Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

1. szám - Dr. Szabó Zoltán: A természetes felszínű vizek és szennyvizek biológiai minősítésének tanulságai

Dr. Szabó Z.: Biológiai minősítés tanulságai Hidrológiai Közlöny 1969. 1. sz. 5 toiiB. Our method has been adopted by Roumanian hydrobiologists [1], and recommanded for introduction in the Comecon countries, on the basis of a paper by Marcoci [3], in which the biological methodH for water quality classification were reviewed critically. REFERENCES f i ] tíoer, G.—Rótt, L.: Studiul saprobiologic al riurilor din hazinul Mures-Superior. Meteorologia, Hidrológia si Gospodarirea Apelor. Bucharest, 1962, No. 1, pp. 25—31 (in Roumanian). [21 Knöpp, H.: Ein neuer Weg zur Darsteilung biologischer Vorfluteruntersuchungen, erlautert an einem Gütelángsschnitt des Mains. Die Wasserwirtschaft, Stuttgart, 1954, No. 54 (in Germán). [3] Marcoci, S.—Filotti, A.: Methode de prezentare a rezultator studiilor biologie asupra murdarii cursilior de apa. Meteorologia, liidrologia si Gospodarirea Apelor. Bucharest, 1961, No. 2, pp. 125—132. (In Roumanian) . [4J Muhits, K.: A Duna szennyezettségének kimutatása biológiai vizsgálat alapján új grafikus módszer segítségével. (Determination of pollution of the Danube by a biological analysis, using a nevv graphical method.) Hidrológiai Közlöny, 1955, Vol. 35, No. 9—10, pp. 335—342. (In Hungárián.) [5] Szabó, Z. jun.: Felszíni vizeink mikrohordalék viszonyainak mennyiségi változásaiból levonható tanulságok. (Information from quantitative clianges in micro-sediment conditions of surface waters). Hidrológiai Közlöny. 1958, Vol. 38, No. 9, pp. 464—470, (in Hungárián). [6j Szabó, Z. jun.: Szennyvíztisztító berendezések tisztítóképességének megállapítása biológiai úton. (Biological determination of the treatment efficiency of sewage plants.) Épületgépészet, 1959, Vol. 8, pp. 5 to 8. (in Hungárián). [7] Szabó, Z. jun.: Methode zur Bereehnung der Reinigungswirkung biologischer Kláranlagen. Oestcrreichische Wasserwirtschaft, 1960, No. 12, pp. 224—225 (in Germán). A természetes felszíni vizek és szennyvizek biológiai minősítésűnek tanulságai ifj. dr. Szabó Zoltán* Az egyes vízféleségek biológiai vízminősítése lehetővé tette, hogy az öntisztítás, öntisztulás és mesterséges biológiai szennyvíztisztítás keretében végbemenő biológiai folyamatokról a poliszaprób, alfamezoszaprób és bétamezoszaprób bioindikátorok alkotta biocoenozis %-os képének megváltozásából, elegendően nagy számú élő vízminta vizsgálata alapján hasznos következtetéseket vonhassunk le. Megállapítható (v.ö. 1., 2. és 3. ábrák), hogy valamennyi tisztulási folyamatban a poliszaprób bioindikátorok H

