Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Estók Bertalan–Dr. Körfy Lóránd–Dr. Schiefner Kálmán: Vizsgálatok eredményei a Köszörű-völgyi ivóvíztározón a víztisztítás próbaüzemi időszakában

328 Hidrológiai Közlöny 1670. 7. SZ. Estók B.—dr. Körjy L.—dr. Schiefner K.: Vízvizsgálatok eredményei talan volt a szolgáltatott ivóvíz bakteriológiai mi­nősége. A biológiai vizsgálatok során meghatározott szervezetek száma a nyers vízben egy esetben 4 millióig emelkedett. Ez az érték a gyorsszűrők után 160 000 individum/literre csökkent, ami !)6%-os szervezetszám csökkenést jelent. A tisztítás biológiai hatásfokát 12 mintában 90%-on felül, 3 esetben 80% alatt, míg 5 alkalom­mal a két érték között határoztuk meg. Összefoglalás A felszíni víztározóra ivóvízellátás céljából tele­pített víztisztítómű próbaüzemi időszakában vég­zett komplex vízhigiénés vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy: 1. a tározó vizét a víztisztítási technológia az ivóvízellátásra megfelelő higiénés minőségben biz­tosította. A tisztítás a nyers víz kémiai összetételét lényegében nem változtatta meg, a fertőtlenítés után a víz bakteriológiai minősége és a biológiai eredmények megfeleltek a hazai felszíni víztisztító­művek általános ivóvíznyerési gyakorlatának (OKI Higiénés Mikrobiológiai laboratórium kutatóté­mája). 2. A vizsgálat időszakában azonban előfordult a tározó vizében olyan elváltozás is, amely a víz vas- és mangántartalmának emelkedését idézte elő. Ebben az időszakban a szolgáltatott vízben is je­lentősebb lett a vas- és mangántartalom, amely felhívta a figyelmet a víz fizikai tulajdonságainak leromlásán kívül, a műszaki jellegű (vasbaktériu­mok megtelepedésének következtében létrejövő csődugulás) problémák előfordulásának lehetősé­gére is. 3. A tározó vizéből történt szintvizsgálatok eredményei —- ezen belül különösen a biológiai vizsgálatok adatai (szervezetszám), ezt kiegészítve a komplex vizsgálatok adataival — figyelmeztettek és egyben meghatározták, hogy a tározóból min­dig a legmegfelelőbb minőségű szintből kell a vizet kivenni. 4. A víztisztítás hatékonyságának elbírálására vizsgálati eredményeink alapján a biológiai szer­vezetszám meghatározása adta a legértékelhetőbb adatokat. — Az oxigénfogyasztás eredményei ugyanis a tisztítás során csak kismértékben és nem egyértelműen változtak. Három esetben 20— 25%-kal, hét alkalommal 5—10%-kal csökkent, öt esetben változatlan maradt, hét mintavétel során pedig 5—10%-kal emelkedett az értéke. Bakteriológiai szempontból az amúgy is kedvező vízminőséget (18 nyers minta coli negatív volt) a folyamatos fertőtlenítés lényegében nem befo­lyásolta, azonban alkalmazását a biztonságos fel­színi víztisztítás és ivóvízszolgáltatás megköveteli — így tehát a felszíni víztisztítás technológiai ellenőrzésében a biológiai vizsgálat eredménye fontos értékmérő, hatásfokjelző és vízminősítési adatként szolgál. 5. A próbaüzemelés technológiájával kapcsola­tosan azt is kiemeljük, hogy az utolsó időszakban (április) a derítőben a napsütés hatására mikro­szervezetek szaporodtak el, melyek vegetációs színeződést idéztek elő. Ennek megakadályozására technológiai módosítást, előklórozást kellett elő­írni. Tekintetbe véve azonban, hogy a tározott víz jelenlegi tisztasága előklórozást nem igényel, e kedvezőtlen biológiai folyamat kivédésére cél­szerűbb lenne a derítőt befedni, mely úgy a nap­sugárzástól, mint az egyéb külső szennyeződéstől is védelmet biztosít. A tározót tápláló patakvíz minősége rendszerint kedvezőbb, mert a hordalékanyagok és a tározó altalajából kioldott tápanyagok a primér produk­ció elszaporodását segítik elő. Az oldódás mértéke atározáselső éveiben általában emelkedő tendenciát mutat, így a mikroszervezetek további elszaporo­dása várható. Ezt a folyamatot és biológiai hatását előre biztonságosan meghatározni nem tudjuk, bár megjegyezzük, hogy mind a tápláló vízfolyás minősége, mind a tározás környezeti adottságai, meglevő tározóinkhoz hasonlítva — kedvezőbb, mégis feltételezhető, hogy a tározott víz összetétele a továbbiakban nagyobb mértékben is változhat. Különösen a nyári-vegetációs időszakban léphet­nek fel problémák: pl. algák elszaporodása követ­keztében, szag- és ízanyagok feldúsulása révén. Tehát a jó vízellátás érdekében fel kell hívni a figyelmet a kedvezőtlen vízminőségi tényezők elő­fordulására és elhárítására is, és fel kell készülni a tisztítási technológia időszakonkénti, szükség szerinti módosítására (pl. aktív szénszűrő alkal­mazása) is. 8 10M. 1. ábra. A tározó jellemző planktonszervezetei 1. Chlamiilomonas ehrenbergi Gor. 2. Chroococcus minutus Nag. 3. Coelastrum mircoporum Nag. 4. Eudorina elegáns Elirbg. 5. Dino-b ryon divergens Imhof. 6. Traehelomonas oblonga I.emm. 7. Trachelo­monas volvocina Ehrbg. 8. Synedra acus K fitz IRODALOM [1] Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége. Hidrológiai Közlöny, 41. 188—215, 1901. [2] Schiefner Kálmán: Felszíni víz ivóvízkénti felhasz­nálásának feltételei. Kandidátusi értekezés. 1969. [3] Vízvizsgálati Szabványok 1963. Magyar Szabvány­ügyi Hivatal, MSZ. Szabványgyűjtemények 35. Köz­gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. [4] Wittinghoff Béla: A Mátravidéki Regionális Vízmű. Hidrológiai Tájékoztató. IX. 72—79. 1968.

Next

/
Thumbnails
Contents