Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Dr. Kádár László: A turbulens diffúzió jelentősége a vízminőség szabályozásában

Dr. Kádár L.: A turbulens diffúzió jelentősége Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. 423 azonban különböző technikai okok miatt néhány minta nem volt értékelhető. A mintákat, a BME Vízgazdálkodási Tanszék laboratóriumában, ill. a VITUKI Vízminőségi Főosztályán minősítettük. A minták minősítése spektrofotométerrel történt. A mérési eredmények alkalmasak voltak arra, hogy azokból egyrészt az eloszlás jellegére következtessünk, másrészt az elméleti megfontolások alapján felírt eloszlásfüggvény érvényességét ellenőrizzük. Nem nyújtott viszont lehetőséget arra, hogy az egyes vizsgált szelvények mentén a maximális koncentráció értéket mérési eredmény alapján válasszuk ki. Az egyes függélvekben inért koncentráció értékek bizonyos szóródása volt tapasztalható. Ezek az eltérések a víztérben uralkodó gomolygó moz. gásállapotra vezethetők vissza. A tapasztalat azt mutatja, hogy hosszabb időtartamú mintavételek esetén ezek mindinkább kiegyenlítődnek. Szelvény F jel 6b. ábra. A mintavevők ,,nyomra állása" Fotó: MTI 66 puc. Annapamypa ÖAH emmuH npoö „no HanpaeAenuio CAedbi" és Belvízvédelmi Központi Szervezet munkatársai közreműködésével hajtottuk végre. A mintavételelekkel egyidőben a jelzőanyag eloszlásról légi fényképfelvétel sorozat készült. Az irányítás, valamint az egyes mérési és megfigyelési pontok között a kapcsolatot URH adó-vevő berendezéssel biztosítottuk. A mérési pontok helyszínrajzi rögzítése tahigrafikus felvétellel történt. A diffúziós nyomon belül kialakuló koncentráció viszonyok hossz- és keresztirányú feltárása céljából kijelölt mérési feladatok a következők voltak: — folytonos, minden szelvényben azonos intenzitású diffúziós nyom létrehozása jelzőanyag segítségével, — a forrástól (a jelzőanyag bebocsátási pontja) folyás irányban több szelvény rácspontjaiban végzett sorozatmintavétel, — a minták minősítése, értékelése és feldolgozása. A gyakorlati lebonyolítás egyszerűsítése céljából a mintavételi szelvény helyét rögzítettük és a lényegesen könnyebben mozgatható adagoló-tag áramvonalmenti elmozdításával állítottuk elő a kívánt mérési hosszúságot (7. ábra). Az eredmények feldolgozásánál viszont az adagolási pontot rögzítve állítottuk elő a diffúziós nyom jellemző szel vény értékeit. Összesen 6 szelvényben végeztünk méréseket, 180 átlagminta és a kiegészítő mintavevő berendezéssel további 48 pontminta vételére volt lehetőségünk (8. ábra), ezek közül Z B A <*0 50 90_ ISO 700 310 m 7. ábra. A mérési hosszak beállítása az adagoló elmozdításával 7. puc. ycmatioeKa ÖAUHbi u3Mepenun c nepedeuMcemieM annapamypbt nodami Meretek m-ben Az ábra nem arány helyes! 8. ábra. A mintavételi rácspontok elhelyezése 8. puc. ycmanoeKa moten e3amua npoő (peiuemKOÜ) A diffúziós tér kialakulását tekintve annak három jellemző szakaszát különböztethetjük meg (9. ábra): I. A forrás közelében (a felvételek alapján a forrástól mintegy a;=10 (h—d) távolságra, (,,h" a vízmélység és ,,d" a szennyvízbevezető cső átmérője) kialakuló közel kúp alakú tér, amelyben az eloszlás mindhárom irányban zavartalan, II. Átmeneti szakasz, ahol a vízszintes felületi hatások — felszín és meder — már részben érvényesülnek.