Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
7. szám - Dr. Vágás István: Dr. Szilágyi Gyula
291 Hidrológiai Közlöny 1970. 7. sz. Beszámoló Hallóssy Ferenc (1890—1970) Sokunk emlékezetében él még Társaságunk Hidraulikai Szakosztályának az a néhány éve elhangzott előadóülése, amelyen az akkor 76 éves Hallóssy Ferenc számolt be, — fiatalokat megszégyenítő felkészültséggel ós a tárgya iránti lelkesedéstől átfűtve, — a vasbeton építőelemek öblítóses süllyesztéséhez használt vízsugár méretezésére kidolgozott eljárásáról. Hallóssy Ferenc nem véletlenül lett vízimérnök, A Budapesten 1890. dec. 31-ón született gyermek, — a 7 gyermekes fővárosi kistisztviselő apa reménysége, — vakációit 14 évvel idősebb nővérénél, a Mura melletti Radeinben, majd Barkócon töltötte, ahol sógora, Oillyén Sándor, a kiváló folyammérnök, a folyószabályozási munkákat vezette. 1 Amíg a gyermektelen nővér anyai szeretettel vette körül kisöccsét, a ház nagytekintélyű ura követendő példaként állott a kis Feri előtt. A Mura menti nyári szünidők sorsformáló hatását csak fokozta, hogy többször töltötte szabadságát fivérénél Gillyén József, a Vízrajzi Osztály mérnöke 2 és ismételten megfordult a háznál Medveczky Zsigmond, az ugyancsak neves folyammérnök 3, — ő is rokon, — akinek szabadalmazott kosárhengereit a Mura szabályozásánál is 1 Oillyén Sándor (1871—1941) folyammérnök. 1902—13 közt a Muraszabályozás vezetője, később a nagykanizsai, majd a komáromi folyammérnöki hivatal főnöke, végül, nyugdíjazása után, a Rábaszabályozó Társulat igazgató főmérnöke. 2 Oillyén József (1870—1918) hidrolrtgus és folyammérnök. Megszervezte az első hazai hidrológiai kísérleti területeket, majd — a pozsonyi folyammérnöki hivatal főnökeként — megindította, Qirardim //. elveinek alkalmazásával, a Felső-Duna kisvízi szabályozását. 3 Medveczky Zsigmond (1853—1942) folyammérnök, 1890-től a mohácsi, 1894-től a zombori, majd a komáromi és aradi folyammérnöki hivatal vezetője. 1911—14 közt vízépítési kerületi felügyelő a földművelésügyi minisztériumban. Töltött kosárhengerek süllyesztő gépezettel valrt beépítésére szabadalmazott rendszert dolgozott ki, amelyet a folyószabályozásban alkalmazott. sikerrel alkalmazták. A családi asztalnál folyt szakmai beszélgetések mélyen bevésődtek az áhítattal hallgató fiúcska lelkébe. 14 éves korában már figuránskónt dolgozik sógora mellett. Eldöntötte, hogy vízimérnök lesz. Mikor az Eötvös József-reáliskolában az érettségi előtt dolgozatot kell írnia a pályaválasztásról, részletesen kifejti céljait, a folyószabályozás közgazdasági jelentőségét és a mérnök felelősségót. Tanára, dr. Horváth Cyrill, a későbbi egyetemi irodalom-professzor, nyilvánosan ineg is dicséri, amiért ilyen pontos programmal készül a jövőre. A fiatal Hallóssy 1908-ban iratkozott be a budapesti Műegyetemre, ahol 1913-ban szerezte meg a mérnöki oklevelet. A tanuláshoz szükséges anyagiakat jórészt maga kereste meg. 1913 őszétől műszaki napidíjasként működött a Soroksári Dunaág kirendeltségénél. 1914-ben segódmérnökkó nevezték ki, ós a kolozsvári kultúrmérnöki hivatalhoz kapott beosztást. 1915-től hadiszolgálatot teljesített. Az 1918. évi összeomlás tartalékos utászhadnagyként az Isonzó-fronton érte. A háborúból hazatérve a budapesti Kikötő-Igazgatósághoz került építésvezető főmérnökként. Az országnak ennél az akkor legnagyobb szabású építkezésénél a földmunkák, az alapozás, a magas- ós mélyépítés és gépészeti szerelés minden területén bőséges gyakorlatot szerezhetett. A munkák befejezése után, 1932-ben, a Földművelésügyi Minisztériumba, az Országos Halászati Felügyelőséghez helyezték át. A felügyelőség országos hatáskörű szerv lévén, az ott töltött 7 óv tág lehetőséget nyújtott számára az ország különböző vidékeinek és problémáiknak a megismerésére. 1939-ben vízépítési kerületi felügyelő lett, és a rákövetkező évben a minisztérium újonnan szervezett Tervezési és Építési ügyosztályának vezetésére kapott megbízást.
