Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1970. március 26-án megtartott, az 1970. évet záró közgyűléséről

329 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Beszámoló Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1970. március 26-án megtartott, az 1969. évet záró közgyűléséről Az évzáró közgyűlést dr. Vitális Sándor elnök nyitotta meg az alábbiakkal: Április 4-ón néhány nap múlva ünnepeljük Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját. Mindnyájan átéltük, tudjuk, hogy politikai, társadalmi ós gazdasági szempontból mit jelentett számunkra a felszabadulás, honnan indultunk el ős hová jutottunk 25 óv alatt. Engedjék meg, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság szempontjából értékeljem mit jelentett számunkra a felszabadulás, mi volt Társaságunk helyzete a felszabadulás előtt és milyen fejlődést értünk el a felszabadulás után 25 év alatt. Társaságunk jogelődje a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya néhány lelkes szakember — Bogdánfy Ödön, Kaas Albert és Marenzi Ferenc Károly — kezdeményezésére az első világháború alatt 1917ben alakult 45 tag részvételével. A Szakosztály önálló folyóiratot nem tudott indítani ezért Bogdánfy Ödön kezdeményezésére 1918-ban a Földtani Közlöny mellékleteként Hidrológiai Közlemények cím alatt jelent meg 3 számban 78 oldal terjedelemmel a Szakosztály életének első nyomdai terméke. A vesztett világháború és az azt követő forradalmak csaknem megbénították a Szakosztály működésót amit jelez, hogy 1919—1920 között összesen 3 szakiilóst tartottak ós a Hidrológiai Közleményeknek csak 2 száma jelent meg 54 oldal terjedelemben. 1921-ben felélénkül a Szakosztály élete. Már 4 szakülést tartanak, ami főleg akkori elnökünk dr. Schafarzik Ferencnek az érdeme. 1921-ben elhatározzák önálló folyóirat, a Hidrológiai Közlöny kiadását, de a kiadás csak 1928-ban indul meg, majd a lap folyamatosan megjelenik 1944-ig. 1921—1944-ig a Hidrológiai Közlöny I—XXIV kötete jelent meg összesen 4081 oldal terjedelemben. (Az 1944 évi kötet befejező része sajnos akkor már nem jelenhetett meg). A taglétszám 1944 óv végén 366 fő volt. A Szakosztály munkája csaknem kizárólag a szakülóseken folyt. 1917—1944-ig bezárólag 28 év alatt összesen 170 szak-, illetve évzáró ülést tartottak. Ezeken az üléseken főleg az ország ívóvíz ellátásának kérdésével, Budapest gyógyfürdői fejlesztésének, Budapest talajvizei, az ország hóvízgeotermikus energia, belvíz-árvíz, öntözés, karsztvíz, bányavízvódelem, szennyvíz-csatornázás, folyóvizek hidrológiai, a Balaton-, Fertőtó, Hévíz, gyógyvíz-balneológiai, vízkémiai, hidrogeológiai, limnológiai stb. kérdéseivel foglalkoztak. Ezenkívül állandóan napirenden tartották az országos vízgazdálkodás egységes rendezésének kérdését. A Szakosztály működésének anyagi alapját — a Hidrológiai Közlöny kiadását — főleg az adományok és sokszor a tagok áldozatkészsége biztosította. A mindenkori elnökök egyik legfontosabb feladata volt az adományok biztosítása. A Szakosztály anyagi helyzetének megvilágítására szabad legyen 1—2 adatot ismertetnem. 1917-ben a Szakosztály indulásakor az anyaegyesület 1000 K-át adott s a tagdíjakból 205 K folyt be. Az első világháború titán bekövetkezett infláció a Szakosztály anyagi helyzetében is éreztette hatását, mert 1924-ben a bevétel 6 millió K s a következő évben már 23 700 000 K volt s így érthető, hogy a nagymérvű infláció következtében a Hidrológiai Közlöny megjelentetése nem volt lehetséges. 1928-ban a bevétel már 4000 P s attól kezdve az anyagi alap állandóan javult, úgyhogy 1944-ben a bevétel adományokból 4200 P ós tagdíjakból kereken 4 000 P volt. (Kiemelem, hogy ebben az évben értük el a tagdíjak 100%-os befizetését). A felszabadulás előtt a Szakosztály legnagyobb érdeme az volt, hogy a legkülönbözőbb szakemberekből kialakított egy áldozatkész, valóban kizárólag társadalmi munkában tevékenykedő törzsgárdát, amelynek köszönhető, hogy a felszabadulás után Társaságunk soha sem remélt fejlődésnek indult. A második világháború, az ostrom Szakosztályunk életét is megbénította, úgyhogy a felszabadulás, ós a romok eltakarítása után 1945 augusztusában 7 taggal indítottuk meg újra munkánkat s az óv végére már 37 tagot tartottunk nyilván. Mini. jellemző adatot hozom fel, hogy 1945-ben összesen 1 tagdíjbefizetés történt néhai elnökünk, majd tiszteletbeli tagunk dr. Papp Ferenc részéről. A tagok szervezése, újra munkábaállítása tovább folyt, úgyhogy 1946 végére már 376 tagunk volt (10 fővel töbh, mint 1944. óv végén). Természetesen az ismét fellépő folyton növekvő infláció lehetetlenné tette Közlönyünk kiadását s az 1944. évi vagyonunk semmivé lett. Az infláció kihatására szabad legyen 1—2 adatot felhoznom: 1946 VI. 21-én 12 meghívó bélyegköltsége 24 milliárd P volt. Három nap múlva VI. 24-én az előadóterem takarítójának 1 billió P-t fizettünk s másnap már csak úgy tudtuk zárni a pénztárkönyvet, hogy az elnök fizette be a 10

