Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

80 Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. Dr. Lászlóffy W.: A Nemzeti Bizottság 1968—69. évi működése az IAEA-val és a többi érdekelt nemzetközi, regionális és nemzeti szervvel egyetértésben a) továbbra is tartsa fenn a NHL) Koordináló Tanácsának titkárságát, b) hívjon össze 1969-ben nemzetközi konferenciát a NH D gyakorlati és tudományos eredményeinek felmérése és a hidrológiai együttműködés ügyében, hogy ezáltal — sarkallja a tagállamokat a decennium munkájában való további tevékeny részvételre — késztesse őket a decennium keretében eddig elért eredmények számbavételére és egy távlati tervvel kapcsolatos szükségleteik és lehetőségeik felmérésére, c) támogassa a NHD munkatervében foglalt nemzetközi tudományos célkitűzések megvalósítását, elsősorban a Koordináló Tanács által óletrehívott munkabizottságok ós szakértői csoportok ülésének megszervezésével, az említett célkitűzések érdekében szükséges adatközlés és kölcsönös tájékoztatás révén, továbbá a megvalósulásukból származó adatok ós beszámolók közreadásával és d) segítse a közös vízgyűjtőterületen osztozó vagy hasonló jellegű területen fekvő országokat regionális együttműködésükben, ós főként: tegye lehetővé az ennek eredményeként készülő térképek ós beszámolók közreadását. A fenti határozat b) pontja értelmében legfőbb kötelességünk most — mérlegre tenni a decennium első öt éve alatt végzett munkatervünket, figyelembe véve a fejlődő országokkal, a szocialista táborral ós a szomszédainkkal való együttműködésre vonatkozó ajánlásokat ós — rögzíteni a távolabbi jövőt illető irányelveket. Ezt a munkát természetesen csak a hidrológia egyes részterületeinek művelői együttes összefogással végezhetik sikerrel. A szakterületi felelősökre és titkáraikra vár a feladat, hogy megfelelő munkabizottságokat alakítva készítsék el saját területükre vonatkozóan egyrészt a mögöttünk levő évek felmórésót, másrészt — a Koordináló Tanács vonatkozó határozatainak figyelembevételével — a közelebbi és a távolabbi jövő terveit, továbbá jelöljék ki és egyeztessék a határterületek művelőivel szemben az igényeket. Gondolniok kell közben arra, hogy a nemzeti munkaterv bázisát a lehetőség szerint kiszélesítsék : minél több intézményt — kutatóintézetet, egyetemi tanszéket, vállalatot ós hivatalt — vonjanak be már a tervezésbe is. Csak a leírt módon érhetjük el, hogy a Decennium móg hátralevő éveiben is jó hírnevünkhöz méltó módon képviselhessük hazánkat. 1969. szeptember 24—30. között Budapesten és környékén rendezték meg „A Hidrológia és Geofizika Szerepe a Felszínalatti Vízkutatásban" címmel a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség Szakértői értekezletét. A nemzetközi találkozón 60 külföldi szakértő vett részt. Az előadásokon kívül terepi bemutató mérések is voltak. * 1969. november 24-én az OVH-ban tartotta meg évi rendes ülését a Decennium Magyar Nemzeti Bizottsága. Az ülés elején Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke átadta Breinich Miklósnak a Bizottság elnöki teendői ellátását. Breinich Miklós ismertette a Bizottság Vezetőségében beállt változásokat és az új szervezeti szabályzatot. Az ülés résztvevői megtárgyalták a Decennium első öt évének eseményeit. Javaslatok hangzottak el a decemberben Párizsban tartandó Dekád-középi Konferencián tanúsítandó állásfoglalásokkal kapcsolatban is. Ilyen előzmények után került sor Párizsban 1969. december 8—16. között a Decennium első felének tudományos és gyakorlati eredményeit megtárgyaló Nemzetközi Konferenciára. Hazánkat a Konferencián négytagú küldöttség képviselte. A küldöttség vezetője Breinich Miklós, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, tagjai dr. V. Nagy Imre, dr. Szesztay Károly és Benedek Pál voltak. Küldöttségünk a két leglényegesebb napirendi ponttal kapcsolatban (a Decennium második felének programja, valamint a nemzetközi hidrológiai együttműködés távlatai) javaslatot terjesztette be, ami kedvező fogadtatásra talált. A Konferenciához csatlakozva, december 17—19-ig tartották ugyancsak Párizsban a Decennium Koordináló Tanácsának ülését. Hazánkat az ülésen dr. Szesztay Károly, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnöke képviselte. * 1970. január 15-ével megkezdődött Budapesten a VITUKI szervezésében a harmadik 6 hónapos Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyam. Az 1966ban és 1968-ban megrendezett korábbi tanfolyamokhoz hasonló célkitűzésű és tematikájú tanfolyam külföldi hallgatóinak létszáma 13, ezek legnagyobb része a közel-keleti országokból érkezett hazánkba. Sárvári István NHD Magyar Nemzeti Bizottságának titkára Károlyi Zsigmond: A Tanácsköztársaság vízgazdálkodása. (A Tanácsköztársaság vízgazdálkodási programja és a vízügyi szolgálat tevékenysége 1919-ben.) Az Országos Vízügyi Hivatal kiadványa, Budapest, 1969; 30 o. 4 kép, 7 irod. A Magyar Tanácsköztársaság létezésének már első heteiben megteremtette a polgári társadalom szocialista átalakításának politikai, gazdasági és szociális alapfeltételeit. Ma, szocialista építőmunkánk viszonylag békés körülményei közt — szinte hihetetlennek látszik, hogy mindössze 133 napos létezése alatt milyen messzire jutott a kitűzött távolabbi célok gyakorlati megvalósításában is. Hevesi Gyula akadémikus előszavának idézett kezdő mondatai világítják meg az OVH-nak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfodulója alkalmából összeállított kiadványa fő mondanivalóját: annak bemutatását, hogy az akkori magyar vízimórnökök milyen pontosan látták feladataikat, s milyen sokat tettek ezek megvalósítása érdekében. A kiadvány bemutatja a Tanácsköztársaság műszaki intézkedéseit, a műszaki élet szervezeti formáit, bemutatja a hazai vízgazdálkodás 1919. előtti helyzetét, s rámutat a magyar vízimérnökök haladó törekvéseinek és a Tanácskormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek találkozására. Megállapítja, hogy a, Vízgazdálkodási Osztály megszervezésével a vízügyi igazgatás — vízimérnökeinek régi törekvésének megfelelően — II. József, majd Széchenyi korában volt rövid idejű egysége után ismét egységessé vált, bár ez az egység utóbb is csak 1953-tól kezdve valósulhatott meg. A továbbiakban a vízi nagylétesítmények és vízerőhasznosítás, a víziútfejlesztés és a Duna—Tisza Csatorna építés, a mezőgazdasági vízgazdálkodás és regionális fejlesztés egykorú tevékenységét taglalja, külön megemlékezve az 1919. tavaszi tiszai árvízvédelem hősi, az idegen hadseregek támadása és akadályozása ellenére is sikeres tevékenységéről. Megemlékezik a mű a vízügyi szolgálat nagyjairól: Bogdánfy Ödön, Sajó Elemér, Gerster Béla és Benedek József és a többiek munkásságáról is. A rövid áttekintés — minden vázlatossága ellenére is — meggyőző bizonyítéka annak, hogy a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálata nemcsak felismerte, hanem vállalta is mindannak a teljesítését, ami a vízügyi feladatokból rá hárult. Dr. Vágás István