Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

11. szám - Dr. Szesztay Károly: A felszíni vizek hasznosításának hidrológiai alapjai

Dr. Szesztay K.: A jelszíni vizek hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1969. 11. sz. 485 előnyük és fontosságuk akkor mutatkozik meg igazán, ha számos vízhasználót és bonyolult összetételű vízpótló, ill. víztározó létesítményeket magában foglaló vízkészletgazdálkodási egységeket (rendszereket) kell vizsgálni. Több tanulmány taglalja a szomszédos területek vízkészletgazdálkodási rendszereinek összehangolása során felmerülő műszaki és közgazdasági kérdéseket (M. L. Frankéi, C. L. R. Walke). A matematikai modelleknek és a rendszervizsgálatoknak jól kidolgozott elméleti alapjai (J.C. J. Dooge) és kipróbált megoldásai (L. S. Kucsment, P. I. Miljukov, M. T. Hall—P. 0. }Volf) vannak a hidrológia néhány kérdésére, amelyek lehetővé teszik a vízgazdálkodási rendszerek tervezésében és üzemében való további alkalmazásukat. Ez reményt nyújt arra, hogy a vízkészletgazdálkodási tervezésekben is széles körben alkalmazott segédeszközökké fognak válni. D) A közvetlen alkalmazásukon túl a matematikai modellek közvetett iiton is elősegíthetik a vízkészletgazdálkodási kérdések megoldását. Ezek az új módszerek hozzásegíthetnek a lefolyási folyamatok jobb megértéséhez (K. M. Ragan). Vízkészletgazdálkodási üzemirányítás A vízgazdálkodási létesítmények üzeme számos további hidrológiai kérdést vet fel, amelyek kíviilestek e szimpozión tárgykörén. A mindenkori hidrológiai adottságokhoz célszerűen igazodó vízkészletgazdálkodási üzem kialakítását elősegítheti — a folyamatos tájékozódás a pillanatnyi hidrológiai helyzetről, — a hidrológiai folyamatok várható alakulásának előrejelzése, és — automatizált rendszerek létrehozása a vízgazdálkodási létesítmények üzemének a mindenkori és a várható hidrológiai adottságokhoz igazodó irányítására. A mederbeli vízlevonulás időtartamára vonatkozó vizsgálatok — amilyenekről J. F. Wilson számolt be —gyakran nyújtanak fontos támpontokat a vízhasználatok üzemének irányításához. Időszerű leiadatok A szimpozion eredményeinek összefoglalását az a megjegyzés vezette be, hogy a vízkészletek észszerű hasznosítása a hidrológia egészének fejlesztését kívánja. Ha válaszolni akarunk arra a kérdésre, milyen következtetések vonhatók le a szimpozionból a jövő feladataival kapcsolatban — a felelet magától kínálkozik: A hidrológia bármely területének művelésén tett minden további lépés egyben a vízkészletek ésszerű hasznosítását is elősegíti. Célszerűnek látszik mégis megkísérelni néhány legfontosabb feladat kiválasztását — elsősorban azokat, amelyek a nemzetközi tudományos együttműködés előmozdítását szolgálják (lásd a táblázat jobb oldali oszlopát). 1. A vízkészletgazdálkodás hidrológiai terminológiájántik kidolgozása jelenti talán nemzetközi szinten a legidőszerűbb feladatot. Az Európai Gazdasági Bizottság vízkészletgazdálkodási programjában előirányozta egv értelmező szótár készítését és remélhetőleg e szimpozion anyagai is hozzájárulnak ennek sikeréhez. 2. A valamely terület tényleges vagy potenciális vízkészletének feltárásában elérhető pontosság végső fokon a rendelkezésre álló hidrológiai és egyéb észlelési adatoktól függ. A vízkészletgazdálkodás teszi a hidrológiai folyamatok minél tökéletesebb megértését célzó adatgyűjtést közvetlen gyakorlati jelentőségű feladattá. A Meteorológiai Világszervezet és a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség által az észlelőhálózatok tervezéséről tartott szimpozion (Quebec, 1965) és a Nemzetközi Hidrológiai Decenium más rendezvényei összesítették az eddigi eredményeket és kijelölték a nemzetközi együttműködést kívánó további feladatokat. 3. Tudományos szempontból az igények és készletek összehasonlítására használt rendszerek érdemelnek még különleges figyelmet. Mind a jellemző, mind a tényleges vízmérlegek körében számos további kutatási feladat merül fel. Ilyenek például: — Szimulációs modellek és rendszer-vizsgálatok alkalmazása a vízkészletgazdálkodási rendszerek tervezésében és üzemük irányításában: — Mesterségesen (matematikai modellek útján) előállított adatsorok alkalmazása vízkészletgazdálkodási feladatokban; — A felszín alatti lefolyás statisztikai elemzése és kialakulásának kísérleti vizsgálata; — A vízhozam-tartóssági görbékkel foglalkozó regionális kutatások eredményeinek tágabb körű fizikai-földrajzi értékelése és — Szimulációs modellek alkalmazása az emberi tevékenységek hidrológiai hatásának vizsgálatában.