Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 384 KÖNYVISMERTETÉS •••nn^BaBHHH Dr. Dudich Eridre—Dr. Loska Imre: Állatrendszertan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969

; 708 oldal, 363 szövegközti ábra, 8 színes tábla. — Ára műanyag kötésben 102,— Ft. 1942-ben, közel három évtizeddel ezelőtt a Természettudományi Társulat könyvsorozatában („A természet világa") jelent meg ,,Az állat és élete" címmel az a kétkötetes munka, amelynek második kötetében Dr. Dudich Endre professzor első ízben adta közre könyvalakban az állat világ rendszeres ismertetését. Noha ez a mű, a kiadó célkitűzéseinek megfelelően nem tankönyv volt, hanem az akkori megfogalmazás szerint ,,a művelt nagyközönség számára" készült, mégis hosszú ideig elsőszámú segédkönyvéül szolgált az egyetemi hallgatóságnak és kézikönyve volt mindazoknak, akik a rendszeres állattan valamely kérdésében tudományos igényességgel tájékozódni kívántak. E műnél lényegesen többet nyújtott természetesen Dudich professzor 1952-ben kiadott egyetemi „Állatrendszertan" jegyzete, amely azonban igen rossz minőségű sokszorosítással ós kis példányszámban készült. Ilyen előzmények után eleve nagyjelentőségűnek és hézagpótlónak kell neveznünk Dr. Dudich Endre Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanárnak — Társaságunk tiszteleti tagjának — jeles tanítványával, Dr. Lokas Imre egyetemi docenssel közösen írott, most megjelent „Állatrendszertan"-át. Ez a kiváló mű méltó megkoronázása Dudich professzor 30 éves egyetemi tanári működésének s magán viseli oktató tevékenységének minden jellemző bélyegét: tudományos szempontból minden igényt kielégít, korszerű, a különböző elgondolások, elméletek tekintetében objektív álláspontot elfoglaló, az anyag tárgyalásának mélységét tekintve a tankönyv igényeihez igazodóan mértéktartó. A könyv felépítését mintaszerű arányosság, következetesség jellemzi, az egész munka egységes stílusa példásan szabatos, világos. A 708 oldal terjedelmű könyv első 40 oldalán 6, igen tömör rövid, alapismereteket tartalmazó fejezetet találunk a rendszerezés szükségességéről, tudományos alapjairól, az állatrendszertan kategóriáiról, az állatok elnevezéséről, a rendszerzés és a származástan viszonyáról, végül az állattörzsek számáról. Ezeket a fejezeteket követi több mint 600 oldal terjedelemben az állatok rendszeres tárgyalása, lényegében Dudich 1964-ben megalkotott 24 törzsre tagolódó felosztása szerint. Az egyes állattörzsek belső tagozódása is sok helyen fejlettebb, kifinomultabb az eddig nálunk ismerteknél; ezek híven tükrözik a szerzők világviszonylatban is széles szakirodalmi tájékozottságát, kritikai érzékét. Kiemelendő az az egységesség és következetesség, amelyet a szerzők a magasabb rendszertani kategóriák magyar nevének képzésével ós a magyar állatnevek Írásmódjával kapcsolatban alkalmaznak, mert ezek meghonosításával sok eddigi eltérést, következetlenséget küszöbölhetünk ki. A könyv zárófejezete az alig 3 oldalt kitevő, állatvilág leszármazásáról szóló fejezet, amelyet a témakörök ós állatcsoportok szerint elrendezett kitűnő irodalomjegyzék, majd a latin és a magyar állatnevek mutatója követ. Ha a nagyszerű munka tartalmát kritika érheti, az csak atinyi lehet, hogy sajnálatosan elmaradtak a könyvből azok a rendkívül érdekes, értékes származástani fejtegetések, amelyek a Dudich-fóle, 1952-ben megjelent állatrendszertani jegyzetben napvilágot láttak, s amelyeket a szerzők korábbi egyetemi előadásaikban ismertettek is. Nem érezzük meggyőzőnek e tekintetben a szerzők kitérő megjegyzését a könyv előszavában. További két észrevételünk kizárólag szerkesztési, kiadói vonatkozású. A könyv képanyaga rajzokból ós 8 színes táblából áll. A tudományos és didaktikai szempontból igen gondosan összeválogatott több mint 400 szövegközti, jórészt átvett ábra egységes átrajzoltatása kiválóan sikerült, ezek nagymértékben hozzájárulnak a könyv használhatóságához, szépségéhez. Az ábrák mérete tökéletes, nyomásuk is — kevés kivétellel — kifogástalan, legfeljebb az a kérdés nem lett volna-e helyes valamennyi állat ábrája alá a magyar nevet is kiírni. A színes képek azonban, beleértve a külső borító képeit, messze elmaradnak az egyébként oly gondosan szerkesztett szép, ízléses kiállítású munkától. A színes képek rajza legtöbbször elnagyolt, a színek sokszor nem valószerűek és a különböző színek nyomása rossz minőségű, egy-egy ábrán belül több helyen elcsúszott. Néhány jól megválasztott fénykép esztétikai ós didaktikai szempontból egyaránt többet nyújtott volna. — A kifogásoltak természetesen nem befolyásolják a mű jelentőségét, értékét. Az „Állatrendszertan"-t Közlönyünk olvasói nemcsak magasszintű, kiváló tankönyvnek, zoológusok hézagpótló kézikönyvének tekinthetik, hanem olyan forrásmunkának is, amelynek segítségével a vizek állatvilágának képviselőiről alkotott ismereteiket elmélyíthetik. Eligazodásunk a hazai állatvilágban három pilléren nyugszik. A Magyarország Állatvilága c. sorozat (Akadémiai Kiadó) és a közelmúltban új, bővített kiadásban megjelent Állathatározó (Móczár L. szerk.: Állathatározó — Tankönyvkiadó 1969.) az identifikációt teszi lehetővé, Dudich E. és Liksa I. most ismertetett nagyszerű ,,Állatrendszertan" könyve pedig megismertet hazai állatvilágunk helyzetével a „regnum animale"-ban, Földünk állatvilágának egészében. Dr. Bérezik Árpád