1

1 P bevételt. A forint bevezetésével ismét sikerült a működéshez szükséges anyagi alapokat megteremteni, úgyhogy 1947-ben már 20 000,— Ft volt a bevételünk s így Közlönyünk kiadását ismét megindíthattuk. Kiadtuk régi kis formátumban 1946. évi XXVI. kötetünket 140 oldal terjedelemben, (sajnos az 1945. évi kötet kiadása elmaradt), s újraéledésünket jelzi, hogy 1946-ban már egy évzáró ós 10 szakülóst tartottunk. Elhatároztuk, hogy Közlönyünket a mai nagy formátumban 3 számban jelentetjük meg — majd folyamatosan havonta — hogy tagságunkkal a kapcsolatot élénkebbé tegyük s a publikációk megjelenését meggyorsítsuk. (Meg is jelenik 1947-ben 3 szám összesen 156 oldal terjedelemben.) Szakosztályunk további fejlődésére döntő kihatással volt a METÉSZ megalakulása 1948 június hó 29-én ós taglétszámunk növekedése. Taglótszámunk 1948. év végén 400 fő volt, míg az anyaegyesület taglétszáma csak 239 fő, így indokolt volt 1949 január hó 26-án a Szakosztálynak önálló egyesületté, Magyar Hirdolőgiai Társasággá alakulása. Ettől kezdve Társaságunk munkája, anyagi helyzete felfelé ívelt. Egymásután alakulnak meg Szakosztályaink, Vidéki Csoportjaink. Közlönyünk — ha zökkenőkkel is (1948ban egy szám, 1949—50-ben 6—6 szám, 1951-ben 0, 1952—1956-ig 6—6 szám, 1957-ben 4 szám, 1958-1963ig 6—6 szám: — 1964-től már havonta jelenik meg. Míg a felszabadulás előtti kis formátumban a Hidrológiai Közlöny 24 kötete jelent meg 4681 oldal terjedelemben; a felszabadulás után 3 kötet 202 oldal terjedelemben és a nagy formátumú Közlönyből 22 kötet (159 szám) 10 474 oldal terjedelemben. 1961-ben megindul a „Hidrológiai Tájékoztató", melyből eddig 9 kötet jelent meg 1555 oldal terjedelemben. Hidrológiai Közlönyünk ebben az évben 50 éves, míg Hidrológiai Tájékoztatónk 10 éves. 25 éves fejlődésünket jelzi, hogy ma már 8 Szakosztályunk, 14 Vidéki Csoport unk és több munkabizottságunk működik. Míg a felszabadulás előtt összesen egy nagyrendezvényünk volt -— a felszabadulás után összesen 106. Nemzetközi kapcsolataink is évről-évre fejlődnek. A felszabadulás előtt mégesak az eszünkbe sem jutott, hogy tagtársaink közül akárcsak egyet is kiküldjünk külföldi tanulmányútra vagy valamilyen szakmai rendezvényre. 1969-ben 23 tagtársunkat küldünk ki Ausztriába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, Német Demokratikus Köztársaságba, Német Szövetségi Köztársaságba különböző szakmai nemzetközi rendezvényekre. 1959 — 1969 közt IS külföldi tanulmányutat rendeztünk Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Romániába. Ezeken a tanulmányutakon több száz tagtársunk vett részt. Pénztári forgalmunk — összes bevételünk — a felszabadulás előtt 1944-ben 9970 pengő volt míg az 1969. évben 2 200 000 forint. (Ebben az összegben nem szerepel Közlönyünk kiadási, nyomdai költsége, melyet a MTESZ közvetlenül fedez.) Tagságunk a kezdeti 45 főről ma 2152 főre emelkedett. Szakmai szempontból a legnagyobb eredmény, hogy Társaságunk munkája mindjobban kapcsolódik a népgazdasági tervek vízgazdálkodási célkitűzéseihez, mun-