Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Dr. Dávid László: A kettős célú csatornák működésének néhány kérdése

Dr. Dávid L.: A kettős célú csatornák Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. 131 tős célú és az öntöző csatornák üzemeltetését és fenntartását. Gondos szervezést és pontos munkát kíván a kettős célú csatornák fenntartási munká­latainak elvégzése. A kettős célú csatornák fejlődési iránya a meg­levő csatornáknak a vízkormányzási elveknek meg­felelő korszerűsítésében, különleges esetben a csa­tornák elválasztásában és az öntözőcsatornáknak felszíni vízelvezetésre is alkalmassá tevésében je­lölhető meg. Ezek a tendenciák összhangban van­nak a komplex mezőgazdasági vízgazdálkodás cél­kitűzésének megvalósításával. IRODALOM [1] SzigyártóZoltán: Az alulról és felülről vezérelt öntöző vízelosztó rendszerek és alkalmazási körük. Víz­ügyi Közlemények. 1964/1. [2] Budavári K.—Dávid L.—Deseő D.: Az öntözőművek korszerű üzeme. Mérnöki Tobábbképző Intézet. Bu­dapest. 1968. [3] Dávid László: A tiszalöki öntözőrendszer üzeme. Víz­ügyi Közlemények. 1965/2. [4] Orlóczi István—Török László: Újszerű vízszinttartó berendezések a Hortobágy főcsatornán. Vízügyi Közlemények. 1966/3. [5] Dávid László: Somé problems of irrigation by double­purpose canals in Hungary. (ICID Seventh Congress R. 8. Q. 26. 1969. Mexico). HeKOTOpbie Bonpocbi paöOTbi kshbjiob abohhoi o Ha3HSHCHHH Jl-p JJaeud, JI. KatiaJibi opocuTejibHbix chctcm BeHrpmi őojibwe, ieM 70%-om pa3Mepe HMeioT aboííhoi'o Ha3HaieHii>i. B aaHnoft CTatbe paccMaTpHBaioTCH HeKOTOpbie Bonpocu paSoTbi 3THX KaHaJlOB. C00TBeTCTBeHH0 uauuiM KJiHManmecKHM ycjiOBiiHM oc­iiOBHbie 3aaann naHajiOB abohhoio Ha3HaieHii*i b BereTa­UHOHHOM nepiiozie (b jieTHe.M nojiyrojvm) cjieayioiuHe: c OAHOH CTOpOHbl TpaHCnOpTIipyiOT OpOCMTejlbHyiO BO^y, a c apyroii CTopoHbi aojihchm otbo;uiti. ctokh ;io>K;iefi h jniBHeií. B uejijix ocyuiecTBjieHiia 'lacro npoTimonojio>K­HblX II nOMTII OaHOBpeMeHHblX 3aflai OCHOBHyiO BaHCHOCTb HMeer b paűoTe KaiiajiOB /iBoiÍHoro Ha3Haiemi$i coBpe.MeH­Hoe ynpaBJieiuie r0pH30HT3MM. JJníi ocyuiecTBJieHHji yKa3aHnoii 3a;ia lm, cooiBer­CTBeHHO xapai<Tepy peiyjuipoBaHim ti rpaHcnopTa boám ny>KHO HMeTb xopouio oőyieiiHbiH nepcouaji n bo3mo>k­HOCTb nOJiyHeHHÍI ÖblCTpbIX IIHljjOpMaiIUH. YnpaBJieHHe peryjmpoBaHiieM MoweT GbiTb c un»<Heii hjih c BepxHeií CTopoHbi, a xapaiorep TpaHcnopTupoBKH MO»ceT öbiTb oflHoro HJIH jjByx iianpaBJieHim. C y>ieTOM ncex CKa3aHHbix MOHCHO ycTaHOBiiTb, HTO C TOHKII 3peHii>i 3KcnjioaTaunn it 3a/ia ii HaHőojiee őjiaronpiiíiTHbiMii oi<a­3biBai0TCíi KaHajibi odnoao nanpaeneHUH u peeympoeanueM eepxneeo őtecfia u deoünozo Ha3HmtHusi n HTO Hy>KHo CTpe­MHTbCH flJIÍI C03flaHH5I TSKHX KaiiajiOB. ripHHUIiniiajlblIblií npoaojibHoil npotJiHjib co3AaiiHbix, TaKiiM nyTew, KaHaJlOB noi<a3biBaeTca Ha puc. 7., a a-hh C03AaHHH nyHKTa nepece­qemifl KaiiajiOB AaeTCíi n3oőpa>KeHiie Ha puc. 2. H3-3a orpaHimeuHbix pecypcoB b opociiTejibHoií BOAe b xoje peryjinpoBaHiiíi ioph3ohtob ny>KHo CTpe.MiiTbcji k yMeHbuieHHio noTepi> npn rpaHCnopTe boám. noTepii 3a­bhcíit ot BbiriaAeHHbix 3a paccMaTpiiBae.Mbiíí nepHOA ocaA­kob. 3to BJiiiHHHe noi<a3biBaeTCíi OTHOcuTejibHO pa6oTi,i 1964-ro ro^a TiicajieKCKoií opociiTeJibiion ciiCTeMbi na puc. 3. Ha ocHOBaimii dtoi o mo>kho onpeaejmrb, mto (|)ai<­riuiecKHe noTepu KaiiajiOB ABoFiHoro Ha3HaHCHtiH b bch­repcKHx ycJiOBii^x He hbjihiotch nocroHHHbiMH, a b 3aBii­chmoctii ot fljiiiHbi nccJieAye.Moro nepiiOAa Menjiercíi b opociiTejibHo.M nepiio^e. IIpii opraHH3amm o6cjiy>KiiBaiomero nepconajia ajih KaHajioB flBoiiHoro Ha3Ha'ieHiia c vieTOM npinmnnoB kom­iijieKTHoro eejibCK0X03íuiCTBeHH0r0 boahoto xo3niicTBa ii TOMKH 3peHH« TeppilTOpHH, TO eCTb paÖOTHHKH SKcnjioa­Tanmi na 3aaaimoií TeppiiTopim o^iinaKOBO paöoTaioT Ha OTBOflíiiniix