Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Kienitz Gábor: A síkvidéki vízgyűjtő hidrológiai vizsgálata

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 415 irodalom, mind pedig saját megfigyeléseim ered­menyei alátámasztják. Rögzítsük le, hogy a lánc kiürülését azzal mozdíthatjuk elő, hogy egyrészt csökkentjük a foltok holt-belvízmennyiségét, más­részt biztosítjuk e kiürülés folyamatosságát. Ezek pedig a mezőgazda feladatai, aki talajjavítással és okszerű műveléssel, illetve belvíz idején a foltok levezetését biztosító barázdák kihúzásával valósítja meg azokat. De ugyanakkor van egy másik köve­telmény is: az, hogy legyenek csatornák, amelyek befogadják a belvízfolt-láncok qm vízhozamait. A gyakorlatban ez a követelmény egyenlő azzal, hogy minden mezőgazdasági táblának legyen meg a maga árka (vagy árkai), lehetővé téve víztelenítését, ha ennek szükségessége felmerül. E feladat megol­dása félig szintén a mezőgazdáé — az üzemen belüli vízrendezés utolsórendű csatornáinak elkészítése és fenntartása — félig pedig a vizes mérnöké — annak a főcsatorna-rendszernek és csatlakozó létesítményei­nek elkészítése és fenntartása, amelyre az utolsó­rendű csatornák hálózata támaszkodhat. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a 3. összegyülekezési fázisban nagy kiterjedésű belvíz­foltokban jöhet létre a mezőgazdaság által eltűrt időtartamon túli belvíz-tározás, és ez már — a terü­let egészét ítélve —• aránylag jó vízgazdálkodású talajokon is előfordulhat. Itt is elsősorban mező­gazdasági jellegű beavatkozásra van szükség, azon­ban már előfeltételként megjelenik a vizes mérnöki tevékenység is. A 4. fázis, a csatornákban végbemenő összegyülekezés A csatorna-vízgyűjtő (t) belvízmennyiségé­nek a kiürülése annak a vízmennyiségnek a távo­zását jelenti, amelyik akkor maradt kint a terüle­ten, amikor a csatorna vízszállító-képessége ki­sebb volt, mint az a belvízhozam, amelyet a terü­let szolgáltatott volna. Helyileg ez a vízmennyiség a belvízfoltokban maradt, és azoknak — a 3. fázis­ban tárgyalt —- természetes vízkészletétől csupán elvileg különböztethető meg (ha ez a vízmennyiség nem volna, kevesebb lenne a foltban). így gyakor­latilag a 3. és 4. fázis belvízmennyiségének a ki­ürülését mindig csak együtt lehet, vizsgálni. A 4. fázis belvíz-tározása bármely síkvidéki víz­gyűjtőben előfordulhat, függetlenül talajainak víz­gazdálkodási viszonyaitól. E tározás oka a csatorna elégtelen kapacitása (ami lehet egy szűk kereszt­metszet, vagy szivattyúzási kapacitásbeli hiányos­ság következménye), így megszüntetése vizes mér­nöki tevékenységgel érhető el, a megfelelő csatorna­méretek és megfelelő teljesítőképességű szivattyúk alkalmazásával. A négy fázisban megkívánt emberi beavatkozások együttes értékelése Az előzőekben kifejtettek világossá teszik, hogy a komplex vízgazdálkodásnak a káros vízbőség el­hárítására vonatkozó követelményeit kielégítő korszerű belvízrendezés a belvíz összegyülekezésé­nek mind a négy fázisában mezőgazdasági és vizes mérnöki beavatkozásokat egyaránt megkövetelhet. Az is kitűnik azonban, hogy ezek egymással a leg­szorosabban egybefonódtak, egymás kiegészítői és egymás nélkül egyik sem képes egy területen a bel­vízkárok megelőzését biztosítani. A mezőgazda és a vizesmérnök együttműködésére már az első fázisban szükség lehet. Ha ugyanis az első fázisban jelentkezik káros vízbőség — magas talaj vízszínű és különösen rossz vízgazdálkodású kötött talajú területek — akkor a megoldást együtt kell keresniük, legyen ez akár egy talaj­vízszín-szabályozási, akár egy kedvező drén­viszonyokat biztosító munka problémája. A második fázisban a mezőgazdának egyedül kell feladatát megoldania. Az összegyülekezésnek ebbe a „szabad" részébe neki kell annyi „befolyásolt­ság"-ot belevinnie, amennyire az adott talajviszo­nyok között szükség van, hogy a tartós tócsáso­dást megakadályozza. A mezőgazda és vizes mérnök egymást kiegé­szítő szerepe legszembetűnőbben a harmadik fá­zisban jelentkezik. A vizes mérnök megteremti a fő­művek rendszerét, a mezőgazda pedig egyrészt az ezt kiszolgáló utolsórendű csatorna-hálózatot; másrészt pedig biztosítja az utóbbiakba vizet szolgáltató belvízfolt-láncok megfelelő ürülését. A „legyen hová lefolyni a víznek" és a „be tudjon folyni a víz" magyarázatra nem szoruló egységet alkotnak. A negyedik fázis viszont egyedül a vizes mérnök feladatait tartalmazza. Ezért, valamint mivel e nélkül az első három fázis jelenségei is nehezen érzékelhetők, tartotta magát oly sokáig az a téves szemlélet, hogy a belvízrendezést a vizes mérnök egyedül hajtja végre a főművek megépítésével, s a „többi megy magától". Mint erre elméletemben igyekeztem nyomatékosan rámutatni, ez egyálta­lán nincs így, mert a negyedik fázisban végzett munkák — bármily alapvetőek is — csak egy lánc­szemet jelentenek a káros vízbőség kiküszöbölését biztosító belvízrendezésben. A belvízrendezés négy fázist átfogó munkálatainak technikai részleteivel nem foglalkozom. A lényeg ugyanis a belvízrendszer hatékony működése, az egyes fázisokban lejátszódó folyamatoknak az emberi célkitűzésekkel összhangban álló befolyáso­lása, illetve előmozdítása, amelyek módozatait az előzőekben körvonalaztam, s amelyeknek techni­kai megoldása a szakirodalomból ismert. Ami a mezőgazdasági jellegű belvízrendezési tevékenysé­get illeti, a mezőgazdasági kutató intézetek és egye­temi tanszékek elért eredményei szolgálnak út­mutatással, a hiányosság csak a gyakorlatban van, ahová általában ezekből ma még csak igen keveset ültetnek át, mert sokan hajlamosak még a belvízrendezés teljes megoldását a vizes mérnöktől várni. Ami a vizes mérnöki jellegű belvízrendezési tevékenységet illeti, ez a megfelelő sűrűségű csa­torna-hálózat megfelelő vízszállító-képességgel való megteremtésének tervezési, kivitelezési, fenntartási és üzemelési műszaki problémáit jelenti. Bár ezek­kel kapcsolatban hangsúlyozni kell a mezőgazda­sági jellegű belvízrendezési munkálatokhoz való csatlakozást, valamint, hogy az egész a komplex vízgazdálkodás igényeinek kielégítése érdekében történik, mégis fel kell hívni a figyelmet bizonyos torzítási lehetőségekre is. A vizes mérnök feladatát körvonalaztam: az egyértelműen káros vízbőségnek

Next

/
Thumbnails
Contents