Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Pusztai Gyula: Budapesti vízmű hidrológiai kutatásának története a századfordulóig

78 Hidrológiai Közlöny 1969. 2. sZ. Abb. 7. Ein Brunnen an der Uferstrecke des Wasserwerks in Káposztásmegyer Megindul az építkezés Az első fúrási napló 1874-ből származik, illetve pontosabban ettől az időponttól kezdve rendszeres a Fővárosi Vízmű fúrási nyilvántartása is, mely ma már a 6000-ik fúrás körül jár (5. ábra). Nem sokkal később az állandóan vitatott vízbeszerzési lehetőségek új irányzattal gazdagodtak, a forrás foglalással. Több szakember az egészséges, jóminőségű ivóvízellátásra a források foglalását ajánlotta és vizüknek a városba való vezetését. E javaslatokra valószínűleg Bécs vízellátására 1873-ban a Rax-Alpok aljában foglalt források kitűnő eredményei adták az ötletét. A főváros vízellátására javasolta 1884-ben gróf Eszterházy Miklós a, tatai Fényes-forrás vizének felhasználását. A forrás vízhozamát megmérette, mely 287 000 m

3/nap volt. A víz minőségét Balló Mátyás vizsgálta és kifogástalannak véleményezte. A víz keménységét 20,5 n. k. f.-nek találta. A forrásvíz foglalására és elvezetésére Feszty Adolf készítette el a terveket: 80 km-es csatorna 3—5 m mélyen, kerülete 4,5 m, ennek 1/

3-a az alapzat és 2/

3 része a csatornaprofil. Hosszú vita után végül e tervezetet elvetették, mert a víz nagy mésztartalma és 20°C körüli hőmérséklete miatt alkalmatlannak nyilvánították. A korabeli idézet szerint; ,,hogy egy ilyen mészkőkiváltás hosszas vezetés alatt bajt okozhat, világos és így ezen tulajdonsága sem hagyható figyelmen kívül". Ehhez hasonló újabb forrásfoglalásra tett javaslatot dr. Szabó József, ő a gödi források foglalását ajánlotta. A forrás összes vízhozamát 75 000 m

3/ nap-ban állapította mog. Nem látszott biztosítottPusztai Gy.: Budapesti vizinü története nak azonban a vízigény növekedésével, hogy ez a megoldás továbbfejleszthető, így ezért ezt is elvetették. Hosszas vita követte ezeket a javaslatokat, mire a fővárosi tanács 1885-ben újra felvetette és szorgalmazta egy felszíni vízmű építését. Ekkor azonban, már 1884-ben megkezdődött az újpesti Dunaparton, Dunakesziig a nagyarányú hidrológiai kutatás. Ennek sikeres eredményei a felszíni vízből való vízellátás gondolatát visszaszorította. A fúrásokat Vogler József, a Fővárosi Mérnöki Hivatal mérnöke, a nyert adatok értékelését Szabó József végezte. (6. ábra) Szabó József figyelembe vette a vízgyűjtő területről beszivárgó, számítása szerinti 15 000 m

3/nap vizet. A próbaszivattyúzások alapján a Káposztásmegyeri vízmű hozamát 90 000 m

3/napra becsülte. A fenti eredmények alapján kezdték megépíteni Wein János, az akkori igazgató vezetése mellett, 1893-ban a Káposztásmegyeri végleges vízművet. A partiszűrésű szakaszon az akkori kutak hosszszelvényét és a kút szerkezetét a 7. és 8. ábrák mutatják. A századfordulóig alakult ki az az egységes szemlélet, melv a főváros vízigényét a dunai kavicsból, vízadóból kívánta kielégíteni. A későbbi évtizedekben a fejlesztés — a víznyerőterületeket illetően — kisebb-nagyobb zökkenőkkel is ezen az úton haladt. Voltak később is, egy-egy vízhiányt követően különböző ötletek, melyek a vízbeszerzést karsztvízből és más forrásvízből kívánták megoldani. Ebben az időben, sőt még ma is felhasználható hatalmas partiszűrésű sávok mindezeknél gazdaságosabb hasznosítása e törekvéseket mindig meghiúsított. A sors iróniájának mondható, hogy pontosan 100 évvel ezelőtt felvetett gondolat, a felszíni vízmű, ma mégis megvalósult. Azonban erre ma csak mint csúcsvízműre van szükség. Minőségi ivóvíz vagyonunk tartaléka szerencsére tekintélyes és ésszerű ütemezéssel és kúttelepítéssel partiszűrésű vízkincsünk még sok évtizedig biztosíthatja a lakosság ivóvízminőségű vízzel való ellátását. Ennek a kedvező, természetadta lehetőségnek a kihasználását is fejlesztenünk kell. Világszerte a nagyvárosok mind gyakrabban valósítják meg a kettős vízellátást. Budapest esetében az ivóvízminőségű vízigényt még igen hosszú ideig biztosítja a partiszűrésű vízkészlet. A koncentráltan jelentkező kevésbé minőségigényes ipari vízszükséglet pedig korlátlan mértékben a Dunából nyerhető. Kevés világváros van ilyen kedvező helyzetben, mint fővárosunk. Fejlődésével együtt legfontosabb szükséglete a víz, majdnem korlátlan mennyiségű. IRODALOM ÉS FORRÁSMUNKÁK 1847. Poruszkay Ignác.',,.. .mint lehetne Pestet jobb levegővel és jobb kutakkal ellátni..." (Külön lenyomat Fővárosi Vízműveknél) 1850. Szabó József: Budai melegforrások földtani viszonyairól. (Kir. Magi/. Terin. Tud. Társulat Évkönyve III. kötet)