Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

10. szám - Dr. Csoma János–Végvári Rezsőné: Kísérletek a barázdák szivárgási intenzitásának és víznyelő képességének meghatározása

472 Hidrológiai Közlöny 1969. 10. sz. Dr. Csorna J.—Végvári R.-né: A barázdák szivárgási intenzitása 3. táblázat A kunhcgyesi R. IV. tábla talajának fizikai és kémiai jellemzői TaöA. 3. <t>u3WíecKue u xuMuuecKue xapaKtnepucmuKU nowu uiHetca R IV e KyHxedeui (a) rjiyÖHHa, CM, (b) MHCJJO CBHSHOCTH no ApaHb, (c) cyivuwapHbie COJIH, %, (d) ryjwyc, % (e( CaCO, % Table 3. Physical and ohemical characteristics oj soil of plot R. IV at Kunhegyes (a) depth, cm, (b) cohesion number of Arany, (c) totál salts, (d) humus %, (e) CaC0

3, % Mélység (a) [cm] Arany-féle kötöttségi szám (b) Összes só (c) [%] Humusz (d) [%] CaC0

3 (e) [%] 0— 20 43,1 0,1700 4,40 1,1340 30— 50 43,9 0,4660 3,12 0,2520 72— 80 51,5 0,4030 1,45 2,4780 85—120 45,2 0,3720 a talajba vertük. Ezzel megakadályoztuk, bogy az 1 méteres kísérleti szakaszból a kísérlet alatt a víz a barázda tengelyének irányában elszivároghasson. A barázdára helyeztük a tartókeretet és a barázda közepére levertük a nívókarót úgy, hogy annak „0" pontja egy szintbe kerüljön a barázda fenekével. A Müntz—Lainé készülékeket a tartókeretre helyezve megtöltöttük vízzel és leolvastuk a készülék kalibrált üvegcsövein a vízállásokat. A szivárgási kísérlettel egyidőben öntözés folyt a szivárgásmérő mellett levő barázdákban. Amikor az öntözött barázdákban a víz a vizsgált szakaszhoz érkezett, kinyitottuk a Müntz—Lainé készülékek csapjait és a talpcsavarok segítségével a szivárgásmérőben a vízszint a barázdákban kialakult átlagos vízszintnek megfelelő magasságban tartottuk. Tekintettel arra, hogy a készülékben levő víz lényegesen kevesebb, mint a kísérlet alatt elszivárgóit, a készüléket többször újra kellett tölteni. A feltöltésnél az egyik készülék üzemelt, a másik csapját, elzártuk, leolvastuk a benne levő vízoszlop magasságot, majd a készüléket feltöltöttük, ismét leolvastunk és a csapot kinyitva megindítottuk az üzemelését. A 4. táblázat egy barázda szivárgásmérő észlelési lapját tünteti fel az adatok feldolgozásával együtt. Az első rovat az észlelés idejét (T), a második az észlelési időközt (t), a harmadik az 1. készüléken a kísérlet beindításakor, észlelési időközönként, illetve feltöltéskor leolvasott vízoszlop-magasságokat (fix), a negyedik rovat a 2. készüléken leolvasott értékeket (h

2), az 5. rovat a barázdában levő vízmélységet (7Í

3) adja. A 6. és 7. rovat a készülékből egy észlelési időközben kifolyt vízmennyiséget vízoszlop magasságban (H

v H

2) tünteti fel. Ha az utóbbi értékeket beszorozzuk a Müntz—Lainé készülékek dm

2-ben megadott cp

v <p

2 alapterületével (9">

XH

V <f

2H

2) megkapjuk a 8. és 9. rovat értékeit; vagyis azt, hogy egy-észlelési időközben hány dm

3, illetve liter víz folyt ki a készülékből. A 10. rovat adja a 8. és 9. rovat összegét (<p j • H

1+ cp

2-H

2). Ali. rovat az észleléskor a barázdában levő vízmennyiséget tünteti fel (l

2), amit úgy kaptunk meg, hogy az alkalmazott barázdahúzó által kialakított barázda keresztszelvény egyenletét meghatároztuk, majd az egyenlet segítségével ábrázoltuk a barázdában levő vízmélység és vízmennyiség között az összefüggést. A görbéről bármely vízálláshoz leolvasható volt a barázdában levő vízmennyiség. A következő, 12. rovat a barázdában levő vízmennyiség változását tünteti fel előjelre helyesen. Ha a barázdában levő vízmennyiség a megelőző észleléshez képest nőtt, a növekményt az észlelési időköz alatt kifolyt vízmennyiségből le kellett vonni, mert az, mint tározódás, csökkentette az elszivárgóit vízmennyiséget. Ha viszont a vízmennyiség a barázdában csökkent, úgy a különbséget a készülékből kifolyt vízhez hozzá kellett adni, mert a szóbanforgó időközben a szivárgás értéke ennyivel nagyobb volt, (h,i-i—h,i)- A 13. rovat a 11. és a 12. rovat összegét, vagyis az észlelési időközönként elszivárgott vízmennyiséget (i) — a szivárgási intenzitást — adja. A 14. rovat a barázda által a vizsgált időkig elnyelt teljes vízmennyiséget, a víznyelőképességet tünteti fel (h). Az ismertetett módszernek és szivárgásmérőnek a leszúróhengeres és egyéb szivárgásmérőkkel szemben a következő előnyei vannak: 1. A kísérlet alá vont terület lényegesen nagyobb a leszúróhengeres és a Hamilton-féle szivárgásmérőkkel vizsgált területnél. 2. Természetes viszonyoknak megfelelő barázdaszakaszban hajtható a kísérlet végre, ahol ugyanazok a jelenségek és tényezők szerepelnek, mint az üzemi barázdákban. 3. A szivárgásmérő mellett üzemelő barázdák biztosítják, hogy ugyanaz a beázási görbe alakulhasson ki a kísérlet alatt, mint az üzemi barázdáknál. 4. A lezáró tiltok nagyobb mérete és mélyebb talajba verése folytán tengelyirányú szivárgás nincs. (A víz nem tudja a kísérlet alatt a tiltót megkerülni.) 5. A Müntz—Lainé készülékek és a talpcsavarok segítségével a kísérleti barázdaszakaszban is minden időben biztosítható az üzemi barázdában kialakult átlagos vízszint. 6. Hasonló módon, 50 X.50-es keret alkalmazásával az eljárás sávos öntözésnél is alkalmazható, a sávok szivárgási intenzitásának és víznyelő képességének meghatározására. (Az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 1956 nyarán a Hortobágyon végzett ilyen jellegű kísérleteket.) A kísérletek ötféle kiindulási nedvességtartalom mellett történtek és a nedvességtartalom határait úgy határoztuk meg, hogy azok az adott talajon a tény észidőn belül gyakorlatilag előforduló legkisebb, illetve legnagyobb értékeket is tartalmazzák. Sajnos a határértéken belüli nedvességtartalmak arányos beosztását nem sikerült megvalósítani — bár bizonyos szabályozást öntözéssel elértünk — mert az időjárási körűmén vek ezt megakadályozták. Véleményünk szerint azonban ez nem befolyásolja a további feldolgozás megbízhatóságát. A kunhegyesi R. IV. táblán végzett kísérletek feldolgozása Mind a külföldi, mind a hazai kutatási eredmények azt mutatják, hogy a talaj szivárgási intenzitása hiperbolikus függvénnyel közelíthető. Ugyan-