr/kg A1 20 3, gr/kg CaO + MgO, gr/kg Izzítási veszteség, gr/ kS 12,80 9,20 8,45 5,10 7,50 5,50 5,20 3,12 3,53 1,67 1,80 1,40 0,S0 0,90 0,93 0,89 6,87 9,40 13,60 9,70 3,53 5,70 6,70 7,93 1,49 2,22 2,10 3,84 1,01 0,80 0,99 1,10 7,73 6,80 6,83 11,85 2,29 5,86 4,42 4,03 2,23 1,48 2,58 1,61 1,03 0,92 1,10 1,07 5,80 7,76 7,05 12,20 3,13 7,15 6,75 6,16 2,06 2,42 1,73 1,72 0,89 0,98 0,98 1,02 3. táblázat 1 kg talajmintában levő alkotórészek átlagértéke Hely Fe 20 3 A1 20 3 CaO + MgO CaC0 3 Izzítási veszt. Kioldódott gr/kg % g r/ k6 0/ /o gr/kg 0/ /o gr/kg 0/ /o gr/kg A-szint B-szint C-szint D-szint 8,65 8,82 10,11 6,55 55,2 53,8 59,2 52,8 4,98 5,31 5,00 3,58 31,8 32,4 29.1 29.2 1,85 2,11 1,65 2,09 11,8 12,85 9,60 16,9 0 0 0 0 0,20 0,17 0,36 0,14 1,22 1,06 2,10 1,13 15,68 16,41 17,12 12,36
