Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
6. szám - Gaál László: Magas sótartalmú hévizek komplex hasznosítása
Gaál L.: Magas sótartalmú hévizek Hidrológiai Közlöny 1970. 6. sz. 257 Nehezebb a helyzet a balneoterápiás célokra hasznosított hévizeknél, ahol a kezelés és vezetés során a víz kémiai összetételének és oldott gáztartalmának állandóságát, stabilitását kell biztosítani. A büki gyógyfürdőnél a víz stabilizálását ún. kritikus nyomáson működő, zárt rendszerű gázszabályozóval és vezetékrendszerrel oldottuk meg. Az eljárással elértük, hogy a víz kémiai összetétele és oldott gáztartalma a vezetés során nem változott, a csővezetékekben lerakódások nem jelentkeztek, ami lehetővé tette a hévíz sokrétű felhasználását. Az eljárást részletesebben a büki hévíz komplex hasznosításával kapcsolatban ismertetem. Egyes hévízkutaknál már a béléscsőben (termelőcsőben) keletkeznek lerakódások. Amennyiben a kút nyomásviszonyai lehetővé teszik, az ilyen kőkiválások az ún. kritikus vagy annál magasabb kútfejnyomáson történő üzemeltetéssel szüntethetők meg. Ha a kút nyomásviszonyai a termeltetésnek ezt a módját nem teszik lehetővé, a béléscsőben kialakuló kalcium-magnéziumkarbonátos lerakódások a Mezőkövesden kialakított üzemközben alkalmazható vízkőleoldási előírással távolíthatók el. Vízkőkiválást, korróziót gátló anyagok Külföldön a termálvizek hasznosításával kapcsolatban lényegében azonos problémák merülnek fel, mint nálunk. Minden termálvízféleségre alkalmas univerzális megoldást ott sem sikerült találni. A korrózió gátlására és a vízkőkiválások megakadályozására számos külföldi cég különböző vegyszereket, ún. inhibitorokat javasol, melyek a termálvízhez folyamatosan adagolva annak stabilitását volnának hivatva biztosítani. Nagy sókoncentrációjú, kőkiválásra erősen hajlamos gázos hévizekre vonatkozó ilyen ajánlatkérésünkre a megadott termálvizek speciális összetételére hivatkozva érdemleges ajánlatot nem kaptunk. A büki termálvíznél a NEVIK1 által kikísérletezett polifoszfát alapanyagú száraz inhibitorral végeztünk a kőkiválás megakadályozására kísérletet. A laboratóriumi vizsgálatok kedvezőnek véleményezhető eredményt adtak, a helyszíni félüzemi kísérletek során azonban a felmerült nehézségeket eddig áthidalni nem sikerült. Korrózió ellen védő inhibitorral mind laboratóriumi, mind üzemi kísérleteink során magas hőmérsékletű termálvizeknél kedvező védőhatást értünk el. A kőkiválás megakadályozására ajánlott inhibitorokat főleg kazántápvizeknél használják, ahol mások a paraméterek, mint a termálvizeknél. Egyes termálfürdőknél — pl. Győrben — nagy mennyiségű vasbaktérium zavarja a fürdő üzemét, ami nemcsak esztétikai szempontból kifogásolható, hanem a vezetékrendszerben lerakódásokat okozhat. A helyszíni vizsgálat szerint a 600 liter/perc vízhozamú győri hévízkút vizének vastartalma a kútfejen 0,07 mg/liter — a csővezetékben és medencében 0,09—0,04 mg/liter, a gépházi szivattyú nyomócsonkján 0,35 mg/liter — a megengedettnél lényegesen alacsonyabb. A vasbaktériumok ellen eredményesen alkalmaztuk az OMFB segítségével beszerzett osztrák Desalgint, amiből óránként 24 ml-t adagoltunk. A kőkiválást gátló inhibitorokat, vagy egyéb gátló anyagokat a megfelelő hatás eléréshez a mindenkori vízhozamnak megfelelő mennyiségben, folyamatosan kell adagolni, ami a gyógyfürdő üzemeltetésénél lényeges költség kihatással jár. Pl. a Desalgin néhány hetes adagolása 10 000 Ft-os költséget jelentett. Az olasz Nalco cég által ajánlott polifoszfátos vízkezelés során adagolandó inhibitor mennyisége 10—20 g/m : i, ami 1500 m 3/nap vízhozamú fürdőnél naponta 15—30 kg, évenként 11 tonna. Külföldi anyagok állandó adagolása a magas költségek miatt inkább csak kísérleti jelleggel jöhet számításba. A gátló anyagok adagolása a gyakorlatban csak akkor valósítható meg, ha aránylag olcsón beszerezhető anyagból hazai gyártmányként lehetne azokat előállítani. A felhasználás során figyelembe kell venni azt is, hogy az inhibitorok nem lehetnek egészségre ártalmasak és az élő szervezetekben sem halmozódhatnak fel. A vízzel feltörő gáz hasznosítása A hévíz komplex hasznosításához tartozik a vízzel feltörő gáz felhasználásának kérdése is. A felhasználatlanul elengedett gáz hőenergiája egyes kútjainknál a termálvíz hőenergiájának 50%-át is eléri. A vízzel feltörő gáz hőenergiájának hasznosítása azonban csak akkor rentábilis, ha a gáznak legalább 65%-a éghető szénhidrogén, a gáz kénhidrogént nem tartalmaz és különleges tisztítást nem igényel. A magas szénhidrogén tartalom mellett a széndioxid és nitrogén jelenléte nem zavar. Hasznosítás esetén a víz és gáz arányát a vízhozam függvényében kell meghatározni és a gázhozam tartósságát is meg kell vizsgálni. A vízzel feltörő gáz felhasználásának lehetőségét nemcsak a jövőben létesítendő, hanem a már üzemelő kutaknál is célszerű vizsgálat tárgyává tenni. Ilyen jellegű kísérleteink jelenleg folyamatban vannak. A hévízhasznosítás elméleti taglalásának azonban csak akkor van értelme, ha az elméleteket a gyakorlatban hasznosítani tudjuk oly módon, hogy a rutinszerű üzemeltetésre gazdaságosan alkalmazható legyen. Ezzel kapcsolatban részletesebben ismertetem a büki termálvíz stabilizálását és komplex hasznosítását. A büki hévíz stabilizálása A büki termálfúrás 58 °C-os magas sókoncentrációjú, kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátot is tartalmazó alkalihidrokarbonátos hévizet ad, szabad szénsavtartalma pedig meghaladja az 1000 mg/liter értéket. A kútfejnyomás nyugalmi állapotban 10,5 att. A kút vízhozama nyitott szelvénnyel üzemeltetve az 5—6000 liter/perc vízmennyiséget is eléri, azonban ennél a vízhozamnál a csövezetlen szakaszból erős kőzetkihordás jelentkezik. A kút jelenleg 1000—1200 liter/perc vízhozammal üzemeltethető, mikor is kőzetkihordás nem lép fel. A gázos víz a