0-os értéke (az abeisszán feltüntetett biológiai vízminőség) poliszaprób szennyezettségénél elért 100%os értékről a biológiai állapot (minőség) javulásával a bétamezoszaprób állapotig ()"„ felé asszimptotikusan közeledik s ez igen jellemző. A természetes vizek öntisztításakor, a lározott szennyvizek öntisztulásakor, valamint a mesterséges biológiai szennyvíztisztításkor a mindig azonos görbét mutató poliszaprób bioindikátor %-os képe mellett az alfa- és a bétamezoszaprób bioindikárorok más-más szerepkört jelző más-más görbékkel jellemzik az egyes biológiai vízminőséghez tartozó biocoenózist. Az 1., 2. és 3. ábra alapján kitűnik, hogy mindhárom folyamat dinamikus és az egyes biológiai vízminőségek a bioindikátorok %-os képével jól jellemezhetők. A mesterséges szennyvíztisztítás egyes műtárgyait elhagyó szennyvíz megtiszt ultságát, azaz az egyes műtárgyak tisztítóképességét (Tk%) biológiai úton is megállapíthatjuk. Módszerünket kiterjesztettük a befogadók és a szennyvíztározók vizsgálatára, miáltal a vízminő* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. sítő szakembereknek jól hasznosítható %-os értékelést biztosíthattunk. (6, 7) Az 1., 2. és 3. ábrán egyforma görbével jelentkező poliszaprób bioindikátor %-os megoszlás arra a következtetésre vezetett, hogy a !Z't% értékének a poliszaprób vízminőség tartományában 0% körülinek kell lennie és a bétamezoszaprób fázisban pedig 100%-nak. Ez a következtetés egy nomogramhoz vezetett (4. ábra). Az eddig 1849 Tic% értéknek a biológiai vízminőséggel egyidejűleg végzett megállapításának statisztikus értékelése alapján az egyes vízminőségeket számos Tk% értékkel kísérhettük (.5. ábra). A középértékek ismeretében (6. ábra) a nomogramunk beigazolást nyert (7. ábra). E nomogram biológiai minősítésre, ill. biológiai minőség ismeretében a tisztulás állapotának, a tisztító képesség %-os értékének megállapítására alkalmas és a gyakorlatban hasznosítható. Die Ergelinisse der hiologischen Wasserqualitátsuntcrsuehuniren von natiirlichen Oberflachengewitssern und Abwassern Dr. phil. Zoltán Szabó jun* Die biologische Wasserqualifizierung der einzelnen Wasserarten ermöglicht, dass vvir iiber die im Ralimén der Selbstklárung, Selbstreinigung und der künstliehen biologischen Prozesse, aus der Anderung des prozentuellen Bildes der durch die polysaproben, alphamesosaproben und betamesosaproben Bioindikatoren geschaffenen Bioeoenose, aufgrund der Untersuchung der genügend grosszahligen Lebendwasserproben, nützliche Folgerungen ziehen können. Es kann festgestellt werden (Abb. I. 2. und 3.), dass in sámtlichen Reinigungprozessen der prozentuelle Wert der polysaproben Bioindikatoren (die in der Abszisse angeführte biologische Wasserqualitát) von dem bei ihrer polysaproben Verunreinigung erreichten 100%igen Wert mit der Verbesserung der biologischen Qualit iit bis zum betamesosaproben Zustand sich dem 0% zu asymptotiseh náhert und dics ist sehr charakteristisch. Sowohl bei Selbstklárung der natiirlichen Gewasser, bei Selbstreinigung der gespeicherten Abwásser, als auch bei der künstlichen biologischen Abwasserreinigung charakterisieren neben dem prozentuellen Bild des inimer die gleiche Linie zeigenden polysaproben Bioindikators, die alpha-und betamesosaproben Indikátorén immer tnit anderen und wieder anderen Wirkungskreisen und imrner anderen Linien, dic zu den einzelnen biologischen Wasserqualitáten gehörende Bioeoenose. Aus den Abbildungen 1, 2 und 3 geht hervor, dass alle drei Prozesse dynamisch sind und die einzelnen biologischen Wasserqualitáten mit dem prozentuellen Bild der Bioindikatoren gut charakterisiert werden können. Der Reinigungszust.and des die einzelnen Objekte der künstlichen Abwasserreinigung verlassenden Abwassers, d.h. die Reinigungsfáhigkeit der einzelnen Objekte (Tic%), können wir auch auf biologischem Weg feststellen. Unsere Methode habén wir auch auf die Untersuchung der Vorfluter und der Abwasserspeieher ausgebreitet, womit wir den wasserqualifizierenden Faebleuten gut nutzbare prozentuelle Wertung sichern konnten (6, 7). Die sich in den Abbildungen I., 2. und 3. mit gleichen Kurven meldende prozentuelle Verteilung des polysaproben Bioindikators liess auf jene Folgei'img hinweisen, dass der Wert des Tk% im Bereich der polysaproben Wassergüte um 0% und in der betamesosnproben Pliase 100% sein niuss. Diese Folgerung führte zu einem Nomogramm (Abb. 4). Aufgrund der statistischen Wertung der bisher durchgeführten 1849 Tk% Werte mit der gleiehzeitigen Fe&tstellung der biologischen Wasserqualitát konnten wir die einzelnen Wassergüten mit zahlreichen Tk%-Werten verfolgen (Abb. 5). In Kenntnis der Mittelwerte (Abb. 6) hat sich unser Nomogramm bestátigt (Abb. 7). Dieses Nomogramm ist für die biologische Qualifizierung bzw. in Kenntnis der biologischen Qualitát zur Feststellung des lleinigungszustandes, des prozentuellen Wertes der Reinigungsfáhigkeit geeignet und in der Praxis nut zbar. *Forschungsanstalt für Wasserwirtschaft, Budapest.