Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1969. március 24-én megtartott, az 1968. évet záró közgyűléséről

570 Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. BESZÁMOLÓ a Magyar Hidrológiai Társaság 1969. március 24-én megtartott, az 1968. évet záró közgyűléséről Az évzáró közgyűlést dr. Vitális Sándor elnök nyitotta meg az alábbiakkal: Néhány napja ünnepeltük a magyar nép új abbkori történelmének nagyjelentőségű eseményét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját. Az 50. éves évforduló alkalmából nálam sokkal hivatottabbak értékelték a Tanácsköztársaság intézkedéseit, tetteit, ezért engedjék meg, hogy a vízgazdálkodás szempontjából értékeljem a Tanácsköztársaság munkáját. A Magyar Tanácsköztársaság létének első napjaiban megkezdte azt a hatalmas munkát, melynek célja a polgári társadalom átalakításának politikai és gazdasági megalapozása volt. Ismeretes, hogy a háború alatt kialakult baloldali mozgalmak nem korlátozódtak az ipari proletáriátus és a szegény, földnélküli parasztság tömegeire, hanem az értelmiség — ezen belül a műszaki értelmiség — különböző rétegeinek széles köreiben is teret hódítottak. Ennek eredményeként alakult meg 1918. novemberében az AMOSZ, az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége Ez, az akkor még a nemzetközi munkásmozgalomban is egyedülálló műszaki értelmiségi szakszervezet nagy lendülettel fogott hozzá a szocialista gazdasági program kidolgozásához az ipar, közlekedés, energiagazdálkodás stb. ágazataiban. E lelkes munka tette lehetővé, hogy a forradalom győzelme után késedelem nélkül hozzá lehetett fogni a termelés új alapokon történő megszervezéséhez. Az AMOSZ szekciói közül tevékenységének magas tudományos színvonalát és távlatokat előrevetítő koncepciót tekintve kiemelkedik az energetikai szakosztály, élén Bogdánfy Ödön elnökkel, a vízgazdálkodás nagy egyéniségével. Az AMOSZ-ban Bogdánfy mellett más ismert szakemberek is tevékenykedtek a vízgazdálkodás területéről, mint Sajó Elemér, Vifzián Ede. Kiváló mérnökeink lelkes kezdeményezései a Tanácsköztársaság műszaki-gazdasági programjává váltak a vízgazdálkodás területén. Az egyes népgazdasági ágak tevékenységének összefogására, Népgazdasági Tanács alakult, mely mellett szaktanácsadó szervként működött a Tudományos Műszaki Tanács. E Tanácsban legkiválóbb műszaki szakembereink tevékenykedtek. A Tanácskormány gazdaságpolitikájának kialakítása során számos újszerű, és joggal mondhatjuk, történelmi jelentőségű alapelvet dolgozott ki a gazdasági élet átalakítására és gyors fejlesztésére. Számunkra különösen figyelemre méltóak a vízgazdálkodást érintő elvek. — Legfontosabb volt a vízgazdálkodás komplexitásának felismerése, s ennek érdekében a népgazdasági és területi tervezés összehangolása, önálló vízügyi szervezeten keresztül. — Bogdánfy Ödön és Sajó Elemér kezdeményezésére kimondatott az egyes közlekedési ágak, elsősorban a víziutak és vasutak között kialakult aránytalanságok megszüntetése, — a regionális tervezés és szervezés elve, mely a közigazgatási határokat átlépve, attól függetlenül kívánta biztosítani a gazdasági élet irányítását, -— egységes energiagazdálkodási rendszer kialakítása, a vízerőhasznosítás fokozásával. A Tanácskormány ismerte fel először a vízgazdálkodásnak, mint összefüggő feladat-csoportnak az egységességét, központi helyzetét és jelerdőségét: a népgazdaság minden ágával való szoros kapcsolatán mai kifejezéssel élve infrastrukturális jellegét. Érthető tehát, hogy a vízimérnökök lelkesedéssel fogadták azt a perspektívát, illetve lehetőségeket, melyeket a nemzeti önállóságot kivívó polgári forradalom, majd a Tanácsköztársaság biztosított. Bogdánfy Ödön és Sajó Elemér haladó magatartásának nagy része volt abban, hogy a vízgazdálkodás a Tanácskormány általános gazdaságpolitikai programjában, gazdaságfejlesztési terveiben elfoglalhatta az őt megillető helyet. E törekvéseket pártfogolta a vízügyi szolgálat felsőbb vezetője, Nyisztor György földművelésügyi népbiztos is, aki széles látókörével felismerte Bogdánfyék kezdeményezéseinek nagy jelentőségét. A Tanácsköztársaság tehát felmérte és kijelölte azokat a feladatokat, melyek teljesítése az új szocialista társadalom felépítésében nélkülözhetetlen. Programja, a vízgazdálkodás komplexitása, a népgazdasági és területi tervezés, a vízgazdálkodás infrastrukturális jellege stb. tekintetében ma is időszerűek. Szabad legyen a Tanácsköztársaság alatt elvégzett nagyszabású tervek közül kiemelnem a következőket : Elkészült két változatban is a Duna—Tisza csatorna, több vízlépcső, kikötő, tógazdaság, öntözések, folyószabályozás, mederrendezés stb. terve. A 133 nap természetesen nem volt elegendő a tervek ki vitelezésére, de mégis elkezdődött a munka a Sió mederrendezésével, a balatoni kikötők és egyes tógazdaságok építésével. A legnagyobb eredmény azonban az egységes vízügyi igazgatás megszervezése volt, melyet újból csak jóval a felszabadulás után sikerült megvalósítani. A Tanácsköztársaság rövid ideje alatt a vízügyi szolgálat bámulatra méltó munkát végzett, melynek megvalósítása, illetve végrehajtása a mi feladatunk. Örök hála és elismerés illeti volt első titkárunkat, majd 1919-ben elnökünket, Bogdánfy Ödönt, akinek irányításával történt a szervezés, készültek a tervek, s akinek útmutatása szerint az ő szellemében végezzük ma is munkánkat. * Az elmúlt évben és ez év elején súlyos veszteség érte Társaságunkat. Örökre eltávoztak körünkből: Dr. Kolosváry Gábor egyetemi tanár, Bogdánfy érmes tagtársunk, Dr. Papp Ferenc egyetemi tanár, Társaságunk egyik legbuzgóbb tagja', volt titkárunk, elnökünk, tiszteleti tagunk és haláláig Szer-