Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Bulkai Pál–Rácz Tamás: Budapest környéki településgyűrű vízellátása és szennyvízelhelyezése

Bulkai P.—Rácz T.: Budapest környéki települések Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 371 3. ábra. Vízellátás jellemzői a vizsgált területen az 1969. évben Puc. 3. XapaKmepucmuKü eodomaÖMceHun HÜ UCCMÖOeaHHoií meppumopuu e 1969. zody Abb. 3. Kennzijfern der Wasserversorgung auf dem untersuchten Oebiet im. Jahre 1969 Lakoss

ág [fő] 25760^21760 19530 2S6S0 129690: 145780 31650 |t-26660. 57300 69070 IP;.' " '6$60Ó'}

7 76020 \\

// ytí72p/Zy, 37240 j| [í§83tf \m\ | 7616 59230 Vízi

gén

y [rr^/nap] M \ | OT U 677 19 m . '••'r tséü-" ] 243075182 8109 •6358] 110280 W

& I

,

m 8m'4 113228 JELMAGYARÁZAT• LAKOSSÁG VÍZIGÉNY AllonMgl \

jaeiglenes!a

h\ ÁilánúolW~*- Atióg ving.']] 1 főre eső víz

ig éng [l/nap] 201 \m 'WT Ml®

7 H® w M« ~M\

m '<ÍÓ5Í I 135 JELMAGYARÁZAT: 1\Csúcs vi2 igény FEJADAG lif A vízellátás jelenlegi helyzete. A jelenlegi helyzetre vonatkozóan általánosságban elmondható, hogy a nagy beruházási összegeket igénylő közművesítés nem tudott lépést tartani az általános fejlődéssel. A községek anyagi lehetőségei korlátozottak, sok esetben az első ütemben szükséges magas beruházási összeg hiánya gátolja a közművesítést. Az igények viszont mindenütt sürgetik a nagyarányú fejlesztés mielőbbi megindítását. Kétségtelen tény, hogy ott, ahol a vízbeszerzés helyileg megoldható volt, a kultúrált, városias életforma igénye hozta létre a már meglevő közüzemi vízellátást, vagy a nem közművesített községekben a meglehetősen nagyszámú házi vízellátó berendezést. A vízfogyasztás alakulása egy város területén belül sem egyenletes. Természetes, hogy a főváros környezetében levő városokban, községekben különböző fokú igények jelentkeznek. A vízigény nagysága függ a település jellegétől, szerkezetétől, beépítettségi fokától, és nem utolsó sorban földrajzi fekvésétől. A szükség is parancsolóan hat: ahol csak nagyon nehezen, drágán lehet a vizet beszerezni, a fogyasztás sem akkora, mint ott, ahol aránylag könnyebben, olcsóbban oldható meg ez a kérdés. Példaként említhető erre Biatorbágy és Zsámbék vízfogyasztásának összehasonlítása. A két egymáshoz közel eső községben a fejadag nagyon eltérő. A vízszegény területen levő Biatorbágyon ez az érték 71 l/fő/nap, míg a jelenleg megfelelően ellátott Zsámbékon 104 l/fő/nap. Nem jelenti azonban ez azt, hogy a vízszegény területeken nincs meg a civilizáltabb, kényelmesebb életre való törekvés. A kényszerűség szorítja takarékosságra, megalkuvásra a lakosságot, nem pedig az igény hiánya. Jól szemlélteti a közműves ellátásra való törekvés vágyát az, hogy a területen csupán néhány község van, amelv valamilyen formában ne foglalkozott volna a közművesítés kérdésével. Kezdeti vagy fejlettebb fokon mindegyik rendelkezik valamilyen tervvel, szakvéleménnyel s legtöbb esetben — ahol a tervet kivitel még nem követte — az anyagi erő hiányzik a megvalósításhoz. Az elmondottak alól csak a fővárostól délre, néhány község (Felsőpakony, Délegyháza) a kivétel ahol a házi vízellátási rendszer a mennyiséget biztosítja, a minőség, az egészségügyi szempont azonban itt is mást kívánna. A közműves vízellátás aránya a vizsgált területen nagyon változatos. A Budai járásban a helységek 63%-ban van jelenleg közműves vízellátás, mely a járás lakóinak 53%-át látja el. Ugyanakkor pl. a Monori járás vizsgált területén a lakosság 22%-a fogyaszt vezetékes vizet. Igaz, ez utóbbi járásban a házi vízellátó berendezések nagy száma miatt az átlagos számított fejadag 79 l/fő/nap, nem tér el ilyen nagy mértékben a Budai járással szemben, ahol az átlagos számított fejadag 100 l/fő/nap. Mindkét fejadagos érték bruttó szám, tehát az ipari, közületi és a mezőgazdasággal kapcsolatos (háztáji állatok, kertöntözés) igényeket is tartalmazza. Kiugró értéket kapunk Dunakeszin, ahol az ipar igényével együtt számított fejadag 298 l/fő/nap, a csak lakossági fejadag ugyanakkor 94 l/fő/nap. A 3. ábra mutatja városonként és a járások vizsgált területén 1969-ben a lakosság számát (állandó iakosok, üdülőkkel, ideiglenesen bejelentettekkel együtt), a számított vízigényt (átlag csúcs,) továbbá a bruttó és nettó (csak lakossági) 1 főre eső vízigény értékét. J ellegzetes vonások a terület vízfogyasztásában A vízigények emelkedését a főváros környékén nem az ipar jelenléte okozza, hiszen ez csak a városokban, egyes nagyobb községekben jelent többletet. Általánosságban, s talán csak a Budai hegység néhány községét kivéve, a fejlett kertkultúra, a zöldség és virágtermesztés öntözővíz igénye és fogyasztása okoz nagyságrendi többlet igényt. A teljes nyári vízigény 28%-át teszi ki az öntözővíz fogyasztás. A nyári csúcsigényből számított fejadag értékével jellemezhető a locsolási többletfogyasztás. Példaképpen Ráckevét (230 l/fő/nap), Vecsést (197 l/fő/nap) és kirívó esetként Pócsmegyert (332 l/fő/nap), Szigetmonostort (348 l/fő/nap) említjük.