Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

9. szám - Dr. Szarvas Ferenc: A biotechnika jelentősége és szerepe a vízépítésben

398 Hidrológiai Közlöny 1970. 9. sz. Dr. Szarvas F.: A biotechnika jelentősége rendezésével érik el a megfelelő hatékonyságot. Azt is jelenti ez, hogy adott vízgyűjtő terület vízgazdálkodási rendjének eléréséhez minden hatékony eszközt, a műszakiakon kívülieket is számításba vesznek és összehangolnak. Tekintettel arra, hogy a vízháztartás jelenségeit bonyolult agro-, bio-, hidro-, és klimatológiai stb. komplexusként kell a vízgazdálkodás rendjének mielőbbi eléréséhez szemlélnünk, úgy vélem nem kell túlságosan sok érv a biotechnika eszközei és eljárásai jelentőségének bizonyítására e téren. A vízgazdálkodás rendje elérésének az alapja a terület szakszerű berendezése és használata (1. és 2. kép). A legmagasabb térszintekben kezdve ökológiailag és termesztéstechnikailag szakszerűen meghatározott elhelyezésben kell kialakítani a talajfelszínt védő és hasznosító vegetációt. A termesztés mellett fontos szerepe a vegetációnak a talaj termőerejének növelése, a talaj-fejlődés elősegítése, az eróziós károk csökkentése, a talajba szivárgó víz mennyiségének, végsőfokon a vízkészletnek a növelése is. Céltudatos és szakszerű elrendezés, valamint használat esetén hatékony eszköze a legmagasabb térszintek rendszerint fás vegetációja, a kőgörgetegek, suvadások, csúszások gátlásának, a terepmélyedésekben összegyülekezett vizek eróziós kártételei elleni védekezésnek, a vadpatakok szabályozásának. Tekintettel arra, hogy a legmagasabb térszintű területeket erdészeti szervek kezelik és hasznosítják, fontos vízgazdálkodási érdek, hogy a területek kezelői optimális szakszerűséggel lássák el saját termelési céljaik érdekében is, ezirányú feladataikat. A hordalékvisszatartás, a kedvezőbb csapadékhasznosítás, az erózió elleni védelem elsődlegesen a területhasználók érdeke, így a vízügyi szakágazati szempontok is kedvezően, érdekközösségben érvényesíthetők. Többek között — a vizek lefolyásának szabályozása, az árhullámok lehetőleg kár nélküli levezetése; — a hordalékforrások lefogása, a hordalék szabályozása; — a csapadék, a víz optimális bekapcsolása a táj vízforgalmába. E feladatok biotechnikai — esetenként kombinatív — megoldása, három csoportba sorolható: a) Olyan legegyszerűbb esetek, amelyek a területkezelők eszközeivel, egyszerűen megoldhatók. b) Azok a tipikus esetek, amelyek megoldásához a szakirodalomból, vagy a szakmai gyakorlatból, kiterjedten használt eljárások vehetők át. c) Sajátos és olyan szélsőségesen sajátos esetek, amelyek megoldásához elméleti és gyakorlati vízügyi műszaki ismeretek és eszközök elengedhetetlenek. 1. kép. Rendezett és intenzíven hasznosított nagy esésű lejtő a Rajna-mentén Foto: Bíró Géza 2. kép. Csúszásra hajlamos, erodált lejtő megkötése biotechnikai módszerrel a Vaskapu környékén. Foto: Bíró Géza A fenti feladatcsoportokon belül élő növényi anyagokból, illetőleg kombinációikból létesíthetők: — vízmosáskötések; — surrantok, gyepes vízlevezetők; — partok és töltésrézsűk burkolatai; — fenéklépcsők, fenékgátak; — merev műszaki létesítmények csatlakozó felületei. Az erdő-zóna közötti és alatti, csatlakozó mezőgazdasági területeken — az említettek mellett — a területi egységek lehatárolása (táblák), csatornák, ideiglenes és állandó felszíni víztározók burkolatai, feltöltődés elleni védelme, a teraszok rézsűinek burkolata létesíthető biotechnikai eszközökkel és eljárásokkal. Károsan nagy nedvességű lejtő részek, valamint mélyebb fekvésű völgyi területek vízviszanyainak javítására, úgynevezett „biodránage"-ként alkalmazható, megfelelő fajta összetételű és elhelyezésű vegetáció. A faj- és fajtamegválasztás fontosságára utaljon az a nagy különbség, ami pl. bükk, illetőleg erdeifenyő-állomány, valamint a nád napi párologtatása között fennáll.