Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Karászi Kálmán: Zárszó a Pécsi ankét előadássorozatához

Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. 417 Szinte paradoxonnak tűnik, de ismert mindannyiunk előtt: rendszeresen foglalkozunk nemzetközi hidrológiai továbbképzéssel, de eddig még nem sikerült eljutnunk, hogy hazai vonatkozásban a hidrológus képzésnek legalább ehhez hasonló formáját megvalósítsuk. Bízom abban, hogy a megoldás valamilyen formájára nem kell sokat várnunk. Addig is egy kis lépéssel előbbre vihetnénk az ügyet. A nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam jegyzetanyaga idegen nyelven elkészült. Biztosítanunk kellene, hogy ezek a jegyzetek magyar nyelven az érdeklődő hidrológusok kezébe juthassanak. A másik kérdés amivel foglalkozni szeretnénk: a hidrológiai adatgyűjtés és jeldolgozás problémája. Mindenekelőtt az egységes szemléletű hidrológiai feltáráson alapuló észlelő hálózatok kiépítésére van szükség. Az első lépéseket e tekintetben a VITUKI már megtette. Lassan két éve lesz, hogy az országos méretű hidrológiai feltárás ós vízkészletgazdálkodáshoz szükséges egységes hidrológiai észlelő hálózat fejlesztési tervét elkészítette. A terv nemcsak az adatgyűjtés, hanem a feldolgozás, adattárolás, adatszolgáltatás kérdéseivel is foglalkozik. A következő lépés a regionális hidrológiai észlelőhálózatok tervének elkészítése. Ez azok közé a feladatok közé tartozik, mely a VITUKI hidrológusok és a területi vízgazdálkodók közös munkájaként valósítható csak meg. Ez a kölcsönös egymásra [utaltság, a kapcsolatok szorosabbra fűzésének, a tudományos információk cseréjének szükségessége egyébként az egész ankét során megmutatkozott. Az előadásokból világosan kitűnt, hogy ezen az úton kell haladnunk. ZÁRSZÓ Á PÉCSI ANKÉT ELŐADÁSSOROZATÁHOZ KARÁSZI KÁLMÁN A kétnapos előadás sorozat befejezéséhez érve, úgy vélem, minden szokványos frazeológia használata nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ankét betöltötte azt a célt, melyet annak, sokat fáradozó szervezői és rendezői szántak. Alapozó jellege van a hidrológiának a vízügyi műszaki tudományokban, de rendkívül élesen kidomborodik ez a szerep a vízügyi műszaki gyakorlatban is. Nincs a gyakorlatnak olyan területe, amely valamilyen relációban ne lenne a hidrológiával. Vízkészletekkel gazdálkodni hidrológiai módszerek nélkül lehetelen. De célszerűbb ezt a mondatot úgy fogalmazni, hogy korszerű vízkészletgazdálkodási tevékenységet folytatni, korszerű hidrológia nélkül nem lehetséges. A vízügyi, műszaki tervezés alapja is a megfelelően alkalmazott hidrológia. Nyomatékkal kell hangsúlyozni azt a kifejezést, hogy a megfelelően alkalmazott hidrológia. Talán kissé kiemelten fogalmazva, azt is meg lehet állapítani, hogy a vízügyi műszaki tervezés színvonalának fejlesztése elsősorban a hidrológiai alapadatok felvételén, a korszerű hidrológiai számítási módszerek alkalmazásának minőségén áll, vagy bukik. Azt hiszem, ennek az ankétnak egyik eredménye az is lehet, ha erre a körülményre nyomatékkal hívja fel a figyelmet, ha arra készteti a tervezőket, hogy terveik készítésénél döntő hangsúlyt helyezzenek a hidrológiai megalapozásra, mert a hidrológiai tényezők helyes figyelembevétele már önmagában meghatározó műszaki ós egyben gazdaságossági mutató is. Nem is beszélve arról, hogy elhibázott hidrológiai alapadatokra támaszkodó tervezői munka eleve nem vezethet kielégítő megoldásra. Eszköze lehet a hidrológia tudománya annak is, hogy egy nem korszerű vízügyi létesítményt, helyesebben annak üzemét, általa korszerűvé tegyünk. A korszerűvé tétel egyben gazdaságosabbá tételt is jelent. Rá kell mutatnunk arra a forradalminak nevezhető fejlődésre, mely a műszertechnika területén bekövetkezett. Ez a fejlődés lehetővé teszi, hogy a konkrét vízügyi gyakorlatban, így elsősorban a tervezésben és az üzemeltetésben, a geodéziai felmérésekhez hasonlóan, hidrometriai felméréseket is alkalmazzunk, melyeknek segítségével olyan értékes információkhoz jutunk, melyek a hidrológiai méretezés biztonságát elméleti jellegű becslések helyett a mért adatokra alapozzák. *** Nem túlzás azt állítani, hogy a hidrológia az az alépítmény, melyen a vízgazdálkodási gyakorlat nyugszik. Az alépítmény szilárdsága determinálja a felépítmény állékonyságát, s ezért tekinthető nagyjelentőségűnek minden olyan lépés és kezdeményezés, mely ezt a tudományt fejleszti és erősíti, ennek a tudománynak gyakorlati alkalmazását, a gyakorlattal való kapcsolatát kiszélesíti. E cél elérésének volt jelentős lépése a pécsi ankét. Javaslom, hogy a mai ankéttal ne tekintsük lezártnak a hidrológiai kérdésekkel való ilyen természetű foglalkozást, hanem tegyük azt rendszeressé. Kérjük fel a Magyar Hidrológiai Társaság vezetőségét arra, hogy rendszeresen szervezzen hidrológiai tárgyú ankétokat, melyeken a maihoz hasonlóan lehetne a rendkívül fontos kérdést tovább vizsgálni. i Végül a résztvevők nevében megköszönöm a rendező szervek, így a Magyar Hidrológiai Társaság, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság fáradozását, mert az ő fáradozásuknak eredménye, hogy részesei lehettünk ennek a mindnyájunk számára sokat nyújtó ankétnak. I