Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)
5. szám - Darab Katalin: Talajtani vizsgálatok adatainak felhasználása az öntözések tervezésénél
196 Hidrológiai Közlöny 1970. 5. sz. Darab IC: Talajtani vizsgálatok 1. táblázat Réti és szikes talajok I : ő arány Tízkivonatának elemzési adatai Talajtípus Minta mélység [cm] Száraz maradék [%1 CO 2" 3 HCO" 3 1 Cl" SO-'" Ca 2 + 4 Mg 2+ Na+ Na% Talajtípus Minta mélység [cm] Száraz maradék [%1 [mgeé/100 g talaj] Réti talaj i — - 17 0,01 0,33 0,08 0,06 0,42 0,55 0,08 7,8 Réti talaj 35- 45 0,02 — 0,31 0,40 0,10 0,57 0,59 0,24 16,0 92-108 0,04 — 0,36 0,15 2,14 1,31 0,84 0,84 27,5 126-136 0,04 — 0,40 0,15 2,21 1,10 0,86 0,74 27,0 Szoloncsákos réti 0- 20 0,63 1,43 0,52 12,66 0,71 0,36 8,63 89,0 szolonyec 20- 40 1,11 — 0,92 0,66 28,52 2,32 0,40 14,04 84,0 szolonyec 40-60 0,91 — 1,86 1,04 15,61 0,48 0,45 13,98 94,0 60- 80 0,66 — 1,76 1,10 14,54 0,33 0,21 10,05 95,0 80-100 0,88 0,10 2,39 1,14 1,00 0,28 0,25 9,27 94,5 100-120 0,39 0,16 2,67 0,94 0,47 0,21 0,22 6,56 94,0 120— -140 0,39 0,19 3,12 0,88 0,78 0,21 0,12 6,00 95,0 Mély réti 0- 20 0,18 0,63 0,26 1,08 0,25 0,32 1,39 71,0 szolonyec 20- 40 0,35 — 1,34 1,20 2,46 0,22 1,12 3,66 73,0 szolonyec 40- 60 0,66 .—1,47 0,24 8,57 0,37 1,41 8,51 83,0 60- 80 1,69 — 0,58 0,20 25,04 8,24 9,28 8,30 32,0 80-100 0,57 — 1,51 0,18 8,13 0,07 0,36 9,39 96,0 100 -120 0,78 — 1,29 0,88 11,78 0,21 0,31 13,44 96,0 120-140 0,93 ;— 1,27 0,36 13,19 0,36 0,14 14,31 96,0 Amennyiben sóforgalmi adatok nem állnak rendelkezésre, tájékoztató adatokat adhat a sóforgalom irányáról a sófelhalmozódás helye, a különböző oldhatóságú sók eloszlása a talaj szelvényben (4. táblázat). A közölt három talajszelvény vizes kivonatának elemzési adatai közül az első egy nem szikes réti talaj. Ebben a szelvényben az oldható sók mennyisége kevés, az oldható sók közül a kalcium és magnéziumhidrokarbonát az uralkodó. A második szelvény egy szoloncsákos réti szolonyec. Vizes kivonatának elemzési adatai jól mutatják, hogy a talaj sóforgalmára a sók felhalmozódása a jellemző. A harmadik egy olyan szikes talaj, amelyre az oldható sók fokozatos kilúgzása jellemző. Erre utal az, hogy a nagyobb mozgékonyságú Na-sók mennyisége lefelé fokozatosan nő és a Ca-szulfát felhalmozódási szintjét a Na-sók maximuma felett találjuk. Ma az Alföldön több olyan szikes területet találunk, ahol a talajvíz mélyen, gyakran 4—5 m mélységben van, sómérlegükre pedig a lassú kilúgzás jellemző. Ezeknél a talajoknál régebben a sós talajvíz a felszínhez közelebb volt és a szikesedés ennek hatására alakult ki. A vízrendezések után minden valószínűség szerint a talajvíz fokozatosan sülvlvedt, a talaj és a sós talajvíz között a kapcsolat megszakadt, ezzel együtt egy lassú fokozatos kilúgzás indult meg [14, 17, 22]. Más esetekben pl. egyes réti esernozjoni talajoknál, ahol a talajvíz mélyen van, de sós, az altalaj nagyobb sótartalma utal a potenciális szikesedés veszélyére. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a talajvíz szikesítő hatása, a kritikus talajvízszint mélysége természetes viszonyok között is igen sok tényező függvénye. Függ a kritikus talajvízszint értéke a talaj fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságaitól, a talajvíz sótartalmától, a sók milyenségétől, attól, hogy milyen a talajvíz mozgásának sebessége és uralkodó iránya. Az öntözések• várható hutásának leniéréséhez, a kritikus talajvízszint számításához ismernünk kell a talaj oldható sókészletét, a sófelhalmozódás maximumának értékét és helyét a talajszelvényben, a kicserélhető Na +-ionok relatív mennyiségét a felhalmozódási szintben. Ez utóbbi talajtulajdonságok azok, melyeket a szikesedési kartogramokon ábrázolunk. Szükséges megadni a sóforgalmi adatok alapján, vagy a sók minőségének vizsgálata útján azt, hogy az adott terület talajaira természetes viszonyok között a sófelhalmozódás, vagy a sók kihigzódásának folyamata jellemző és szükséges meghatározni azt, hogy az öntözés bevezetésével milyen változások várhatók. Az öntözések várható talajtani változásainak előrejelzéséhez tudni kell azt, hogy az öntözések bevezetésével az előbb felsoroltakhoz még újabb tényezők kapcsolódnak. Az első ilyen tényező az, hogy az öntözővizek mindig tartalmaznak több, vagy kevesebb oldható sót. Az öntözővíz tehát maga is sóforrásként szerepel. Az előzőekben felírt összefüggés tehát egy újabb tényezővel bővül. h — a=+d-|-e, ahol e=az öntözővízzel a megfigyelés ideje alatt bevitt sók mennyisége g/100 g A sós öntözővíz hatása kettős. Amennyiben sótartalma nagy, 5—10 g/l közvetlenül is károsíthatja a növényt. Alacsonyabb sókoncentrációnál ez nem következik be. Amennyiben azonban a ,,d" érték, a talaj sóforgalmi együtthatója pozitív, vagy negatív ugyan, de több sót viszünk be a talajba az öntözővízzel, mint amennyi onnan kilúgzódni képes, sófelhalmozódás indul meg (5. táblázat). A sófelhalmozódás során a talaj sókészlete megnő és a talajoldat sókoncentrációja egy idő múlva eléri a toxikus értéket. Végeztünk néhány számítást annak illusztrálására, hogy ha a talaj sókészlete 0,05; 0,1;
