Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

4. szám - Dr. Aujeszky László: Új technikai eszközök a meteorológiai szolgálatban

Dr. Aujeszky L.: Üj technikai eszközök Hidrológiai Közlöny 1970. 4. sz. 183 ják, ami a magaslati szél irányának és sebességének meghatározására szolgáló egyik fontos módszert jelenti. Mesterséges holdak Egy kiváló külföldi meteorológus azt a megállapítást tette, hogy a légkör folyamataira vonatkozó ismereteink története két korszakra osztható, amelyeket az 1961-es esztendő határol el egymástól. Egészen 1961-ig a légkörnek csak egyes részeit volt módunkban egyidejűleg tanulmányozni, például a légkörnek Eurázsiát vagy Észak-Amerikát borító részét, mert ezekről a területekről naponta több ízben részletes időjárási térképek voltak megszerkeszthetők. A földkerekség többi, óriási kiterjedésű részei felett lejátszódó időjárási folyamatokról csak nagyon hézagos ismeretekkel rendelkezhettünk. 1961-ben azonban felbocsátották az első olyan mesterséges holdat, amelynek az volt •a feladata, hogy keringése közben a Eöld egész légkörét rendszeresen és megszakítás nélkül megfigyelje. Jelenleg már egyidejűleg több szovjet és amerikai mesterséges hold végez állandó meteorológiai megfigyeléseket. Amikor a mesterséges holdakat első ízben állították a meteorológiai kutatás szolgálatába, akkor .sok szakember még úgy gondolta, hogy itt nincs egyébről szó, mint a meglevő időjárási hírszolgálatnak bizonyos kiegészítéséről, amely a Eöld lakatlan és nehezen hozzáférhető részeinek (sivatagok, vízzel borított területek, tengerek, óceánok, hegységek) időjárási adataira vonatkozik. Azt vélték, hogy a sűrű meteorológiai állomáshálózattal rendelkező területek számára, mint amilyen Hazánk és általában Közép-Európa, a mesterséges holdak felhasználása nem sokat fog jelenteni. Ezzel szemben a valóság az, hogy a mesterséges holdak meteorológiai adatszolgáltatása új betekintést nyújtott számunkra azokba a nagyméretű időjárási folyamatokba, amelyeknek a múltban mindenkor csak egy-egy részletét tudták megvizsgálni. Alkalmazásuk tehát a meteorológiai ismeretek tényleges elmélyülésére vezetett és döntő eseménynek számít a meteorológia történetében. A meteorológiai mesterséges holdak rendeltetését eleinte főképpen abban látták, hogy a rajtuk levő műszerek útján felderítsék a légkör felső és legfelsőbb rétegeinek állapotát, amelyek a múltban a tudományos kutatás számára teljesen hozzáférhetetlenek voltak. A mesterséges holdak legnagyobb része légkörünknek a 200 — 400 kilométer közti magasságú részében végzi keringését, Ennek a rétegnek a meteorológiai állapotára vonatkozólag (hőmérséklet, sűrűség, légnyomás, ionizáció, vegyi összetétel) ma már számos igen érdekes adat áll rendelkezésünkre. Az egyik legérdekesebb eredmény abból áll, hogy a felső légkör meteorológiai állapota rendkívül erősen változik a naptevékenységi ciklus folyamán, amelynek hosszúsága átlagértékben 11 év. A naptevékenység csúcsfokán a szóbanforgó légköri rétegek sűrűsége is és hőmérséklete is jelentékenyen nagyobb, mint a tevékenységi minimum éveiben; a sűrűség értéke ennek során egy egész nagyságrenddel változik meg. Legújabban már olyan meteorológiai mesterséges holddal is rendelkezünk (elnevezése ATS), amely sokkal nagyobb magasságban (kereken 35 000 km) helyezkedik el a Eöld felett; keringési szögsebessége egyenlő és ellentétes irányú a Föld forgási szögsebességével, úgyhogy a Föld felszínéhez képest állandó helyzetű. Ez az ún. stacioner hold a Földi légkör legkülsőbb övezetébe, az úgynevezett magnetoszférába esik bele, ahol a légköri részecskék (ionok) mozgását elsősorban már nem a nehézségi erő, hanem a Föld mágneses erőtere irányítja. A meteorológiai mesterséges holdak azonban nem csak annak a magas levegőrétegnek a tanulmányozására hivatottak, amelyben a keringésüket végzik, hanem egyúttal arra is alkalmasak, hogy áttekintést nyújtsanak a légkör alsó rétegeinek a feltűnőbb és messziről is megállapítható jelenségeire vonatkozólag. Ilyen jelenség kétféle van. Az egyik a Föld felhőtakarójának állapota. Bolygónk egyik jellemző tiüajdonsága, hogy felszínének átlagosan kb. a felét felhőzet borítja. De ennek a felhőtakarónak az elhelyezkedése és a fejlettsége nagyon jelentékeny időbeli ingadozásoknak van alávetve. A meteorológiai mesterséges holdak televíziós kamarái állandóan fényképezik ennek a felhőtakarónak az állapotát és ezzel pótolhatatlan értékű adatanyagot juttatnak a meteorológusok kezébe. Jelenleg csak a Földnek a napsütötte feléről készülnek ilyen felhőzeti felvételek, de már ki van dolgozva olyan eljárás is, amely infravörös sugarak segítségével éjjel is működtethető. A légkör alsó részének és a földfelszínnek a másik nagyfontosságú meteorológiai jelensége a hősugarak kibocsátása. Az alulról érkező hősugárzást a mesterséges holdak műszerei pontosan meg tudják mérni. Ez lehetővé teszi, hogy Földünk nagy területeinek hőmérsékleti viszonyairól kaphassunk áttekintést, beleértve azokat a sivatagi és óceáni területeket is, ahonnan más módon nem lehet (vagy csak igen nagy költséggel lehetne) meteorológiai adatokat szerezni. így lehetőség nyílik az egész légkör hőháztartásának olyan részleges áttekintésére, amilyenre régebben gondolni sem lehetett volna. A meteorológiai rendeltetésű meteorológiai holdak száma ma már igen nagy. A szovjet Kozmoszsorozat keretében az utóbbi 3 év alatt több mint 300 mesterséges holdat bocsátottak fel és ezek jelentékeny része meteorológiai rendeltetésű. Az amerikai meteorológiai mesterséges holdak közül jelenleg a Nimbus („esőfelhő") nevű holdak állnak előtérben. Az ATS nevű geostacioner mesterséges hold (teljes nevén Applications Technology ti at elli te) felhőképeit a magyar Meteorológiai Szolgálat minden nap felveszi és felhasználja az európai időjárási helyzet pontosabb megismerésére és az előrejelzések pontosabb kidolgozására. Ezt a mesterséges holdat 1966 dec. 6-án bocsátották fel és 35790 kilométer földfeletti magasságból végzi észleléseit. A felsorolt új műszaki segédeszközök mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a meteorológiában, különösen pedig a csapadékjelenségek előrejelzése területén, ma új korszak bontakozik ki és lényeges előhaladásnak vagyunk a tanúi.