Hidrológiai Közlöny 1970 (50. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Dr. Haszpra O.: Hidraulikai rezgéstani vizsgálatok II. Hidrológiai Közlöny 1970. 3. sz. Hl durch Gummifadenabspannung verhütet, was die Schwingungen nicht beeinflusst hat. Die auftretenden Verschiebungen wurden an fiinf Punkten des Balkens mit dem in der Forschungsanstalt für Wasserwirtschaft VITUKI entwickelten FrequenzModulations-Messkopf gemessen. Die massgebenden Lagen wurden aufgrund der auf zeitliche Durchschnittskráfte durchgeführten (ti, 7) Untersuchungen bestimmt. lm Verlauf der Untersuchungen wurden zuerst in der Luft, in stehendem Wasser und in zwei vorschiedenartig fliessenden Gewássern die Eigenschwingungen des auf Seile verschiedener Elastizitát aufgehángten Balkens festgestellt und die Messergebnisse mit Berechnungen orientierenden Charakters kontrolliert. Hiernach wurde der Balken in drei gefáhrlich aussehenden Betriebszustandeii von der Oberfláche bis zum Boden herabgelassen und hiernach die durch das strömende Wasser hervorgerufenen Schwingungen bestimmt. Die Schwingungen sind niemals streng periodisch, eine durchschnittliclie Schvvingungszahl kann jedoch festgestellt werden. lm allgemeinen können die durch das Wasser erregten langsameren Grundschwingungen gut unterschieden werden und so auch die auf diese superponierten schwaeheren und rascheren resonanten Schwingungen. Wegen der verschiedenen Beruhigungseinflüsse erreicht jedoch die Resonanz niemals das gefáhrliche Mass. Aus den beobachteten Bewegungen wurden die im Aufzugsseil erregten Kráftesehwingungen berechnet und diese fand man in einzelnen Fallen in mit dem Selbstgewicht übereinstimmender Gi'össenordnung. Die auftretenden Drehschwingungen sind gering. KÖNVVISMERTETES Lambor Juliim: Hidrológiai előrejelzési módszerek. (Hydrological Forecasting Methods). The Scientific Publications Foreign Cooperation Center, Warszawa, 1967. — 360 old., 208 ábrával. A hidrológiai előrejelzések fontossága a vízkészletgazdálkodás jelentőségének fokozódásával egyre növekszik. Apollov, Komarov és Kálinin orosz nyelvű kézikönyvén kívül mégsem tudunk világviszonylatban sem a kérdést tárgyaló átfogó műről. Melegen üdvözöljük hát Lambor professzor 1962-ben „Metody Prognoz Hydrologicznych" címen megjelent lengyel nyelvű művének angol fordítását. A kötet 12 fejezetből áll. Az első az előrejelzést szolgáló észlelő hálózat ós a vízjelző szolgálat megszervezésével foglalkozik. A második az árvizek típusait, az árhullámok kialakulását ós matematikai jellemzését ismerteti. A harmadik fejezet — a kötet legterjedelmesebb, 60 oldalra terjedő része — a folyók áradásának rövididejű előrejelzését tárgyalja, vízállások ós vízhozamok, két- és többváltozós mórcekapesolatok alapján, analitikus és grafikus módszerek alkalmazásával. A számos alkalmazási példa mind Lengyelország vízfolyásaira vonatkozik ós arról tanúskodik, hogy a szerző a gyakorlatban is kipróbálta mindazt, amiről ír. A negyedik fejezet címe: „Középidejű folyami előrejelzések". Bár ez a megkülönböztetés általánosan használatos, módszertani szempontból nem tartjuk szerencsésnek, hiszen a vízrendszer kiterjedésétől függ, hogy a mederbeli jelenségekre, a meteorológiai észlelésekre vagy éppen az időjárási prognózisokra alapított eljárással rövid, közép vagy hosszú időre tudunk előrejelezni. Ettől a felfogásbeli eltéréstől függetlenül örömmel látjuk itt dr. Szesztay Károlynak a dunai árvizek előrejelzésére a grafikus