Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Dr. Némedi László–dr. Török Piroska: A budapesti fürdők bakteriológiai vizsgálata

568 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Dr. Némedi L.—dr. Török P.: A budapesti fürdők talom miatt ez a viszonyszám nem fejezi ki helyesen az aktuális szennyezettséget. Értékes tájékoztatást adhat a használt víz klórfogyasztási értéke, ha a méréseket megfelelő gyakorisággal végzik [25]. Laboratóriumunk a fenti nehézségek leküzdésére a medencevizek minősítésére elsősorban a bakteriológiai vizsgálatok eredményeit" használta. A minősítést tapasztalati úton megválasztott, de korántsem szigorú határértékekkel végeztük. A vegyes mikroflóra jelenléte miatt a baktériumszám és a coliszám meghatározásán túl további négy indexet vezettünk be. A különböző típusú szenvnyezettség indikálása mellett szükségesnek tartottuk a humán mikroflóra legfontosabb baktériumainak kimutatását is. Ez természetesen munkaigényes és alaposabb felkészültséget igényel, de a valóságos szennyezettség, ill. fertőzöttség mértékének és minőségének megállapítását lehetővé teszi. Mintavétel. A Fővárosi Köjál vízbiológiai laboratóriuma 1955 óta rendszeresen vizsgálja a budapesti fürdőket. Jelenlegi felmérés az 1966. május1969. május közötti időszak eredményeit tartalmazza. A jelzett időszakban 501 mintát dolgoztunk fel, ebből 108 forrás-, ill. kútvíz volt; 110 a folyamatos vízcserét biztosító befolvóvíz és 283 medencevíz minta volt. Utóbbiakat közepes terhelésnél vettük Ströszner-féle automata vízmerítővel kb. 28 cm-rel a felszín alatt a medencék közepén. A bakteriológiai vizsgálathoz minden esetben 300 ml mennyiségű vízmintát vettünk, előre sterilizált üvegdugós üvegben. A mintavevő üvegek 0,05 g nátriumtioszulfátot tartalmaztak az esetleges klór lekötésére. A mintavételt minden esetben a laboratórium szakembere végezte. A mintavétellel párhuzamosan helyszíni szemlét tartottunk. Rögzítettük a mintavétel idején a medencék töltésére használt víz származását, a medencék feltöltésének idejét, tisztításának módját, valamint a fürdőzők számát. Tájékozódtunk az esetlegesen fellépő tömeges klinikai tünetek bejelentéséről is (konjunktivitis, ill. egyéb gyulladásos tünetek és enteriális tünetek). Minták feldolgozása. A vizsgálat időszakában az 501 mintából 8448 vizsgálatot végeztünk. A feldolgozást egyrészt a laboratórium egy évtizede alatt kialakult rutin fürdővízvizsgálata szerint végeztük, másrészt a felmérés ideje alatt bevezettünk egy részletesebb feldolgozási rendet, melynek segítségével adatokat kaptunk a 6 bakteriológiai paraméter alkalmazhatóságára és a fürdővizek humán mikroflóra tartalmára (kvantitatív és kvalitatív vizsgálat). ^ Kvantitatív vizsgálat. 1. Az 1 ml-re vonatkoztatott 20 °C-on növő baktériumszám meghatározása gelatina táptalajban történt 96 órás inkubáció után. A töltésre szolgáló vízből 2x1 ml-t, a medencevízből pedig 2X0,1—0,01 és 0,001 ml-t vizsgáltunk mintánként. 2. A 37 °C-on r.övő baktériumszám meghatározását egyszerű agar táptalajban végeztük 48 órás inkubációval. 3. A 100 ml-re vonatkoztatott coliform-számot membránfilteres eljárással határoztuk meg. Az inkubáció 37 °C-on 24, ill. 48 órán át történt. A töltésre szolgáló vízből 100 ml-t, a medencevízből pedig 5—1—0,1—0,01 ml-t szűrtünk. Táptalajként Endo-agart használtunk. 4. A Streptococcus faecalis-szám meghatározását a 3. szerint, de M-agaron végeztük [30]. 5. A 100 ml-re vonatkoztatott Staphylococcus aureus-szám megállapítása MPN számítással történt. A medencevíz mintákból 5x2 ml-t K-rodanidos dúsítóba tettük [9], a 24 órás és 37 °C-os inkubáció után a dúsítókból átoltást végeztünk véresagarra. 6. A 100 ml-re vonatkoztatott Pseudomonas aeruginosa-szám meghatározása kombinált eljárással történt [15]. A coliform-szám kimutatása során az Endo-agarra helyezett membránfilteren a Ps. aeruginosa telepek izolálhatok. Ezzel párhuzamosan minden mintából dúsítást is végeztünk, kétszeresére hígított Na-selenites táptalajban. A dúsítókból 48 órás és 42 °C -on történő inkubáció után brillantzöld- és véresagar táptalajokra kioltásokat végeztünk. Kvalitatív vizsgálat. A humán mikroflóra fontosabb baktériumainak kimutatását a magyar közegészségügyi-járványügyi mikrobiológiai gyakorlatban alkalmazott módszerekkel végeztük, kisebb módosításokkal, ahol ezt a vizsgálati anyag folyékony volta megkívánta. Itt egyetemlegesen hivatkozunk az OKI által 1969-ben kiadott Módszertani Útmutatóra [31]. Az alábbiakban közöljük azokat a kritériumokat és módszereket, melyek alapján az egyes baktérium-fajokat identifikáltuk. a) Salmonella. A medencevíz mintákat Lovrekovich-féle bizmut-szulfit agarra oltottuk direkt tenyésztés céljából; a vízminták dúsítását Na-selenites táptalajban végeztük. b) Shigella. A direkt tenyésztés dezoxikolátcitrát agaron történt. Esetenként epében is dúsítottunk. c) Enteropatogén Escherichia coli. A kitenyésztett E. coli törzsek szerológiai tipizálását az OKI által kiadott háromféle polivalens és tizenegyféle monovalens OB antiszérummal végeztük [16], d) A fekális eredetű E. coli-t biokémiailag tipizáltuk. A tipizálás alapja az IMViC sorozat volt [28], vizsgáltuk ezen kívül a 44 °C-on való erjesztőképességet, valamint egyes esetekben a kénhidrogénképzést, a KCN-, phenylalanin-, és malonát reakciókat, a gelatina-folyósítást és 9 erjeszthető anyag bontását az Enterobacteriaceae családba való besorolás céljából. e) A Proteus-csoport tagjai közül praktikusan csak a rajzó alakokat mutattuk ki ferdített véresagar táptalajon. f) Streptococcus faecalis kimutatását vízmintákban membránfilteres eljárással M.o.-on először Török [27] vezette be. Az alkalmazott M-agar (30) szelektív és jól használható a fürdő víz vizsgálatoknál is. Kétes esetekben a membránfilteren kitenyésztett törzsek identifikálását Gram-festéssel, véres- és telluritos-agaron valamint epés bonillonban való növekedés vizsgálatával; aesculinbontás, mannit és raffinóz erjesztés; 6,5%-os NaCl-ot tartalmazó dúsítóban való növekedés vizsgálatával; 56 °C-on való rezisztencia vizsgálatával és kataláze-próbával végeztük.