Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
10. szám - A márkói tározó komplex vizsgálata - Gálfi János: A márkói tározó területén végzett geofizikai mérések
474 Hidrológiai Közlöny 1970. 10. sz. Gálfi J.: 4. A márkái tározó geofizikai mérései tői függ. Innen az átlagos talajellenállás kifejezhető : fía« VT A K tényező számítására a S. ábrán adunk képletet. K-t kiszámítva, 7 és V ismeretében az átlagos fajlagos talajellenállás meghatározható. A fajlagos ellenállás egységét a MKS A-rendszerben ohm • mben, röviden ohmm-ben kapjuk. Ez számértékileg 1 m 3-es talajkocka ellenállását jelenti. A későbbiekben ezt az egységet fogjuk használni. Homogén talaj ellenállását tetszőleges AB és MN közzel meghatározhatjuk. Ha a talaj nem homogén, akkor a fenti képlettel számított ellenállás arra a talajrészrc lesz jellemző, amelyen az I áram zömmel átfolyik, azaz az előbbiek szerint egy kb. AB/3 vastagságú felső rétegre. Ebben az esetben az AB távolság nagysága nem közömbös. Növelve az AB közt, egyre mélyebb talajrétegek ellenállásáról kapunk információt. Az eljárás szokásos elnevezése, egyenáramú vertikális szondázás, erre a körülményre utal. A mérések kivitelénél minimális AB közből (AB 3 m) kiindulva lépésenként növeltük az áramelektródák távolságát. A maximális AB közt az elérni kívánt mélység határozza meg. A mérési területen nem kellett nagy mélységben vizsgálnunk a talaj szerkezetét, ezért általában 20 m-es, egyes esetekben 100 m-es maximális AB közt használtunk. A mérési adatokat, azaz a fajlagos talajellenállás értékeit mint az AB köz függvényét kétszeresen logaritmikus koordinátarendszerben szokásos ábrázolni. Az így kapott ,,szondázási görbe" homogén talaj esetén nyilván az AB koordinátatengelylyel párhuzamos egyenes. Ha az egyenes kezdőszakasz után irányváltozás mutatkozik, ez azt jelenti, hogy az áramtér újabb, más ellenállású talajréteget ért el, és a kezdő ellenállásértékbe most már ennek a rétegnek az ellenállása is belejátszik. Az irányváltozások a szondázási görbén tehát réteghatárokra utalnak, amelyek közelítő mélységét, a megfelelő AB köz felét — harmadát véve, meg is határozhatjuk. Ha a talaj közel vízszintes településű más-más ellenállású, horizontálisan homogén rétegek sora, a szondázási görbe felhasználásával pontos mélység és ellenállás meghatározást is végezhetünk. A szondázási görbéből az egyes talajrétegek fajlagos ellenállásának és vastagságának meghatározása számítással vagy grafikusan, két réteg esetében egyszerűen, 3—4 réteg esetén nehézkesebben, de megoldható feladat. Több réteg elkülönítése általában nem oldható meg a gyakorlatban. A kiértékelést grafikusan végeztük a Schlumbergerfóle típusgörbék felhasználásával. A méréshez alkalmazandó műszer lényegében érzékeny feszültségmérő műszer kell hogy legyen. A GAMMA GE-20 mérőberendezés, amelyet a márkói mérések során használtunk, ennek a célnak teljesen megfelel. A műszeren a K érték számjegyesen állítható be és az előírt műveletsor elvégzése után az átlagos fajlagos ellenállás értéke további számítási művelet nélkül számjegyesen olvasható le. Refrakciós szeizmikus mérésnél közvetlen, ill. totálisan refraktált longitudinális szeizmikus hullámok menetidejét határozzuk meg azzal a céllal, hogy azoknak a talajrétegeknek a vastagságát megállapítsuk, amelyekben a longitudinális (hang) hullámok más-más sebességgel (v) terjednek (9. ábra). Szeizmikus hullámok menetidejének mérésére a mérési terület egy pontján ütéssel vagy robbantással rengést keltenek és egy távolabbi ponton elhelyezett felvevővel észlelik a talaj rezgés megérkezésének az időpontját. A szokásos mérési elrendezésben az észlelési pontok az ütési ponton átmenő egyenesben helyezkednek el. Az ütési pontban keltett rezgés mint nyomáshullám gömbfelületen terjed a homogénnek feltételezett talajban, a talajra jellemző v sebességgel. A felszínen ennek a gömbnek körvonal felel meg. Ha a felvevő távolsága az ütési ponttól s, akkor a menetidő t—sjv ® © •t 5h,- ifMWP-^l'?**) ® fWff hz= V+Zfh + 14 IH¥ v-s-MirfMtff-stt 9. ábra. A refrakciós szeizmikus mérés elvi vázlata
