Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

7. szám - Estók Bertalan–Dr. Körfy Lóránd–Dr. Schiefner Kálmán: Vizsgálatok eredményei a Köszörű-völgyi ivóvíztározón a víztisztítás próbaüzemi időszakában

Hidrológiai Közlöny 1970. 7. SZ. 325 VÍZELLÁTÁS Vizsgálatok eredményei a Köszörű völgyi ivóvíztározón a víztisztítás próbaüzemi időszakában ESTŐK BEKTALAN*, Dr, KÖRFY I.ÓRÁID', Dr. SCHIEFNEB KÁLMÁN** Az ivóvízellátás felszíni vízzel történő megoldásának hazai gyakorlatában, a Köszörű-völgyi tározó az első mesterséges víztározó. A Mátra északi oldalán elterülő tározó építését 1968-ban fejezték be. Tápláló vízfolyása a Köszörű patak, melynek vízgyűjtőterülete: 6,4 km

2. A völgyzárógát 147 méter hosszú, 21 méter magas, 120 méter talpszélességű, vegyes szerkezetű. A tározó teljes térfogata 410 000 m

3 hasznos térfogata 340 000 m

3, a legnagyobb vízmélység: 20 méter. A vízvédelem érdekében a tó körül levő lombos erdőt mintegy 100 méter széles sávban kivágták, s helyére tűlevelűeket telepítettek (1. kép). A gát előtt [25 méter távolságban] a gáttengelyre merőlegesen építették a vízkivételi műtárgyat, melyen 5 különböző szinten elfolyási lehetőséget biztosítottak. A legfelső: 332,30 méteren van, az árvízszint, majd ez alatt: 329,21 (I. szint); 324,81 (II. szint); 320,41 (III. szint); 316,01 (IV. szint) Af.-métereken az üzemi vízkivételi helyek (Wittinghoff, 1968). A tározót tápláló patak vízminősége az 1963— —1965 évben végzett időszakos komplex vízvizsgálatok adatai alapján (Schiefner, 1969) a higiénés felszíni vízminősítés (Papp, 1961) kémiai (oxigénfogyasztás: 1,8—5,6 mg/liter) és bakteriológiai (coli-szám: 0-240/ml) jellemzőit figyelembevéve „tiszta", „kissé szennyezett", s csak egy esetben bizonyult „szennyezett" felszíni víznek és a biológiai képét is csak őszi időszakban kis vízhozamkor befolyásolta helyi jellegű (nem megfelelő vízmozgás hatására) tömegprodukció (szervezetszám: 2,000— 3 300 000/liter). A víztisztítómíi műszaki adatai, a víztisztítás technológiája A tározó vizének felhasználását, az ivóvíz minőségét a gát közelébe telepített víztisztító-telep (Mátravidéki Regionális Vízmű) biztosítja. A különböző szintekről kivehető víz gravitációsan érkezik, a telepre, ahol először a derítő medencébe jut (2. db függőleges átfolyású 1,5 óra benntartóz kodású nyitott ikermedence), majd a gyors szűrőkre (3 db 10 m

2 alapterületű polisztirol szűrőgyertyákkal ellátott, 4 méter/óra szűrősebességű) utána 2x250 m

3-es fedett tárolómedencébe, s végül a jelenleg 11,6 km hosszú gravitációs hálózatba. A víztisztítómű kapacitása 2000 m

3/nap. A próbaüzemelés időszakában a tisztított víz 80—1275 m

3/nap között ingadozott. Jelenlegi fogyasztók: Párád, Parádfiirdő. Később bekapcsolandó községek: Bodony, Mátradeceske, Mátraballa, Parád* Heves Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, Eger. ** Országos Közegészségügyi Intézet., Budapest. óhuta, Recsk. A víztisztítás technológiája a tározó vizének változó minőségéhez igazodott. Mivel téli időszakban a lebegőanyag tartalom, biológiai produkció lecsökkent — így alumíniumszulfátos derítést nem alkalmaztak, a vizet közvetlenül vezették a szűrőkre — csak folyamatosan fertőtlenítették klórgáz felhasználásával. A vízminőségváltozás hatására 1969 február 28-tól ismét alkalmazták az aluminíniumszulfátos kezelést és derítést. Vizsgálati módszerek A tározott- és a tápláló víz minőségének, valamint a tisztítástechnológia hatásosságának higiénés megítélésére a próbaüzemelés időszakában (1968 november és 1969 április között) hat alkalommal részletes (kémiai, bakteriológiai és biológiai) és 23 esetben egyszerű (kémiai és bakteriológiai) vizsgálatokat végeztünk a Vízvizsgálati Szabványban előírt módszerek felhasználásával — a Köszörű patakból a tározóba ömlés előtt 50 méterre ; — a tározóból: felszín alól 20 cm-ről (a vízkivételi mű mellett), I. üzemi szintről (3,1 méter mélységből), II. üzemi szintről (7,5 méter mélységből), III. üzemi szintről (11,9 méter mélységből), IV. üzemi szintről (16,3 méter mélységből), valamint 11 előre kiválasztott mintavételi helyről a tisztítástechnológia és a hálózat ellenőrzése céljából. Ennek alapján 118 mintából 1652 kémiai, 264 mintából 528 bakteriológiai és 36 mintából részletes biológiai vizsgálatot végeztünk. Eredményeink birtokában értékeltük a tározó vízminőségváltozását, a víztisztítás technológiát, a tározott víz felhasználásának higiénés ivóvízellátási és üzemeltetési tapasztalatait.