Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
12. szám - Dr. Balogh János–dr. Petrasovits Imre:Evapotranszspirációs állomáshálózat és mérési adataik felhasználása
562 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Dr. Balogh J.—dr. Petrasovits I.: Evapotranszspirációs állomáshálózat a) Az öntözővízigények megállapítása Az öntözött növényállományok tervezett öntözővízigényének különleges jelentősége van, mivel egyrészt — fontos adatai az öntözési művek teljesítőképessége meghatározásával a méretezésnek, másrészt — az öntözőhálózatok üzeménél jelentős meghatározói az öntözővíz szállítás és szétosztás műveleteinek. Az öntözési normákat jelenleg jogszabály állapítja meg. Mai értékük nem közép és nem optimális értékek, hanem kétoldalú tárgyalások során kerültek rögzítésre az Országos Vízügyi Hivatal és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesei által. Figyelembe véve, hogy a vízzel optimálisan ellátott növényállományok ET-ja gyakorlatilag azonos kell hogy legyen az öntözött növényállományokéval — megállapíthatjuk, hogy ha számítani tudjuk a vízzel optimálisan ellátott növényállományok evapotranszspirációját, úgy számítani tudjuk az öntözött növénykultúrák vízigényét, illetve öntözővízigényét is. S ha ez a számítás valamely könnyen mérhető tényező, vagy tényezők segítségével történne, úgy nagy lépést tettünk az öntözés normáinak; az öntözött növénykultúrák öntözővízigények tudományos megalapozottsággal történő meghatározása felé. Az öntözővíznorma a teljes vagy részleges öntözővízigény különböző valószínűséggel tervezett értéke. Bármely értéket választanánk az öntözési norma számítás céljául, mindegyikben az evapotranszspirációval szoros összefüggésben levő és könnyen mérhető tényezők hosszúidejű adatsoraira van szükség. Ilyen hosszú időre visszanyúló adatsorokat elsősorban a meteorológiai, másodsorban a hidrológiai tényezőkre vonatkozóan találhatunk. Talán legfontosabb lépése az öntözési normák meghatározásának az ET-t meghatározó és ugyanakkor hosszúidejű adatsorral bíró meteorológiai illetve hidrológai tényezőnek, illetve tényezőknek a kiválasztása. A hosszúidejű adatsorokból átlag, vagy kívánt gyakoriságú értékek képezhetők és ezekből számítható az öntözött növények evapotranszspirációja. Ez az ET érték azonban még nem öntözési norma. Az öntözési norma értékét megkapjuk, ha az átlagos vagy a mértékadó gyakoriságú időjárási helyzet csapadékából és a talajból származó ned'vességet levonjuk az átlagos, vagy a mértékadó gyakorisági! számított ET értékből. Vagyis Vgi — ET o vi—C, ahol VÖÍ az öntözött növényállomány mértékadó gyakoriságú öntözővízigénye, ETo Pt az öntözött növényállomány mértékadó gyakoriságú számított evapotranszspirációja, C a mértékadó gyakoriságú időjárási helyzet csapadékából és a talajból származó nedvesség. Ügy gondoljuk, hogy az ismertetett gondolatmenet alkalmas az öntözött növények öntözővízigényének meghatározásához mindenütt ahol a számításhoz szükséges adatok rendelkezésre állnak. h) Az öntözés időpontjainak és fordulóinak előrejelzése Az evapotranszspirációs állomások adatait az öntözési normák tudományos megalapozásán túl az öntözési időpontok és öntözési fordulók előrejelzésére is fel lehet használni. Az állomások ugyanis egy-egy erősebben öntözött tájegységben folyamatosan szolgáltatják a vízzel optimálisan ellátott növénykultúrák evapotranszspirációjának értékeit. Ezek az adatok azonosak, vagy legalább is nagyon hasonlóak az adott öntözött tájegység, azonos fejlettségű, azonos öntözött növényállományainak tényleges (aktuáhs) evapotranszspirációjához. Ha az időjárásban közeli változás nem várható, az előző napok evapotranszspirációja a következő napokra változtatás nélkül extrapolálható. Ismerve a vizsgált időszak kezdetén a talajnedvesség tartalmát, rendkívül egyszerű számítás elvégzésével előrej elezhető az az időpont melyben a következő öntözést meg kell kezdeni, az optimális talaj-nedvességtartalom helyreállításához. Miután az öntözési módszer, a talaj típusa és az öntözött növény kultúra meghatározzák az egy öntözés alkalmával kiadagolandó vízmennyiséget, az öntözés helyes időpontjának a meghatározása jelentős segítséget jelenthet a gazdaságoknak az öntözőgazdálkodás minőségének javításához illetve a nagyobb termések betakarításához. Ismerve tehát a talaj nedvességállapotát és a tényleges evapotranszspiráció napi értékeit az öntözés megkezdésének optimális időpontja könynyen számítható. Ha a számítást megelőző időszakban nem volt sem csapadék sem öntözés, a feladatot az alábbiak szerint oldhatjuk meg: n W x=^ ETi+ET ( n- 1)X, i = 1 ahol W l a talaj nedvességtartalma az ötttözési idény kezdetén, n ^ ETi az ET-nek a számítás napjáig mért i = 1 napi értékeinek összege, ET ( n_i) az időszak utolsó napjának a mért ET értéke, X a következő öntözés kezdetéig éltelő napok száma. Vagyis n W x- 2 ET x = ET {n-1) ' Az öntözési előrejelzéseknek jelentős gazdasági kihatásaik lehetnek, mivel: