Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

12. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–dr. Scheuer Gyula: Gyöngyös környékének felszínalatti vizei

Ür. Karácsonyi S.—Dr. Scheuer Gy.: Gyöngyös környéke Hidrológiai Közlöny 1969. 12. sz. 545 t "Cl £ 2. ábra. A városi vízmű víztermelése 1950—1968 között Abb. 2. Wasserförderung der Stadtischen Wasserwerke zwischen 1950—1968 1. A városi vízmű kútrendszerének kialakulása A területre vonatkozó feltárási eredmények és tapasztalatok legnagyobb része a városi vízmű építéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódik. Ezért először a vízmű kútrendszerének kiépítését foglaljuk össze. Alaplétesítményei a várostól D-re mintegy 2 km-re 1912-ben épültek (1. ábra). Az első kutak kiképzési adatai csak részlegesen ismeretesek és ugyancsak tájékoztató jellegűek az üzemi adatok is 1927-ig. Az I., II. és III. sz. kutak — melyek a vízellátást 1949-ig biztosították — a 120—160 m-ek közötti vízadórétegeket veszik igénybe. Kiképzésük nem felel meg a mai szemléletnek, mivel a talpig érő köpenycső és a több mélységben hasított egyetlen termeiő-szűrőcső közét végig felkavicsolták és az összes réteget ily módon összekapcsolták. Bár a kutak kiképzése labilis, vízadóképességük ma is megfelelő és a vízmű részére rendelkezésre álló vízmennyiség jelentős hányadát szolgáltatják. A felszabadulás után a közművesítést a város peremkerületeire is kiterjesztették. Ennek, valamint a meginduló iparosodás hatására az igények rohamos növekedése volt a jellemző. A vízmű kútrendszerét ezért 1949—56. között újabb négy kúttal kellett bővíteni, melyek — egy kivétellel — a 200—260 m mélységben feltárható vízadórétegekre nyertek kiképzést. E kutak bekapcsolásával a vízmű termelőképessége a korábbi évi 0,50 mill m

3-ről 1,38 mill köbméterre emelkedett. 1960 után a vízmű kútrendszerének újabb bővítése vált szükségessé részben hálózatfejlesztés, részben pedig korszerű lakótelepek építése és további iparosítás miatt. Igen hasznos volt a vízmű fejlesztése szempontjából a perspektivikus földtani kutatás keretében a vízmű területén 1961-ben mélyített 812 m talpmélységű kutatófúrás (X. sz.), amelynek feltárási adatai mutatták ki, hogy a már igénybevett rétegek alatt 300—350 m között újabb bekapcsolásra alkalmas vízadórétegek harántolhatók. így az 1963—64. években mélyített három kútnál lényegében a 300 méter alatti rétegek feltárása és igénybevétele volt a cél. E kutak üzembehelyezése után a termelőképesség nagyfokú emelkedését az 1967. évi 1,72 mill köbméter vízszolgáltatás jelzi. Az 1963-ban végzett vízbázis fejlesztés csak 5 évre bizonyult elégségesnek és a vízművet 1968. évben újabb négy kúttal kellett bővíteni. Ezek részleges igénybevételét mutatja az 1968. évi 1,87 mill m

3 víztermelés. A még üzemen kívüli kutak bekapcsolásával a vízmű termelése már 1969-ben elérheti a 2,0 mill m

3-t. A vízmű termelésének növekedését jól követhetjük az 1950—68. évek között szolgáltatott vízmennyiségek havonkénti bontásából (2. ábra). A vízmű kútjainak építési adatait, az üzemi tapasztalatokat, továbbá a közelmúltban végzett műszeres vizsgálatok eredményeit az 1. táblázatban, míg a vízmű XI. sz. — egyik legmélyebb — kútjának szelvényét a 3. ábrán láthatjuk. 2. Vízföldtani viszonyok Gyöngyös város a Mátra hegység D-i részén, morfológiailag a Mátra aljának nevezett tájegységre esik. A terület tagolt és a térszint fokozatosan emelkedik a hegység felé. A patakokat az Alföld felé egyre szélesedő völgyek kísérik. Ilyenek a Nagy, Külső- és Belső-Mérges patakok. A Mátra hegységet felépítő vulkáni képződmények közel É—D irányú gerincekkel a várost félkörben körül határolják. A Szárhegy andezit vonulata D felé mélyen lenyúlik az Alföld felé, ezért a város körül fiatalabb üledékekkel kitöltött félmedence alakult ki. A földtani felépítés megismerése szempontjából nagyjelentőségű volt a már említett földtani kutatófúrás, amely 811 m mélységben feltárta a Mátra