Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

12. szám - Galli László: Kötött talajok minősítése a vízépítésben

546 Hidrológiai Közlöny 1970. 12. sz. Galli L.: Kötött talajok minősítése j • - " ' ­... L: aaai - : ' 7 : yi:, ^^^^^^^ V MHÍ 2. kép. A bakonyszűcsi gát Koronaszélesség: 1,5 m, a víz- és a mentett oldali rézsű: 1: 1, duzzasztott vízmagasság: 4,0 m. Vízálló agyag: folyási határ = 32%, plasztikus határ = 23%, plasztikus index = 9%, a gáton átszivárgás nincs, =3,2 Tervezte: a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Fig. 2. The Bakony szűcs Darn Crest width: 1.5 m, slopes 1: 1, head: 4 m. Stable clay, liquid limit 32%, plastic limit 23%. Index of plasticity: 9%, no seepage, ej)f = 3.2. Designed by Central Transdanuvia District Water Authority rétegek eredeti fekvésében az áteresztőképesség, tehát a tározótér fedőrétegei vízzárásának, építő­anyagként való felhasználásakor pedig — a pórusvíz nyomásának jelentős megnövekedése miatt — a szilárdsági jellemzők és a földgátak állékonyságá­nak a megítélésénél van jelentősége (2. kép). A szikes anyagok — a szikesedés mértékétől és jellegétől függően — a természetben előforduló vizek bármilyen szélsőségeivel végezve a vízálló­sági vizsgálatokat, majdnem kivétel nélkül a fel­lazuló, sőt sok esetben már a szétfolyó csoportba fognak besorolni. A szikesedés kémiai okai és folyamatai körül még világszerte vita folyik. Ezért majdnem teljes egészében tisztázatlanok még a különböző típusú „szikes" talajok műszaki tulajdonságai is. A sok évtizedes építési tapasztalat összegyűjtése és az eddig végzett, bár még hiányos vizsgálatok 3. kép. Morzsalékos fedőréteg Dunakilitinél Rögösödő homokos-iszap Fig. 3. Crumbling top layer at Dunakiliti Crumbling sandy-silt szerint a szikességről műszakilag annyi már meg­állapítható volt, hogy vannak „szikesek", amelyek többszöri kiszáradás-átnedvesedés után és a fagy hatására elvesztik fellazuló jellegüket és a vízálló csoportba sorolnak be. Vannak szikesek, amelyek igen nagy folyási határuk alapján már talajmecha­nikailag is felismerhetők. Vannak azonban olyan szikesek is, amelyek annak ellenére, hogy külső formájuk és talajmechanikai jellemzőik alapján egyszerű homokos iszapnak minősülnek, mégis a szétfolyáson túlmenő, már bentonitszerű tixotrop tulajdonságokat mutatnak. A szikes talajoknak tehát igen sokféle lehet a megjelenési formája és igen szélsőséges lehet a műszaki jellege is. Ezért olyan területeken, ahol szikesek előfordulhatnak, a vízépítési létesítmények részére a kötött talajokat megbízhatóan minősíteni csak a vízálló tulajdonságaik alapján lehet. Az ismételt átnedvesedés-kiszáradás és az átfágyás a vízálló kötött talajok legtöbbjét fokozatosan morzsalékossá teszi, majd szerkezetessé alakítja át. Mivel ezeknek a hatásoknak majdnem minden felszínközeli talajréteg alá van vetve, kb. a fagy­határ, vagy a talajvízszint középértékének a mély­ségéig, igen sok talaj kisebb-nagyobb mértékben már rögösödött állapotban van, vagy igen könnyen eltolódik a rögösödés iránvába és szerkezetes lesz (3. kép). A rögös belső szerkezet a vízvezetőképességet jelentékenyen megnöveli. Ezért vannak az ország­ban igen nagy területek, amelyeken a felszín­közeli rétegek — anyaguk talajmechanikai vagy talajtani kötöttségétől függetlenül — jelentős víz­vezetőképességgel rendelkeznek és így a vízépítés árvédelmi létesítményeit, valamint az öntöző és belvízcsatornák üzemelését igen erősen befolyá­solják. A rögös szerkezetes talajok tehát — ellentétes végletként a „szikesek" szétfolyási hajlamával — ismét olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, ame­lyek számbavétele nélkül nem lehet a kötött ta­lajokat a vízépítési földművek részére megbízha­tóan minősíteni. 4. Átalakulási íolyamatok következményei Az átalakulási folyamatok a vízépítés egyes földműveinek minőségét részletesen a következő módon befolyásolhatják [4]. a) Árvízvédelmi töltések Sok jel mutatott már a régebbi árvizeknél is arra, hogy az árvédelmi töltések nagyrésze igen áteresztő és laza, sokkal áteresztőbb és lazább annál, mint azt, a töltések kötött anyaga és be­építési módja alapján várni lehetne. Ihrig D. ezeket a jelenségeket a töltések „elöregedésével" indokolta. [15, 16]. Az 1965. évi nagy dunai árvíz tervszerű megfigyelései, majd az árvíz alatt és az árvíz után végzett vizsgálatok, kiegészítve a dunai vízerőművek és a kiskörei vízlépcső tervezésével kapcsolatban végzett hasonló célú vizsgálatok eredményeivel, végül kimutatták, hogy valójában mik lehetnek az okai és miként zajlanak le ezek az „elöregedési" folyamatok.

Next

/
Thumbnails
Contents