Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: A gyógyintézeti szennyvizek antibiotikum tartalmának hatása a csepegtetőtest működésére

Csanády M.: A gyógyintézeti szennyvizek Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. 517 zékelhető a terramycinnél és penicillinnél. Streptomycinre vonatkozóan például azt mutatta a kísérlet, hogy 1 mg/l-nél nincs gátló hatás, 100 mg/l-nél viszont már jelentős. (Közbenső koncentrációt nem vizsgáltak.) Liebmann végül azt állapítja meg, hogy a tisztítási folyamat gátlása csak olyan nagy dózisnál lép fel, amely az antibiotikumok rendeltetésszerű felhasználása esetén nem fordul elő. A gyakorlatban szerinte akkor várható gátló hatás, ha lökésszerű terhelés fordul elő, és az antibiotikum-tartalom túllépi a 10 mg/l koncentrációt. Eleveniszapos modellen vizsgálta az antibiotikumok hatását K. Brys [12]. Biológiai módszerekkel tanulmányozta^ a tisztításban részt vevő szervezetek anyagcseréjét. Általában 100 mg/l körüli koncentrációtól kezdve észlelt erősen gátló hatást. A vizsgált 7-féle antibiotikum közül a legerősebb inhibiciós hatása a tetracyclinnek volt. A szűkszavú közleményből nem derül ki, hogy melyik antibiotikum milyen koncentrációban milyen mértékű gátlást okoz. Kijelenti — kísérleti alátámasztás nélkül —, hogy az antibiotikum-tartalmú szennyvizet az eleveniszapos rendszer jobban elbírja, mint a csepegte tő test. Csepegtetőtestre vonatkozó irodalmi adatot nem találtunk. Vizsgálati módszerek Első lépésként megvizsgáltunk egy olyan tbc gyógyintézeti szennyvíztisztító berendezést, ahol a berendezés műszaki állapota jó, az üzemeltetés megfelelő, lényeges túlterhelés nincs. Következő lépésként felülvizsgáltuk az ország összes olyan tbc gyógyintézetének szennyvíztisztítóját, ahol csepegtetőtestes rendszert alkalmaznak, és a berendezés rendeltetésszerűen működik (nincs túlterhelve, állapota megfelelő stb.). Végül üzemi méretű modellkísérletet végeztünk, amelynek keretében streptomycint adagoltunk egy gyógyintézet szennyvizébe, és vizsgáltuk a berendezés működésére gyakorolt hatását. A választás azért esett éppen a tbc gyógyintézetekre, mivel ezekben a gyógykezelés egyirányú, a gyógyszer ós antibiotikum felhasználás állandó és igen jelentős. Itt várható tehát leginkább a káros hatás esetleges jelentkezése. A berendezések felülvizsgálata, a tisztítási hatásfok megállapítása minden alkalommal helyszíni szemle, ill. a helyszínen vett (és részben ott feldolgozott) minták vizsgálata alapján történt. Mintát vettünk a nyers szennyvízből, az előülepítő után és a biológiailag tisztított szennyvízből. Az utóbbi célra az utóülepítő után, ill. ha nem volt utóülepítő, a fertőtlenítő után vettük a mintát (ebben az utóbbi esetben a klórozást előzetesen leállíttattuk). A tisztítási hatásfok megállapításához a kémiai vizsgálat keretében az organoleptikus sajátságokon (szín, szag, stb.) kívül mintánkónt általában 12 fizikai, ill. kémiai paraméter (átlátszóság, lebegőanyag, oxigénfogyasztás, oldott oxigén, szulfid, ammónia, nitrit, nitrát, lúgosság, klorid, pH) értékét határoztuk meg. Az oxigénfogyasztást savas káliunipermanganátos módszerrel mértük felrázott mintából, a részletesebb vizsgálatok esetében ülepített mintából is. A részletes vizsgálatok alkalmával mértük a biokémiai oxigénigényt (BOI

