Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

8. szám - Dóra Tibor: A kiskörei öntözőrendszer

Dóra T.: A Kiskörei öntözőrendszer Hidrológiai Közlöny 1970. 8. sz. 345 kodási Keretterv első vázlatának kidolgozása során végzett gazdaságossági vizsgálatok szerint — a vízellátó és vízpótló rendszerek beruházási költségei, valamint az elérhető többlettermelési értékek összevetése alapján, 80%-os tartósságú vízellátási szint mutatkozott gazdaságosnak. Ez azt jelenti, hogy 100 év közül csak 80 évben elégítjük ki teljes mértékben a mezőgazdasági vízfelhasználók igényeit, míg a fennmaradó 20 évben kisebb-nagyobb vízkorlátozással és ennek megfelelően csökkentett terméstöbblettel kell számolni. A tározós vízpótlás esetén számításba kell venni azt a párolgási többletet, amely a megnövekedett vízfelület miatt a természetes vízfolyás párolgásához képest jelentkezik. Az elszivárgás többlete a inegcsapolórendszerekből való visszatáplálás miatt elhanyagolható. Az öntözőtelepek és tógazdaságok csurgalékvize jórészt a teljes rendszeren belül marad, és felhasználható. A tervezett mű döntő módon a mezőgazdasági vízfelhasználók igényeinek kielégítésére létesül. Ezért a mezőgazdasági vízfogyasztók igényeinek mennyiségi és időbeli eloszlását kellett meghatározni. Fenti kiinduló adatok alapján, 60 év hidrológiai adatainak felhasználásával, meghatároztuk a különböző nagyságú legnagyobb vízsugárral jellemzett döntően mezőgazdasági vízfogyasztások kielégítéséhez szükséges tározótérfogatok nagyságát és azok tartósságát a Tisza szegedi szelvényére. Az elvégzett hidrológiai vizsgálatok szerint, a 300 millió m

3-es tározótérfogat vízhozamkiegyenlítésével és a duzzasztás révén felszabadítható természetes vízhozammal együtt, a Tiszából 179 m

3/s legnagyobb vízhozammal jellemzett mezőgazdasági vízfelhasználás elégíthető ki az évek 80%ában. Az így nyert vízkapacitás nagyobb része — 143 m

3/s a kiskörei öntözőrendszerek vízellátását, kisebb része — 36 m

3/s, részben a Tisza és mellékfolyói vízkészletének nagyobb felhasználhatóságát, részben az amúgyis túlterhelt mellékfolyók (elsősorban a Körös) vízpótlását szolgálja. 3. Az öntözőrendszer üzemvitele Az üzemelési feltételek tervezésénél alapvetően figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy a vízszolgáltatás főműveinek élettartama — a tényleges és a gazdaságos élettartam egyaránt — igen nagy, általában 50 évnél nagyobb. Ezért döntő szemléletbeli követelménynek tartottuk, hogy a legkorszerűbb üzemelési elveket, műszaki megoldásokat alkalmazzuk. Ez természetesen az üzemelő részéről is a jelenleginél magasabb szintű felkészültséget kíván meg. Tekintettel arra, hogy a vízellátás üzemi feltételei, a tervezett üzemelési rend a teljes rendszer fokozatos kiépítésének 20—25 éves távlatában fog kialakulni, az előirányzott megoldásoktól magas műszaki szintet kell megkövetelni. Ilyen módon nyílik csak lehetőség a nagy beruházási érték időelőtti ún. erkölcsi elöregedésének csökkentésére és az esetleg igen költséges időelőtti korszerűsítések elkerülésére. Az üzemelési mód és feltételek megállapításánál különösen fontosnak tartottuk a mezőgazdasági vízszolgáltató rendszerek üzemének igen kis élőmunka ráfordítással történő megoldását, mivel ez a munka szezonális jellegű és a munkavégzés jórészt összeesik az egyéb fontos mezőgazdasági munkák idejével. a) A vízlépcső üzemvitele A vízlépcső üzeménél a meder és hullámtéri duzzasztómű kezelésével biztosítani kell a tározó megfelelő üzemvízszintjét, a hajózsilipen a megkívánt átzsilipeléseket, a vízerőtelep működését. Biztosítani kell az energiatermelés optimális üzemének meghatározásához szükséges hidrológiai adatokat és azok előrejelzését. Ezenkívül gondoskodni kell a kiszolgáló létesítmények (víz-, csatorna-, villamos-, hőellátás) üzeméről. A teljes üzemvitel megkívánja a távjelzés, távvezérlés és hírközlési rendszer megfelelő kiépítését annak érdekében, hogy a központi irányítás Kisköréről biztosítva legyen. A főművek (vízlépcső, tározó, főcsatornák) üzemének irányítását a vízlépcső mellett elhelyezett központi diszpécserszolgálat látja el, amely a szükséges információkat a vezénylőterembe beérkező jelzések, hírközlő (telefon, URH) hálózat és személyes tapasztalat alapján szerzi be. A feladatok végrehajtását három részleg, úgymint az üzemeltetési, a fenntartási, valamint az igazgatási és pénzügyi részleg végzi. Az üzemelési részleg látja el a központi diszpécserszolgálatot, amely a vezénylőbon állandó éjjel-nappali szolgálatot tart. A fenntartási részleg látja el központilag a főművek (töltések, csatornák, műtárgyak, gépi berendezések, az automatikák, távközlés, hírközlés) megfelelő folyamatos üzemképességének biztosítását, továbbá központi ügyeletével az állandó, éjjel-nappali készenléti szolgálatot is, amelynek révén biztosítható a védelmi intézkedések azonnali megvalósítása. Az igazgatási ós pénzügyi részleg a gazdasági, és adminisztrációs ügyeket' látja el (könyvelés, munkaügy, bérszámfejtés, telefonközpont, takarítók stb.). A központi részlegek elhelyezése Kiskörén megfelelő irodaépületben történik, és ugyanott központi raktárak, műhelyek és egyéb létesítmények megfelelő felszereléssel biztosítják az üzemelés felfeltételeit. A dolgozók legnagyobb részének megfelelő, közművesített lakás és egyéb kiszolgáló létesítmények fognak kellemes otthont nyújtani a vízlépcső közelében elhelyezett lakótelepen. b) A tározó üzemvitele A hullámtéri tározó üzemeltetése során a legteljesebb összhangot kell biztosítani az árvízvédelmi és a tározás vízkészletgazdálkodási szempontjainak kielégítésére. A tározó üzemvitele során fontos feladatként jelentkezik a folyamatos vízkészletgazdálkodás megvalósítása. Ennek érdekében az érkező és a távozó vízhozamok ismeretére van szükség. Ezért a tiszalöki vízlépcső alatt, a fontosabb mellékvízfolyásoknál (Sajó, Eger, Laskó), valamint a vízlépcső szelvényében és a fővízkiviteleknél folyamatos vízhozamészlelést kell végezni. Ezen kívül az