Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
2. szám - Dr. Szász Gábor: A téli csapadékösszegek szekuláris változása Debrecenben (1856–1964)
66 Hidrológiai Közlöny 1970. 2. sz. Dr. Szász G.: A téli csapadékösszegek változása 260• [mm] 240no200180160M no100• 8060• 40 20 1 i— •• i ' i 1 1 1 , ^ , 59-60 69-70 19-BO 89-90 1899-900 909-910 19-20 23-30 39-40 49-50 59-60[év] 1. ábra. A téli csapadékösszegei: menete 1855/56—1964/65 között Debrecenben (Debrecen—Pallag) Abb. 1. Gang der Winter-Niederschlagsmengen zwischen 1855/56—1964/65 in Debrecen (Debrecen-Pallag) gálatok kezdetekor feltételeztük, hogy a megfigyelési sor. hosszabbodásával a valószínű hiba jelentós mértékben fog csökkenni. A csökkenés be is következett, azonban nem olvan mértékben, mint ahogyan az várható lett volna. A 30 éves és a 110 éves sorozat tényleges valószínű hibáját, valamint az extrapolált hiba értékét az alábbi összeállítás mutatja: Hib a«= 8 0 ±4,98 mm Hiba„ =11 0 +2,93 mm Hiba R= 11 0 extrapol +1,15 mm Hiba n==14 9 extrapol +1,00 mm Ezek szerint a 30 éves sorozat (1934—64) hibáját 110 évre lineárisan extrapolálva 1,15 nnn-t kapunk, ezzel szemben a tényleges 110 éves sor hibájának értéke: 2,93 mm, vagyis több, mint kétszerese az elméletileg várható hibának. Az extrapolált valószínű hiba csak abban az esetben egyezett, vagy legalábbis közelítette volna meg a tényleges valószínű hibát, ha a sorozat tagjai csak véletlenszerűen változnak. Mivel a tényleges valószínű liiba az extrapoláltnál lényegesen magasabb, lehetővé tette azt a feltételezést, hogy a véletlenszerű ingadozások mellett olyan szisztematikus hibaforrás is fennáll, melynek oka szekuláris változásra vezethető vissza. Ha a téli csapadékösszegek bizonyos időszakaszokban magasabbak, majd máskor alacsonyabbak úgy a nyári csapadék hatékonysága nem marad állandó a korábban elmondottak alapján. A fenti céllal történő vizsgálatokat különböző módon végeztük: 1. gyakorisági vizsgálatok 2. mozgóközepek vizsgálata 3. korrelációs vizsgálatok 4. szóródások vizsgálata. E négy eljárás és ezeknek eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. 2. A gyakorisági vizsgálatok eredményei Mielőtt az egyes téli csapadékösszegek, illetve értékintervallumok relatív gyakoriságának ismertetésére kerülne sor, szükségesnek látszik a vizsgálat tárgyát képező alapsorozat legfontosabb jellegzetességét megismerni. Az 1. ábra a téli csapadékösszegek időbeli változását mutatja be. Az ábrára történő pillantás után azonnal kitűnik, hogy bizonyos időintervallumokban — kb. 15—25 év — a téli csapadékösszegek viszonylag nagy értékükkel, illetve nagy változékonysággal tűnnek ki, míg más szakaszokra — melyeknek terjedelme szintén 15—25 év — a kisebb mértékű változékonyság és általában alacsonyabb téli összegek jellemzőek. A száraz és viszonylag kiegyenlített, valamint a csapadékosabb és változékonyabb szakaszok váltogatják egymást. Hz, a megállapítás az 1. ábra alapján nem szorul különösebb mértékű bizonyításra, azonban ennek ellenére mégis fontos meghatározni, hogy az egyes szakaszokon belül az egyes telek csapadékösszegei, illetve értékintervallumaiba tartozó értékek milyen relatív gyakoriságot mutatnak. Emellett fontos eldönteni azt, hogy a hasonlónak minősített szakaszokban azonos-e az abszolút és relatív eloszlás. E célból a 110 éves sorozatot két szakaszra bontottuk: 1. szakasz: 1858/59—1910/11 tél 2. szakasz: 1911/12—1963/64 tél. E szakaszokon belül csapadékos és csapadékszegény tartományokat különböztettünk meg. Az egyes szakaszok 52 évet ölelnek fel. E két szakasz téli csapadékösszegeinek összeggörbéit a 2. ábra szemlélteti. Ebből az ábrából megállapítható, hogy a két szakasz halmazát alkotó elemek egymással azonosak. Ezt a /-próba szigorúan igazolja. Csupán 2. ábra. A téli csapadékösszegek nagyságszerinti rangsora 1858—1910 és 1911—1963 évekből Alit). 2. Rangordnung der Winter-Niederschlagsmengen nach den Grössen aus den Jahren 1858—1910 und 1911—1963
