Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Beszámoló a MHT 1968. évi záró közgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. 573 1967—68-ban az MTESZ és a TESCO a Kereskedelmi Kamara közreműködésével a nemzetközi kapcsolatok elmélyítése és a magyar műszaki tudományos eredmények megismertetése érdekében több országban Magyar Műszaki Heteket rendezett. E Műszaki Hetek jelentősége elsősorban a nyugati tőkés, illetve a fejlődésben levő országok viszonylatában nagy, miután a KGST országokkal politikai és gazdasági kapcsolataink szorosak és több évtizedes múltra tekintenek vissza. Társaságunk a Műszaki Hetek programjának összeállításában és lebonyolításában tevékenyen részt vett. Hozzászólások Barna Aladár (Országos Tervhivatal): Az 1968. év jelentős változást hozott gazdaságpolitikánkban és a vízgazdálkodásban is. Szükségessé vált, hogy irányítása és tervezése ágazati szintű legyen. Az érdemi és szemléleti változások legfontosabb következménye, hogy a döntések objektív megalapozásában, az irányítás módszereiben mind nagyobb szerephez jut a komplex gazdasági mérlegelés. Ezekben a kérdésekben van nagy szerepe a Társaság Közgazdasági Szakcsoportjának. Dr. Vavrik Ferenc (OVH): A főtitkári beszámoló a Vízgazdálkodási Szakosztály feladatait érintően említést tett a hidroökonómia fejlődéséről. Ismeretes, hogy a vízgazdálkodásnak az egész világon— hazánkban természetföldrajzi helyzetünknél fogva különösen — növekszik a jelentősége. Ennek szemléltetésére talán elég utalni arra, hogy a III. ötéves terv időszakában több, mint 20 milliárd Ft-ot, a népgazdasági beruházások 6,3%-át fordítjuk vízügyi célokra. A vízgazdálkodás állóeszközeinek értéke 1970-ben eléri a 80 milliárd Ft-ot, az ágazat termelő és szolgáltató tevékenységének teljesítményértéke meghaladja az évi 8 milliárd Ft-ot, a IV. ötéves terv időszakában a gyorsabb ütemű fejlődés eredményeképpen előreláthatólag még növekedni fog. Megkezdődött a vízgazdálkodás közgazdasági kérdéseinek elméleti és gyakorlati vizsgálata. A kutatások egyrészt arra irányultak, hogy tisztázzák a vízgazdálkodási tevékenységek közgazdasági jellegét (termelő, vagy nem termelő tevékenység, részei-e a gazdasági termelésnek, értéktörvény érvényesülése stb.), másrészt választ adjanak arra, hogy a vízgazdálkodás fajlagosan növekvő egyszeri és folyamatos ráfordításai társadalmi gazdasági szempontból mennyire hatékonyak. Különösen fontos: -— a vízgazdálkodás finanszírozásának és a ráfordítások megtérülésének, — a vízgazdálkodás nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásának, — a vízgazdálkodási tevékenységek érték- és árrendszerének, — a beruházások társadalmi és gazdasági hatékonyságának meghatározására irányuló kutató munka. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjainak lerakása az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítő időszakában kezdődött el. A legutóbbi időkig a vízgazdálkodást nem-termelő ágazatnak tekintették, amelynek önállóan számszerűsíthető eredményei nincsenek, a nemzeti jövedelem termelésében nem vesz részt, csak annak elosztásában részesül. Ennek részben oka volt az is, hogy korábban a vízgazdálkodás elsősorban a hidrológiai-műszaki kérdések megoldására irányult és csak a legutóbbi időben kerültek a közgazdasági és üzemgazdasági kérdések az érdeklődés előterébe. Kialakulóban van a természettudomány, a műszaki tudományok és a közgazdasági tudomány határterületén fekvő hidroökonomia, vízgazdaság tan; amely egyfelől a víz körforgásának, másfelől a víznek a társadalmi termelési folyamatban végbemenő mozgása közötti kölcsönhatást vizsgálja. Az előzőekben vázoltak — úgy vélem — eléggé indokolják a főtitkári beszámoló idevonatkozó megállapítását, s egyben azt is, hogy a Hidrológiai Társaságon belül ez a munka, amely a vízgazdái kodás fejlesztési célkitűzéseinek meghatározása, azok megvalósítása szempontjából alapvető fon tosságú, megfelelő teret, szervezeti lehetőséget kapjon. Úgy gondoljuk, hogy a vízügyi ágazatban dolgozó közgazdászok és mérnök-közgazdászok bevonásával a Vízgazdálkodási Szakosztályon belül megfelelő szervezeti előkészítés után megkezdődhet a munka. Ziegler Károly: A vízgazdálkodás, mint technikai és közgazdasági — népgazdasági ténykedés életünkben egyre nagyobb szerephez jut és a fejlődés során fontossága egyre nagyobb elismerésben részesül. Ez a fokozódó fontosság és elismerés hozta létre Vízgazdálkodási Szakosztályunkat és hangsúlyozza annak működését. A vízgazdálkodás fogalma három nagy fogalomcsoportot foglal magában: Egyrészt a vízzel, mint a népgazdaság számára korlátozottan rendelkezésre álló kinccsel minőségi és mennyiségi tekintetben való gazdálkodás technikai-technológiai lebonyolítását. Másodsorban a vízzel való gazdálkodás közgazdasági kihatásainak vizsgálatát a népgazdaság egésze és ágazatai szempontjából. Végül, de nem utolsó sorban mindezeknek törvényhozási, jogi és igazgatási vonalon való megalapozását és biztosítását. A vízgazdálkodás előbb kifejtett hármas természetének szoros összetartozása, komplexicitása miatt a vízgazdálkodás kérdéseinek eredményes művelése társaságunk keretében csak egységes, összehangolt munkával lehetséges. Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke hozzászólásában többek között elmondotta, hogy az új utak keresése és a népgazdasági feladatokban való aktív közreműködés a Magyar Hidrológiai Társaság pozitív vonásai közé tartozik. A ,,Mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonala és az arra hatótényezők komplex vizsgálata" nemkülönben a ,,Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában" ankétok a szocialista mezőgazdaság új viszonyaival kapcsolatban, illetőleg a matematikai statisztika és a kibernetika szintézisével kapcsolatban olyan új lehetőségeket tártak fel, amelyekre azelőtt nem is gondolhattunk.