Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. 479 Dr. Bendefy László—Dr. V. Nagy Imre: A Balaton évszázados partyonalváltozásai. B 5 formátum, 215 oldal, 219 ábra. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1969. Ez a rendkívül érdekes könyv ízig-vérig természettörténeti jellegű mű, amelyben valóban teljes mértékben érvényesül az a hidrológiai szemlélet, amely szerint minden jelentékeny hidrológiai objektum önálló egyéniségnek tekintendő, amelynek jelene természettörténeti vizsgálatokkal megállapítható múltnak az eredménye. Csak ennek a múltnak ismeretében lehet jövőjére következtetni, különösen akkor, ha azt kívánjuk felderíteni, hogy emberi beavatkozásra miképpen fog viszszahatni. A természettörténeti vizsgálatok alapján megismert egyéni jellemvonások figyelembe vételével következtethetünk aztán az oksági elv alkalmazásával arra, hogy milyen beavatkozással lehet a kívánt célt kellő biztonsággal elérni. A könyv tartalma és szerkezeti felépítése teljesen\ megfelel az imént vázolt gondolatmenetnek. Az egész mű terjedelmének háromnegyed részét kitevő I. Fejezetben, „A Balaton partviszonyai a történelem, előtti időkben, a rómaiak- majd a népvándorlás korában" címmel Dr. Bendefy László számol be több éven át folytatott történeti kutatásainak eredményéről. A ,,Balaton alaktani vizsgálata" ós a ,,Parterózió vizsgálata" című fejezetekben, amelyek a történeti vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve a Balaton egyéni jellemvonásait kifejező hidrológiai mennyiségek illetőleg az azokból leszármazott dimenziónélküli viszonyszámok ismertetését tartalmazzák, az oksági elv alapján Dr. V. Nagy Imre professzor fejti ki tömör, világos stílusban és meggyőző erővel a jellemző hidrológiai paraméterek változásmódjának elméleti magyarázatát és gyakorlati jelentőségót. A Dr. Bendefy László által írt ötödik ós hatodik fejezetek a végkövetkeztetés rövid foglalatát és a felhasznált térképanyag eredetéről szóló felvilágosításokat tartalmazzák. Nyilvánvaló azonban, hogy számunkra a Balaton nem csupán egyszerű hidrológiai objektum, hanem szívünkhöz nőtt hazai tájegység. Történetében összefonódik a természettörténeti folyamat az egykor e tájon ólt népek és főleg az ezer év óta itt élő nép történelmi eseményeivel. A szerzők helyes érzékkel is fogták fel feladatukat, ós nem foglalkoztak a Balaton földtani történetével, a táj történelem előtti állapotáról is csupán az újabb kőkori leletekkel kapcsolatban ejtenek néhány szót. Kutatásaik az i. e. VIII. évszázadtól napjainkig terjedő mintegy 3000 évre összpontosították és általában kronológiai sorrendben előadott megállapításaik egyre részletesebben kapcsolódnak a magyarság politikai-gazdasági életéhez. Erre való tekintettel azt kell mondanunk, hogy az I. Fejezet címének végére a „továbbá a honfoglalástól napjainkig" kiegészítés kívánkozik. Ha a könyv címét kissé elmélyültebben elemezzük, rájövünk arra, hogy a felvetett problémát nem is olyan egyszerű szabatosan megfogalmazni. Mellőzve a felmerülő értelmezési kórdóseket, nyilvánvaló, hogy — bár a tó partvonalalakulatát legszemlóleteseben a térképi ábrázolás mutatja, — genetikailag mégis a tómeder és környezetének domborzati és talajviszonyaihoz, valamint a vízgyűjtőterület hidrológiai körülményeihez igazodólag jelentkező tóvízszínek magassági helyzete a partvonal kialakulásának elsődleges tényezője. Ezért helyes úton jártak a szerzők, amikor valamilyen, közelebbről nem definiált, de a tó természetes hidrológiai állapotának megfelelő tóvízszín-fogalmat vezettek be és ennek, valamint az egyes történelmi korszakokban emberi beavatkozás folytán módosult tartós vízszíneknek Adriafeletti magasságát igyekeztek történeti dokumentumok (levéltárakban fellelhető oklevelek, feljegyzések, egykorú térképek stb.), valamint