Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
6. szám - Dr. Barta István: Hidrogeokémiai vizsgálatok a Tokaji-hegységből
Dr. Barta. I.: Hidrogeokémiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1970. 6. sz. 253 függésben vannak a hegység említett jellegeivel, így éves átlagban kismértékű sótartalom és ezzel összefüggésben keménység csökkenés mutatkozik (oldott ionok: I. 241,88 mg/l, II. 232,92 mg/l; összes keménység: I. 7,54 nk°, II. 7,32 nk°). Az átlagos szulfát-ion tartalom és a kálium relatív mennyisége pedig kissé emelkedik (szulfát-ion: I. 23,16 mg/l, II. 24,09 mg/l; K/Na ionhányados: I. 0,32, II. 0,34) [14], A Tokaji-hegységről egy év alatt elszállított oldott anyagok mennyiségének részletes ismerete alapján (4. táblázat) kiszámítható e terület felszíni vízfolyásainak átlagos kémiai összetétele súly %ban kifejezve (9. táblázat I. oszlopa). F. W. Clarké adatai [4] alapján összehasonlításul ugyanígy kiszámolható a folyóvizek súly százalékos oldott anyag tartalmának földi átlaga (9. táblázat II. oszlopa). 9. táblázat A Tokaji Hegység felszíni vizeinek átlagos kémiai összetétele (súly %) Tabelle 9. Durchschnittliche chemische Zusammensetzung (Gewiehtsprozente) der Oberflachengewásser auf dem Gebiet des Tokajer-Gebirges Table 9. Average ehemical composition of watercourses (per cent by weight) originating in the Tokaj Mountains I. I IT. I 1 III. Na% ........ 4,83 5,79 4,13 K 1,97 2,12 2,04 Ca 12,06 20,3!) 12,57 Mg 3,88 3,41 3,50 (Fe, A1) 20 3 ... 0,25 2,75 0,32 <•<>: 49,65 35,15 45,44 so, 11,90 12.14 14,29 Cl 2,64 5,68 2,34 NO, — 0,90 -— SiO, 12,82 11,67 15,37 Összesen, % . . . 100,00 100,00 100,00 A földi átlaghoz viszonyítva legnagyobb eltérést a Ca + + , COi és a Cl- ionoknál mutatkozik. A Ca/Mg arány lényegesen kisebb, míg a K/Na arány pedig magasabb a Tokaji hegység esetében. A hegység vizei kloridokban általában szegények. A Szerencs-p. figyelmen kívül hagyásával a százalékos arányok kissé módosulnak (9. táblázat III. oszlopa). Az Si0 2, S07 — mennyisége, valamint a K/Na és Ca/Mg arány megnövekedik, míg a COjj és a Cl- százalékos aránya csökken. Megállapítható tehát, hogy a felszíni vizelc minőségét ezen a területen is lényegileg a környezet kőzettani felépítése határozza meg. Összefüggéseket megállapítani közöttük azonban többnyire csak általánosságban, bizonyos határokon belül lehet. Bonyolult kémiai, fizikai-kémiai, kolloid-kémiai kölcsönhatások láncolatán keresztül alakulnak ki a felszíni vizek kémiai jellegei, amelyeket eléggé nehéz nyomonkövetni. A vízgyűjtők általában igen változatos szerkezetű és kémiai összetételű területeket ölelnek fel, tehát hatásuk összegeződve jut kifejezésre a vízminőségekben. A vizek minőségét nem csupán az egyes képződmények abszolút kémiai összetételei határozzák meg. Rendkívül fontos az egyes ásványos összetevők oldhatósága, mállással szembeni stabilitása. A Szádeczky-Kardoss E. által variábilis komponensnek nevezett ásványok mállási készsége nagyobb [19]. Fontos a kőzet szerkezete, porozitása, illetve diszperzitás foka stb. A vizsgált felszíni vízfolyások kémiai összetételének évszakos változásai Az évszaknak megfelelően a felszíni vizek kémiai összetételei nagymértékben ingadoznak. Kisebb vízfolyások esetében ezek a szezonális hatások jobban megnyilvánulnak. Száraz, meleg időszakban vizük erősebben bekoncentrálódik, sok oldott sót tartalmaznak és egyes rosszabbul oldódó sók közben kiválhatnak. Ezzel összefüggésben néhány pataknál nátriumhoz kötött hidrogénkarbonát-ion is előfordult (szikesedés!). Ugyanakkor csapadékosabb időszakban, vagy hóolvadás alkalmával vizük erőteljesebben felhígul. Nagyobb folyóknál, pl. az általam vizsgált Bodrog esetében ezek a hatások jobban kiegyenlítődnek. Az oldott sótartalom változással jól nyomon követhetők a vízállások, az árhullámok levonulásai. A hely szűke miatt itt nem áll módunkban részletezni az egyes ionoknak és az egyéb vízminőségi állapotjelzőknek az év folyamán beállott változásait; csupán néhány megállapított és kiragadott tényt szeretnénk megemlíteni [1, 2j. Ha az egyes ionok egyenérték százalékos menynyiségeit vesszük figyelembe, akkor a szélsőséges esetektől eltekintve a kationok függetlenül az évszak változásaitól közel azonos értéket adnak [ 1, 2]. Tehát a vízben található fő kationok mennyiségi aránya közelítőleg azonos, az illető vízfolyásra jellemző érték. Az év folyamán tehát kationra nézve a vizek csupán hígulnak vagy töményednek, de relatív mennyiségük lényegileg nem változik. A Ca/Mg arány csak kismértékű ingadozást mutat. Áradások alkalmával, valószínűleg a Mg sók jobb oldhatósága folytán, ez az arányszám kissé magasabb mint kis víz idején. A K/Na arányban már valamivel jelentősebb eltérések tapasztalhatók. Áradások idején a K relatív mennyisége nagyobb. Anionok esetében az évszakos változások már sokkal jobban megnyilvánulnak. Különösen a szulfát- és a hidrogén-karbonát-ionok mutatnak nagymértékű ingadozást az év folyamán. A hidrogénkarbonát értékek abszolút és egyenérték százalékos mennyiségben is szárazabb évszakban, alacsonyabb vízállások esetén nagyobbak. A szulfát-ion tartalom alakulása ezzel általában ellentétes. Kiterjedtebb esőzések, hóolvadások után, azaz hígabb vizek esetében a szulfát-ion mennyisége több, különösen relatív értelemben. Ez valószínűleg a nagyobb mértékű közvetlen felszíni lefolyással magyarázható. A felszínen ugyanis oxigén jelenlétében az elszórtan található szulfidos vegyületek mállása intenzívebb és oldhatóbb szulfátokká oxidálódva közvetlenül bemosódnak a vízfolyásokba. Másrészt az esőzések hidrosztatikusán kiszorítják és elszállítják a mélyebb rétegekkel tartósabb kölcsönhatásba lépő, töményebb talajvizeket is. A március és április havi vízminták egyenérték százalékos szulfát-ion tartalma sok esetben megelőzi vagy szoro-