5) is. A bakteriológiai vizsgálatra vett mintákat jég között szállítottuk be, ezeket 24 órán belül feldolgoztuk. A vizsgálat minden esetben kiterjedt a coli-szám, a 20 és 117 °Cos baktérium-szám és Clostridium-szám meghatározására. Mátraházán a helyszínen végeztük a biológiai ós részben a bakteriológiai vizsgálatot is. A biológiai vizsgálatokat dr. Schiejner Kálmán, a bakteriológiai vizsgálatokat az OKI higiénés mikrobiológiai laboratóriuma végezte. A tisztítóberendezések minősítése, a tisztítási hatásfok értékelése a vonatkozó szabványok (MSZ 260 és MSZ 15 302) ós előírások figyelembevételével az OKIban kialakított, másutt már részletesen ismertetett [13, 3] határértékek, ill. szempontok alapján történt. Részletes vizsgálat Mátraházán Előzetes vizsgálatok A szanatórium szennyvizének tisztítására szolgáló jelenlegi, nagy terhelésű csepegtetősetes rendszerű berendezést 1953-ban helyezték üzembe. A terv szerint a berendezés napi 250 m

3 szennyvíz tisztítására alkalmas. A Tóth I. és Hódosné által 1954-ben végzett részletes vizsgálat [14] szerint a tisztítási hatásfok — lúgos oxigénfogyasztással mérve — 46,6% volt, a baktériumszám egyáltalán nem csökkent, a berendezés nem felelt meg a követelményeknek. A gyenge hatásfok valószínű okaként a szennyvíz híg voltát jelölték meg. A gyógyintézet kérésére 1964-ben kezdtünk ismét foglalkozni a berendezéssel. 1964 áprilisában a biológiai tisztító hatásfokát — most és a továbbiakban is savas oxigénfogyasztással mérve — 51%nak találtuk, a bakteriológiai hatás gyenge volt, a víz rothadóképes maradt. A tisztított víz oxigénfogyasztása 66 mg/l volt. A nem megfelelő' hatásfok okaként szóba jött a vizsgálat előtti napon tolózármeghibásodás miatt bekövetkezett üzemzavar, ezért a vizsgálat megismétlése látszott szükségesnek. 1964 szeptemberében hasonló hatásfokot mértünk: a tisztított víz oxigénfogyasztása 62 mg/l volt, az ülepített vízre számított hatásfok 31% volt, (ami a nyers szennyvízre kb. 51%-nak felel meg) a bakteriológiai hatás gyenge, a víz rothadóképes maradt. 1964 novemberében a hatásfokot szintén nem találtuk megfelelőnek: a tisztított rothadóképes szennyvíz oxigénfogyasztása 57 mg/l volt, a baktériumszám alig csökkent. A százalékos hatásfok ekkor nem volt értékelhető a vízhálózati szerelés okozta részleges vízhiány miatt. A hatásfok javítására a recirkuláció növelését javasoltuk. 1965 júniusában a hatásfokot a korábbinál jobbnak, 62%-nak találtuk, s tisztított víz oxigénfogyasztása 49 mg/l volt, szintén jobb a korábbinál. A víz azonban rothadóképes maradt, a bakteriológiai hatásfok — bár lényegesen javult — nem volt kielégítő. A gyenge hatások okát a vizsgálat alapján megadni nem tudtuk. Annyi mindenesetre megállapítható volt, hogy a recirkuláció megnövelése lényegesen javított a hatásfokon. Az utóbbi két vizsgálat alkalmával feltűnő volt, hogy a berendezés különböző pontjain vett szennvvizminták coli száma a szokásos értéknél nagyságrendileg kisebb, a több tízezer/ml helyett csak néhány ezres érték. Az 1964 novemberi vizsgálat alkalmával a nyers szennyvíz csak gyengén volt rothadóképes (csak 24 órán túl indult rothadásnak), ami szintén eltér a szokásos viselkedéstől. Az a tíz évvel ezelőtti feltevés, amely szerint a gyenge hatásfokot a nagy fejenkénti vízfogyasztás, vagyis a szennyvíz híg volta okozhatja, nem bizonyult helyesnek, mivel az időközben szerzett gyakorlati tapasztalatok szerint a nagyterhelésű csepegtetőtest híg és közepes szennyezettségű házi szennyvizek tisztítására egyaránt alkalmas. Másrészt 4 a mátraházi szanatórium szennyvize a mi vizsgálataink idején egyáltalán nem volt híg, sőt a hazai átlagos szennyvíznél valamivel töményebb