Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

2. szám - Pusztai Gyula: Budapesti vízmű hidrológiai kutatásának története a századfordulóig

70 Hidrológiai Közlöny 1969. 3. sz. VÍZELLÁTÁS Budapesti vízmű hidrológiai kutatásainak története a századfordulóig PUSZTAI GYULA* A főváros vízmű nélkül Hosszú idő és váltakozó szerencsével folyó harc kellett ahhoz, hogy Budapestnek sokszorosan ellenőrzött, egységes ivóvize legyen. A fővárosi vízmű századik évében érdemes feleleveníteni e száz év, és a megelőző évtizedek emlékeit, a jó ivóvízért folytatott hosszú és nemes küzdelmeit. Ez a visszapillantás még azért is igen fontos, mert az első korszerű hazai vízkutatás éppen a főváros vízellátása érdekében történt és nagyszerű tudósaink: dr. Szabó József egyetemi tanár, Zsigmondy Vilmos bányamérnök és Balló Mátyás fővárosi vegyész nevéhez fűződik. Az úttörők A vízműépítés gondolata csak lassan érlelődött. Még az 1831. évi kolerajárvány is és mindaz, ami utána következett, csak nehezen győzték meg a város urait a jó ivóvíz szükségességéről. Ennek oka talán az lehetett, hogy akkor még látták a határozott összefüggést a rossz ivóvíz és a kolerajárványok között. Néhányan ösztönösen felismerték a rossz vízzel terjesztett kórokozók veszélyességét és sokszor lelkesedésből egyesek saját érdekből különböző megoldásokat javasoltak, mások pedig saját pénzükön füzeteket nyomtattak, ezekben javaslataikat és terveiket ismertették. így pl. 1847-ben Poruszkay Ignác készített egy tervet, hogy: ,,. . . mint lehetne Pestet jobb levegővel és jobb kutakkal ellátni ..." Leírásából kitűnik, hogy Pesten valóban tarthatatlan közegészségügyi állapotok uralkodtak. A bűz, amely Pest utcáit — különösen nyáron — elárasztotta, a nyitott és részben rosszul fedett, közvetlenül a Dunába torkolló csatornákból származott. Ezek a folyó vízellátásától függően vezették le, vagy éppen duzzasztották vissza a szennyvizet, mert szabad lefolyásuk csak egészen alacsony vízálláskor volt. ,,Kis vízállás rendszerint csak őszkor áll be, nyáron pedig ott forrnak az ürülékek a csatornákban. . ., ami leginkább június, július, s augusztus hónapokban tapasztalható a legkellemetlenebbül." Az így „feltorlódott dögletes tartalma átszivárog a kutakba és pincékbe, ezért rossz a kútvíz." A pesti csatornák levezetésére érdekes tervet dolgozott ki; javasolta a Soroksári Dunaág lezárását, annak északi és déli végén. „Az elzárandó soroksári dunában a víz mindég mélyebben állván két lábbal a budai vízpécze (1876-ban 88,76 mAf.) 0 pontjánál. Pest város * Fővárosi Vízművek, Budapest. utczái csatornáinak ürülékei nemcsakhogy mindég lefolyhatnának, hanem tavasztól őszig mindég friss Dunavíz folyhatna bennők, nagyszerű patakokkint". . . „a Duna friss vize a pesti utczai csatornákban 10—12 láb esettel, hatalmas patakokkint folyhatna le az elzárt soroksári Dunába." A terv a Soroksári Dunaágból külön csatorna kiépítését javasolja a Ferenc-csatornáig és ez útközben lecsapolna 400 000 hold mocsarat is. A tervet hasznosnak tartották és maga gróf Széchenyi István pártfogolta és az országgyűlés elé kívánta terjeszteni. Ezt azonban az 1848. évi szabadságharc kitörése megakadályozta. A tudományok, főképpen a természettudományok egy része, így a hidrológia és a geológia ekkor még csak leíró jellegűek voltak. Budapestről addig összefoglaló geológiai munka nem készült, eltekintve Beudant francia paleontológus kisebb részmunkáitól. Az első jelentősebb munka a Tudományos Akadémia 1857. február 16-i pályázati felhívásra született meg. Az Akadémia pályadíjat tűzött ki az ország „valamely részének földtani megismerésére saját vizsgálatokon alapulva". Jellemző volt a korra, hogy egyik legfontosabb feltételként azt szabták meg, hogy „magyar nyelven" készüljön. Az 1858. évi bíráló bizottsághoz három pályamunka érkezett, melyből Szabó József tanulmánya ,, Pest-Buda környékének földtani leírása" nyerte el az első díjat. Szabó József, a fiatal tudós, az egyetemi tanár kiemelkedő tehetségével, nagy szaktudásával rövid időn belül európai, sőt világhírre tett szert. Több külföldi akadémia rendes és tiszteletbeli tagjául választotta, idehaza pedig az Akadémia egyik igen tisztelt, tudós egyéniségévé vált. A budapesti törvényhatósági tanács állandó tagja és szakértője is lett. Nevéhez fűződik az ország első korszerű hidrológiai kutatása, melyet éppen az alakuló budapest i vízmű érdekében végzett el. Pályadíjat nyert művében részletesen ismerteti Buda és Pest geológiáját. Megállapításai akkor teljesen újszerűek voltak és még ma is helytállóak. Hosszanti és keresztszelvényei világosan ábrázolják Budapest altalajának geológiáját, különösen az egykori dunai kavics helyzetét. Az egykori Duna, „mely kavicsos hordalékát lerakta. . ." „kijővén Vácnál szorosból, szétterül... a mostani folyásától kezdve keletnek megy, Dunakeszin innen, s tart a Fóti, Mogyoródi, Csömöri s Kőbányai hegyekig,