korrelációvizsgálat segítségével kidolgozott ábráit — számszerint hatot — ós módszerének a Visztulára való alkalmazását. Az 5. fejezetben kisebb vízfolyásokon levonuló árhullámok víztömegének csapadékból való előrejelzésére kidolgozott módszereit mutatja be Lambor professzor, amelyeket hegyvidéki tározómedencék üzemének irányításában használnak. Az egyik a vízgyűjtő egészére esetenként érvényes lefolyási hányad megállapításán alapul. A másik — a fizikai tényeknek megfelelően — a veszteségek (a csapadék és a lefolyás különbségének) meghatározására van alapítva. Mindkettőnek az alkalmazását a lengyelországi gyakorlatból vett példák világítják meg. Az árhullám alakjának és így az árhullám tetőző hozamának megállapítása sem célja ezeknek az eljárásoknak. A 6. fejezet „Amerikai iskola" alcímmel az egységnyi árhullámkóp-módszert és továbbfejlesztéseit írja le, és az Egyesült Államokban alkalmazott gépi eljárások rövid ismertetésével zárul. A 7. fejezetben a levonulási idő kérdésével és a tetőzés időpontjának előrejelzésével foglalkozik a szerző (dr. Szesztaynak egyik ábrájával itt is találkozunk), míg a 8. fejezetben a tározók vízgazdálkodása szempontjából fontos hosszabb idejű előrejelzés kérdésére tér át. A 9. fejezet a tározón áthaladó árhullám alakjának módosítására vonatkozó számításokat ismerteti, a 10. a kisvízhozam előrejelzését tárgyalja. Ezzel kapcsolatban a Nagy-Alföld talajvízkútjaiban megfigyelt hosszú periódusú vízszintingadozásra is találunk utalást Biczók I. egyik cikke nyomán. Zsuffa Istvánnak a Sajó nyári félévi kisvizeinek hosszú idejű előrejelzésére kidolgozott eljárása külön alfejezetet kapott 7 ábrával. A zárófejezetek egyike a radarnak az előrejelzésben való hasznosításával, a másik az időjárás periodicitásán alapuló eljárásokkal foglalkozik. Nagyon értékes a 82 tételt felsoloró bibliográfiai függelék, amely a lengyel munkákon kívül felöleli a tárgyba vágó szovjet, csehszlovák ós német műveket, ós idéz 5 magyar, továbbá néhány kiemelkedő amerikai és francia tanulmányt is. Szándékosan nem terjeszkedik ki Lambor professzor — amint az előszóban mondja —, a folyók jégviszonyaira és a tengerre vonatkozó előrejelzésekre — amelyeknek a tárgyalása nagyon messzire vezetne —, és nem tárgyalja a hóolvadás ós a hóolvadásos árvizek előrejelzősót, amelyet még nem vezettek be a lengyel gyakorlatba. A forráshozamoknak vagy a tavak vízállásának hosszabb idejű előrejelzéséről sincs a könyvében szó. A könyv megmarad a legrégibb, a legáltalánosabb, de egyben legfontosabb problémakörnél, a felszíni vizek vízjárására vonatkozó előrejelzéseknél, ezeket azonban nagyon részletesen ismerteti, hiszen a magyar szerzők munkáival egyenlő figyelemben részesíti a cseh ós szlovák, a szovjet, a német és amerikai irodalomban közölt módszereket is •— amennyiben Lengyelország földrajzi viszonyai közt alkalmazhatók —, ós a gyakorlati alkalmazás számos példáját közli. A szovjet kutatók úttörő elméleti munkásságának ismertetése nem kapott helyet a könyvben, aminek magyarázata a szerző szerint dr. Malusewicz J.: „A hidrológiai előrejelzések alapjai" című művének egyidejű megjelenése. Lambor akadémikus könyvének lengyel kiadása fontos mórföldkövet jelentett hazájának szakirodalmában, hiszen iskolát teremtett. Az angol nyelvű fordítás most szélesebb körben segíti a kutatók munkáját. A világosan megírt, gazdagon illusztrált és gyakorlatias irányú mű mindenképpen nagy nyeresége a hidrológiai irodalomnak. dr. Lászlóffy Woldemár