régi útleírások, újabbkori archeológiai kutatások, nemkülönben saját helyszíni bejárásaik alkalmával szerzett adatok alapján megállapítani. Ennek az éveken át folytatott gondos munkának eredményét mutatja az 1.51 ábra, a hidrológiai egyensúlyi állapot erről leolvasható magassági helyzetének kauzális alapon végzett ellenőrzését pedig a 3.9 ábra tünteti fel. Az 1.51 ábrán látható jelentékenyebb vízszinváltozások szemléletesen mutatják az egyes korszakok gazdasági-politikai helyzetképét: a vízválasztó legalacsonyabb pontján emelt gátakkal megemelt tóvízszinek hadászati szempontok érvényesülése (tatárjárás, török hódoltság), a Oalérius uralkodása idején épített leeresztő zsilippel süllyesztett vízszín, valamint az 1700-as évektől kezdődően bekövetkezett folyamatos vízszínsűllyedés pedig gazdasági szempontok előtórbekerülósóre mutatnak. Az évszázados partvonalváltozásokról az 1.48 ábra nyújt szemléletes felvilágosítást, mert ezen a jelenlegi partvonalat kísérő tőzegtelepek határvonalai kirajzolják az egykori magas vízszinek által elmocsarasított területeket. Csak a tatárjáráskor előállított 112,00 m magas balatoni vízszin idején Tihanyt szigetté alakító vízszalag nem látható ezen a térképen. A déli parthoz ésatlakozó nagy tőzegtelepből kiemelkedő hátságon jelzett Vajaskér falu helyes neve Varjaskér; határában levő tőzeges síkságon 1923-ban magam is végeztem felméréseket az Országos Halászati Felügyelőség megbízásából. Az általam felvett mintegy kétezer kat. holdnyi területen valóban 3,00 m körüli tőzegvastagságokat mértem. A II. és III. Fejezetek is tartalmaznak a vizsgált mintegy három évezredre vonatkozó természettörténeti grafikonokat, amelyek érdekesen világítják meg a Balaton alaktani paramétereinek változását. A Balaton vízgazdálkodási problémáinak megoldásához különösen nagy segítséget nyújthatnak a part elhabolására és a feliszapolódásra, a Balaton vizének és a fenék iszapjának mozgására vonatkozó megállapítások. Nem felejtkeztek meg a szerzők a Balaton vízfeleslegeinek a Sió közvetítésével a Dunába való vezetéséről sem, amivel kapcsolatban tanulságos történelmi felvilágosításokat találunk az I. Fejezetben. Ugyanebben a fejezetben találjuk azoknak a kiváló személyiségeknek tevékenységéről szóló megemlékezést, akik a Balaton megismerését, vagy vízgazdasági problémáinak megoldását elősegítették. Legtöbbjüknek arcmását is megtaláljuk a könyvben. Szívesen láttam volna ezek között Kenessey Béláról, a Vízrajzi Intézet egykori vezetőjéről szóló megemlékezést, mert Ő is hozzájárult a Balaton vízrajzi megismeréséhez nemcsak hivatalos munkájával, de ,,A Balaton" c. kis terjedelmű, de értékes adatokat tartalmazó könyvecskéjével, amellyel rávilágított a Balatonnal kapcsolatos igények ellentmondásainak okaira. Ennek felemlítése is gazdagította volna egy színfolttal azt a valóban lenyűgözően színes és tartalmas képet, amelyet a könyv a Balaton sokrétű létfolyamatáról nyújt az olvasónak. Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy a könyvet mind a szakember, mind a nem szakmabeli olvasó egyaránt haszonnal olvashatja. Előbbi hasznos adatokat, módszerteni útmutatásokat és alkotásra késztető gondolatokat találhat benne, utóbbiban pedig az olvasmányos módon előadott információk alapján helyes kép alakulhat ki a Balaton vízgazdálkodási problémáira vonatkozólag. Ezt különösen fontosnak kell minősítenünk, mert ma — amikor a Balatonnal kapcsolatos nagyszabású gazdasági problémacsoportot egységes keretbe foglaltan, egyszóval korszerűen akarjuk megoldani, akkor —- tekintettel arra, hogy a Balaton sorsa valamennyiünknek szívügye — az átfogó, de egyúttal minden részletre kiterjedő tervek elkészítésénél nélkülözhetetlen a helyes közvélemény kialakítása. Erre pedig ez a könyv kiválóan alkalmas. Dr. h. c. Németh Endre