paöorax, ii Ha SKcnjioaTanim h yxo«e opocu­TCJibHbix KaHaJlOB flBoiÍHoro na3Ha iieHiiíi. ywacTByioT b samiiTe ot öeccTOMiibix boa " b SKCn.'ioaTauim opouieHii>i. KaHajibi npaKTHwecKH Kpyrjibin roa paöoTaioT n n03T0My npoBe/iemie paőoT no nx eoaepwanHio 03HawaeT Bee yc­jio>KH5iioiuyiocji npoőJieMy, ii iipn stom ciijibiio yBejinmi­BaioToi uonpocbi coflep>KaHiisi. HanpaBJiemie pa3BiiTna KaHaJlOB flBoÖHoro Ha3iiaMe­hhh MoweT SbiTb cijiopMyjiHpoBaiio: ycoBepineHCTBOBaHiie cymecTByiomHx KaiiajiOB cootbctctbchho npimminaM pe­ryjiHpoBaHHji boabi, b ocoőwx cjiyMaax b pa3flejieHim i<a­HajiOB ii npeflHa3Ha'ieHini opociiTejibHbix KaiiajiOB ajih iiOBepxHOCTHoro 0TB0;;a boám. Minisre Fragen (ler Wirkungsweise von Doppelzweek­kanalen Dr. Dávid, L. Mehr als 70 % des gemeinniitzigen Kanalnetzes der ungarischen Bewásserungssysteme dienen zwei Zielen. Die Abhandlung bespricht einige Fragen der Wirkungs­weise dieser Kanálé. Den Klima-Gegebenheiten entsprecbend, habén die Doppelzweck-Kanále in der Bewásserungsperiode (im Sommerhalbjahr) zweierlei grundsátzlichc Aufgaben: einerseits müssen sie das Bewásserungswasser fördern, andererseits die Regen- und Gewitterabflüsse ableiten. Für die Erfüllung dieser oft gegensatzlichen und nahezu gleichmássig auftretenden Aufgaben ist die 1 zeitge­masse Wasserlenkung im Betrieb der Doppelzweck-Ka­nale von grundlegender Bedeutung. Diese Zielsetzung bedingt ein dem Charakter der Wasserlenkung und Wasserförderung entsprechend aus­gebildetes Kanalnetz, gut geschultes Betriebs-Personal und die Möglichkeit einer raschen Einholung von Infor­mationen. Die Wasserlenkung kann mit unterer oder oberer Steuerung, die Wasserförderung in einer Richtung odor in zwei Richtungen erfolgen. Ein Überblick dieser Mög­lichkeiten führt zu der Festsfellung, dass für die Be­wáltigung der Aufgaben und des Betriebs Doppelzweck­Kanale mit Wasserführung in einer Richtung und mit Oberwasserstandhaltung bzw. Oberwassersteuerung die günstigsten sind, alsó solche anzustreben sind. Die grundsátzlichc Eángsprofilgestaltung solcher Kanale zeigt die Abb. 1, wáhrend Abb. 2 über den Ausbau von Kanal-Knotenpunkten orientiert. AVegen den beschránkten Bewásserungswasservor­ráten, muss maii wáhrend der Wasserlenkung bestrebt sein, die Verluste der Wasserförderung zu mindem. Die Verluste werden durcli die aus den Niederschlágen der Untersuchungsperiode abgeflossenen Wasserinengen be­einflusst. Diesen Einfluss zeigt — auf den Betrieb des Bewásserungssystems Tiszalök im Jahre 1964 bezogen — die Abb. 3, woraus festgestellt werden kann, dass der tatsáchliche Wasserförderungsverlust beim Betrieb der Doppelzweck-Kanále unter den ungarischen Klima­verhaltnissen nicht konstant ist, sondern sich von der Dauer der untersuchten Zeitabschnitte abhángig, in der Bewásserungsperiode ándert. Bei der Organisierung des Betriebspersonals für Dop­pelzweek-Kanále muss mit liücksicht auf die komplexe Betrachtung der landwirtschaftlichen Wasserwirtschaft, das territoriale Prinzip geltend gemacht werden. Dem­gemáss soll die Betriebsbelegschaft auf einem gegebenen Gebiet sowohl die Entwásserungskanále, als auch Dop­pelzweek- und Bewásserungskanále hinsichtlich Be­triebs- und Instandhaltungsarbeiten betreuen. Ebenso ist sie im Polderwasserschutz als auch im Bewásse­rungsbetrieb beteiligt. Nachdem die Kanale praktisch im ganzen Jahr bestándig im Betrieb stehen, bedeutet die Durehführung der Instandhaltungsarbeiten eine immer schwierigere Aufgabe und auch der Kostenauf­wand steigt. Die Entwickliingstendenz der Doppelzweck-Kanále kann in einer den Wasserlenkungsprinzipien entsprechen­den Modernisierung der bereits bestehenden Kanálé, in besonderen Falién in der Abtrennung der Kanálé und in der Nutzung der Bewásserungskanále auch für Ent­wásserung liegen

Next

/
Thumbnails
Contents