Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

6. szám - Dr. Lipták Ferenc: Az esőztető szórófejekkel kiadott csapadék területi eloszlásának jellemzése

Dr. Liplák F.: Az esöztetö szórófejekkel kiadóit csapadék Hidrológiai Közlöny 1970. 6. sz. 263 közöttiek összegének és az átlagos csapadék magasságnak a hányadosával számol: E

p

h= 100 2 '« i 0,75n +1 0,25 nh (19) Ez az összefüggés is a Christiansen-féle mutatószám-alakra hozható: í E

Ph= 100 0,25 nh- V \hi-h\ i = 0.75it + l = 100 0,2 5nh n 2 I hi-h 10,75n + l V é—1 i = 0,75)t+l D

H 0,25 n 0,25 nh hi—h\=Dh -=(Ah)

h E

p

h= 100 l (Ah)

h h (20) (21) (22) (23) A (23) összefüggés a (4)-hez és a (18)-hoz hasonló alakú, de a 0,25 n számú legnagyobb csapadékértékekből számított „közepes eltérés" szerepel benne. 7. Az irodalomból ismert a /? egyenletességi tényező is, amely a vizsgált területre jutó maximális és átlagos csapadékérték hányadosa: D "'max (24) Ez nem súlyozott érték, így hibája, hogy az igen kis területre (pl. egyetlen csapadékmérőre) érvényes vízborítás hatását túlzott mértékben figyelembe veszi. Az eddig ismertetett módszerek a csapadékeloszlás egyenletességét egyetlen mutatószámmal jellemzik, közvetlenül a csapadékmérő edényekbe hulló vízmennyiségek statisztikai feldolgozásával. A csapadékeloszlást igen szemléltetővé lehet tenni, ha megszerkesztjük az azonos csapadókmagasságú pontokat összekötő vonalakat (izohiétákat), vagyis a területi eloszlási (szórási) képet. A következő, az eloszlás egyenletességét jellemző mutatószámok és ábrák az eloszlási kép alapján határozhatók meg. 8. A y területi tényező az ún. hasznosan öntözött területnek (FH) és a teljes területnek (F) a hányadosa : 7 = (25) Hasznosan öntözött terület {FH) az öntözött területnek az a része, amelyen a csapadékmagasság az öntözött területre hulló átlagos csapadékmagasságtól legfeljebb egy meghatározott százalékkal tér el lefelé vagy felfelé. A százalék felvétele önkényes. Egyes kutatók [6, 7] ±30%, illetve +33%, felvételét javasolták. Ezt nem tartottuk elegendőnek, ezért bevezettük [ 11, 12] a +33%-os érték megadása mellett még a ±20%-os és + 10%-os y értékekkel (y

3

3, y

2

0, y

1

0) való jellemzést is. Mindhárom y érték megadása már jobban jellemzi a csapadékeloszlást, hiszen az előző (1—7. sz.) módszerek egyetlen mutatószáma helyett 3 db mutatószámot ad meg. A csapadékeloszlási kép, a háromféle értelmezésben feltüntetett hasznosan öntözött terület és a y

3

3, y

2

0 és y

1

0 számadat együttesen kétségtelenül lényegesen jobb áttekintést ad a csapadékeloszlásról, mint bármelyik előző módszer az egyetlen mutatószámával. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a csapadékeloszlási kép megszerkesztése többletmunkát jelent. Legutóbbi kutatómunkánk során, amikor számos csapadékeloszlási képet szerkesztettünk meg és határoztuk meg azok alapján a y

3

3, y

2

0 és y

10 értékeket, adódott olyan eset, amely felhívta figyelmünket ennek az értékelési módszernek a hiányosságára. Egy lényegesen kedvezőbb alakú I—R jelleggörbe alapján, szélcsendre meghatározott y

1

Q értékre kisebb számértéket kaptunk, mint ami egy kedvezőtlenebb alakú i—.R jelleggörbe alapján adódott. A y

1

0 értéke ugyanis csak azt fejezi ki, hogy a vizsgált terület hányad részén van a csapadékmagasság 1,1 h és 0,9 h érték között de nem mond semmit arra nézve, hogy a csapadék nagysága a felső határérték felett és az alsó határérték alatt mekkora. Az eloszlási kép is mutatja, hogy kedvezőbb a csapadékeloszlás akkor, ha a legnagyobb csapadékértékek csak kis mértékben vannak az 1,1 h érték felett és a legkisebb csapadékértékek csak kis mértékben a 0,9 h érték alatt, amikor pl. y

l

o=0,20, mintha y

1

0=0,25, de az 1,1 h és 0,9 A-os értékektől nagymértékben eltérő csapadékértékek is vannak. A három féle y érték egyidejű megadása már megmutatja, hogy különleges esetről van szó, de a számszerű értékelés ekkor már nehéz. Hogyan értékeljük és hasonlítsuk össze azt a két csapadékeloszlást, amelyeknél a y értékek változása nem egyértelmű, hanem a y

3

3 az egyiknél, a y

1

0 a másiknál adódik nagyobbra, a y

2

n értékek pedig kb. azonosak. A fenti probléma felvetődése után arra a következtetésre jutottunk, hogy a három féle y érték egyidejű megadása sem tekinthető olyan módszernek, amely minden esetben tökéletesen jellemző a csapadékeloszlásra, és amelv számértékek minden esetben alapul szolgálhatnának különböző csapadékeloszlások számszerű összehasonlítására. Felvetődött ennek a módszernek a továbbfejlesztése. 9. A kiindulási alap az újabb módszerrel való jellemzés során is a vizsgált terület csapadékeloszlási képe és az annak alapján számított átlagos csapadékmagasság (h). Számítsuk ki az egyes izohiéta vonalak közé eső területrészeket, a teljes terület százalékában kifejezve, majd ábrázoljuk az összetartozó pontpárok alapján a csapadékeloszlást jellemző görbét. A vízszintes tengelyre a területet [%], a függőlegesre a csapadék magasságot [mm] rakjuk