Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
8. szám - Szilágyi Mihály: A pestlőrinci szennyvíztisztító-telep története
366 Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. Szilágyi M.: A pestlőrinci szennyvíztisztító-telep 11. kép. Fotocellás iszapszint-mérő Foto: Pirnay Zoltán Bild 11. Photozellen-Scldammniveaii-Messgerat dalomban közölt 30—50%-os recirkuláció kis méretű telepeken nem állítható be. Az iszap kiemelése csak nagyobb vízsebességnél lehetséges és ezért nagyobb recirkulációval kell dolgozni, mint a nagy tisztító telepeken. Helyzetünkben megoldhatatlan problémát jelentett a fölös-iszap levétel. Kis berendezéseknél még ma is általában lökésszerűen történik a fölösiszap levétel. Tapasztalataink szerint ez mindig átmeneti iszapkoncentráció csökkenést idéz elő a levegőztető medencében, ami a tisztított víz minőségében is átmeneti rosszabbodásban mutatkozik meg. Sajnos a folyamatos fölös iszaft elvételt itt nem tudtuk megoldani csak szakaszos elvétel volt lehetséges. A fölös iszap elhelyezése is problémát okozott kezdetben. A tervek szerint visszavezettük a nyers szennyvízhez, de egy idő után ennek kellemetlen következményei jelentkeztek. Az aktivált iszap az előülepítő ferde iszapterelő falain nem csúszott le az iszaptérbe, hanem anaerob bomlásnak indulva elgázosodott és felúszott. Az ülepített vízben egyre sokasodtak a fekete iszappelyhek. Mikroszkópi vizsgálat mutatta ki, hogy azok elpusztult aktivált iszappelyhek. Az előülepítőt tehát részben le kellett üríteni, hogy a felúszó iszapból kialakult vastag iszapkérget ej tudjuk távolítani. Az előülepítőt ezért kiiktattuk és a levegőztető medencéket nyers szennyvízzel üzemeltettük. Tapasztalatunk szerint az előülepített szennyvízről a nyers szennyvízre való áttérés nem okozott semmi zökkenőt a tisztítás folyamatában. Annál meglepőbb volt, hogy amikor ismét üzembehelyezhettük az előülepítőt, a tisztítás átmenetileg csökkent és csak mintegy két hét után mutatkozott újra az elfolyó szennyvíz eredeti jó minősége. Warburg légzésvizsgáló készülékkel megvizsgáltuk a kialakult aktivált iszap endogén és szubsztrát-légzését. Meghatároztuk az érkező szennyezettség lebontásához szükséges minimális iszapkoncentrációt és a levegőztető szerkezettel beviendő oxigén mennyiségét az aerób bomlási folyamatok fenntartásához. A vizsgálatok kimutatták, hogy levegőztető medence terhelését fokozni lehet. Ezzel meg is próbálkoztunk. Azonban a terhelés növelésének az utóülepítő mérete szabott határt. Kikapcsoltuk az egyik levegőztető medencét, így sikerült a hidraulikus terhelést változatlan hatásfok biztosításával 10 m 3/medence m : i/nap-ra emelnünk. A további terhelés emelése ily módon az oxigénbevitel korlátozottsága miatt nem volt lehetséges. Ezért mind a két levegőztető medencét feltöltöttük, úgy, hogy keresztmetszetben 3 m 0-jű körívhez hasonlítson, így igen kedvező áramlási és oxigénbeviteli viszonyok alakultak ki. A levegőztető medencék hidraulikus terhelését 20 m 3/medence m 3/nap-ra emeltük. Az elfolyó víz minősége akkor is kifogástalan volt. 1961-ben állítottunk fel a telepen egy 3 m 0 -jű és 2,80 m magas csepegte tő-testet. A töltő anyagot válogatva 8 —12 cm-es bazalttufa darabokból raktuk fel. Pató Tibornak támadt az az ötlete, hogy a fölös iszap aerob kezelését a csepegtető testen való átcsörgedeztetéssel lehetne megoldani. A mérések szerint ugyan az iszap szervesanyagtartalma a kísérleti csepegtető testes kezelés után nem csökkent, de az iszap elvesztette rothadó képességét. Bűzös rothadást nem tapasztaltunk és az anaerob kezelésű iszaphoz hasonlóan volt szállítható. Miután szervesanyag csökkenés nem mutatkozott, felhagytunk az ilyen irányú további próbálkozással. A fölös iszap részére ástunk egy nagy gödröt és azt oda engedtük le. Még a nyári hónapokban sem jelentkezett szag a környéken, klórmésszel leszórva még a légyártalmat is el lehetett kerülni. Tartósan nem is gyűlt össze az iszap, mert a Talajerőgazdálkodási V. szippantó kocsijai elszállították azt a komposzt-telepre. 12. kép. A Pató-féle lemez rotor Bild 12. Der Pató-sche Platten-Rotor
