Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Gyöngyös környékének felszínalatti vizei

548 Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. Dr. Karácsonyi S.—Dr. Sclieuer Gy.: Gyöngyös környéke k\\\\\\\\\\\\\v 3. ábra. A XI. sz. kid szelvénye Abb. 3. Profil des Brunnens Nr. XI © Beépített szúró © Működő szúró 1963-ban (D Működő szúró 1968-ban t316/302mrnac ét ' ! 41,60m J nyvsz.0,1m^° nyvsz. 27\Om s 28h3m 788Sm mm m/mmrnacé l „ 307,8m Talp 314, <im Ml/228 mm acél 165,Om 177,0 m N fí03/192mm acél 215,.Om 226,3m 261,0 m hegységet felépítő andezitet és ebben állt meg. A fúrás eredményeinek és az egyéb földtani adatok felhasználásával a terület földtani felépítése vázla­tosan a következőkben foglalható össze: Az alaphegység kifejlődése és mélysége ismeret­len. Feltételezhetően agyag-pala, fillit, esetleg kar­bonátos kőzetek alkotják az alaphegységet. Erre települnek az eocén, oligocén, miocén, pliocén és pleisztocén- holocén rétegek. Az óharmadidőszaki képződmények túlnyomó­részben agyagos kifejlődésűek. Fúrásokkal előfor­dulásuk e helyen nincs igazolva. A miocén középső részének — a tortonai emelet — előfordulását a pers­pektivikus kutatófúrás igazolta. A fúrás 498 m-től talpig végig mikrofaunával bizonyítottan torton rétegekben haladt. Az összletet homokkő, agyag­márga, andezittufa és agglomerátum, andezit építi fel. A rétegösszlet hasznosítható víztartókat nem tartalmaz. A vizsgálatok szerint a torton rétegekre a szar­mata emelet teljes kimaradásával közvetlenül alsó pannóniai korú rétegek következnek. Az alsó pan­nóniai összlet 398 m-től 498 m-ig tart, tehát vas­tagsága 100 m-re becsülhető és néhány homokkő pad betelepülésével agyag és agyagmárga rétegek alkotják. Jelentősebb vízadó rétegek az összleten belül itt sem jelentkeztek. Az alsó pannóniai rétegekre kb. 400 m vastag­ságú felső pannóniai összlet települ. Az összletet túl­nyomórészben édesvízi rétegek, homok, barnakő­szén telepek, agyagok alkotják. A nagy-számú fú­rás adatai szerint a rétegek váltakozása döntő je­lentőségű a vízföldtani viszonyok kialakulásában. A város É-i részén Mátrafüred felé kis vastagságú (60—100 m) és túlnyomórészben agyagos kifejlő­désű. Dél felé fokozatosan kivastagszik és a homok rétegek is megjelennek, amelyek az Alföld felé fo­kozatosan az összleten belül uralkodóvá válnak. Legkedvezőbb vastagsági és szemszerkezeti adott­ságok a városi vízmű területén találhatók. Tovább, déli irányban Atkár felé a homokos víztárolók már kisebb vastagságúak és szemszerkezeti adottságuk

Next

/
Thumbnails
Contents