Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

2. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és a Magyar Nemzeti Bizottság 1968–69. évi működése

•QS Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI DECENNIUM HÍREI A Nemzetközi Hidrológiai Decennium és a Magyar Nemzeti Bizottság 1968—69. évi működése dr. I. Á S Z 1. Ó F F Y WOLDEMÁE a műszaki tudományok doktora 1. A Decennium ügye az UNESCO-ban Az Egyesült Nemzetek Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetének nagy vállalakozása, a Nemzetközi Hidrológiai Decennium, sajnos nehezen hozza meg a várt gyümölcsöket. Kiderült, hogy az UNESCO megemelt költségvetése is kevés ahhoz, hogy a Koordináló Tanács 10 munkabizottságában és 21 szakértőcsoportjában közreműködő rengeteg szakember javaslatainak csak kis része is megvalósítható legyen, sőt költségvetési •okokból magukat a találkozókat is meg kellett ritkítani. Másrészt világossá vált, hogy az élet minden vonatkozásával szorosan összefüggő hidrológia olyan sok megoldásra váró feladatot vetett fel, hogy a titkárság, noha időközben megerősítették, még az adminisztrálásukkal sem tud megbirkózni. A számos tervbevett kiadvány nem jelent meg. A kéziratban jobbára kész különféle útmutatók és katalógusok szerzői most tanulják meg, hogy milyen nehéz a legszebb elgondolás megvalósítása is, ha nemzetközi bizottságnak kell minden apró részletben egységre jutnia. A különféle bizottsági üléseken csalódás tapasztalható a fejlődő országok képviselői részéről. A jelentékeny szellemi segítség, amit ezek az országok ösztöndíjak és rendelkezésükre bocsátott szakértők munkája révén kapnak, nem elégíti ki őket. Ott, ahol az elsődleges életszükségletek kielégítése is gond, ahol a közegészségügy, az elemi oktatás és a gazdasági élet minden vonalán kiáltóak a ma hiányosságai, nehéz is kellő érdeklődóst kelteni a főként, a holnap szolgálatában álló hidrológia iránt. De még azokban az országokban is, amelyeknek vezetői fel- és elismerték a Decennium programjának nagy jelentőségét, áthidalhatatlan akadályt jelent a szakemberek hiánya. Egy-két külföldön nevelkedett hidrológusmórnök egymaga képtelen a középkáderek ós észlelők hiányából fakadó hallatlan nehézségeket ellensúlyozni. A felsorolt okokból nyilvánvaló lett, hogy a nagy nemzetközi megmozdulásoktól nem várható olyan gyors és az egész világra kiterjedő eredmény, amilyent a derűlátók eleinte elképzeltek. Had soroljam fel mégis a már eddig is megfigyelhető kedvező jelenségeket. 1. Elsőkónt az ENSZ-szervezetek családján belüli munkamegosztás kialakulását említeném. A víz életfontosságú jelentőségéből következik, hogy a Meteorológia Világszervezet (WMO), az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nemzetközi Atomenergia Szervezet (IAEA) ós az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkájának számos hidrológiai vonatkozása van, sőt a technikai segély és a fejlesztési alap révén maga a Szociális ós Gazdasági Tanács (ECOSOC) is érdekelt a Decennium sikerében. Szükségképpen előfordult tehát, hogy ugyanazzal a kérdéssel egyidejűleg két nemzetközi szerv is foglalkozott, és nézeteltérések merültek fel az illetékesség tekintetében is. Az elmúlt évben a párhuzamos munkát sok tekintetbén az ésszerű munkamegosztás váltotta fel, és részben megtörtént a hatáskörök elhatárolása is. 2. A kezdetben alakított nagylétszámú munkabizottságokat, amelyeknek összetételét a földrajzi és politikai -egyensúly elve szabta meg, meghatározott részfeladattal megbízott kisebb szakértői csoportokkal igyekeznek felváltani. Ez a rendszer javítja a munka hatásfokát ós egyidejűleg csökkenti a kiadásokat is. 3. A Koordináló Tanács rájött, hogy „aki sokat markol keveset fog". Amíg első ülésén 66 határozatot hozott, a továbbiakon rendre 17, 18, ill. 15 határozat született, ós számos korábbit hatálytalanított úgy, hogy az összesen 116 határozat közül ma csak 66 van érvényben. Még mindig sok, de közelebb jutottunk a megvalósítás lehetőségéhez. 4. A Decennium jegyében rendezett nemzetközi szimpozionok és kongresszusok iratainak kiadását átadták a Nemzetközi Hidrológiai Szövetségnek, amely — Tison professzor szakavatott szerkesztésében és a 25 éve bedolgozott nyomdával — feladatát közmegelégedésre látja el. 5. A hirdológusképzés érdekében mind több tagállam szervez a fejlődő országok szakemberei számára —• rész-. ben az UNESCO támogatásával, részben anélkül —, továbbképző tanfolyamokat, amelyeken nagyszámú ösztöndíj segíti elő a részvételt. A Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Hollandiában a hidrológia professzorai részére nyílik szeminárium. Afrika több városában és Dél-Amerikában középkáderek képzésére indulnak tanfolyamok. 6. Á több országot szelő nagy folyók vízgyűjtőterületén erősödik az érdekeltek közti regionális együttműködés. 7. A legfontosabb lépést talán mégis a Koordináló Tanács IV-14 számú határozata jelenti, amely szerint a f. év őszén kormányszakértői konferencia teszi mérlegre a decennium első félévének tudományos és gyakorlati eredményeit, ós megtárgyalja a távolabbi jövőt illető nemzetközi együttműködés biztosításának módozatait. 2. A Decennium ügye idehaza A Decennium ügyének általános jellemzése után fordítsuk most figyelmünket az itthoni dolgokra. Ezelőtt 5 évvel készült munkatervünkben Magyarország hidrológiai viszonyainak további feltárását és a népgazdaságunk fejlesztése szempontjából legfontosabb feladatokat állítottuk előtérbe. Fokozatosan kiderült, hogy nemzetközi síkon egyrészt a hidrológia tudományának előbbrevitelót tekintik célnak, másrészt a Decennium révén el kívánják érni, hogy a hidrológiai térképeken a fejlődő országok területén mutatkozó „fehér foltokat" a fejlett országok segítségével kitöltve, Földünk egészére vízmórleget készíthessünk. Különösen az első cél késztet arra, hogy a következőkben a nemzetközi program szempontjából vizsgálva a végzett munkát, az elért eredmények mellett arra is rámutassak, amivel többet lehetett volna tennünk, és így útmutatással szolgáljak a további teendőket illetően . # A Decennium munkaterve hármas tagozódású. A felvetett témák az adatgyűjtés, a vízmérlegek és kataszterek, valamint a kutatás kérdései körül csoportosulnak. Kiegészítő feladat az eredmények közkinccsé tétele ós n program megvalósításához szükséges szakemberek képzése. A következőkben ezt a beosztást követve vesszük számba, a Koordináló Tanács határozatainak figyelembevételével, a végzett munkát. a) Észlelőhálózatok és adatgyűjtés Az adatgyűjtés észlelőállomásokon ós táj jellemző, ill. kísérleti vízgyűjtőterületeken folyik. A nemzetközi terv