Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Török László: Csapadékokból eredő felszíni lefolyás meghatározása a fedőréteg vízháztatási vizsgálata alapján

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 411 1. táblázat Hónap, dekád IX. X. XI. Hónap, dekád I. II. III. I. II. III. I. II. III. T„ 150 152 173 171 161 175 186 188 182 C 25 43 18 5 28 31 32 12 17 1\, 25 20 15 12 10 8 5 4 4 P 23 19 15 12 10 8 5 4 4 1T + 2 + 24 + 3 —7 + 18 + 23 + 27 + 8 + 15 T« +1 152 176 176 164 179 198 213 196 197 E — 3 5 3 4 12 12 12 11 L — — — — — 13 — — T max = 200 mm E max = 15 min/dekád VK = 160 mm Ti—VK HV = S>0 mm E = — rr=r--l Egy peres ügy során meg kellett vizsgálni, hogy a ka­locsai esőztető öntözőfürt területén 1966 tavaszán je­lentkező elöntéseket milyen mértékben okozták a terü­letet közrefogó csatornákban kialakuló magas vízállá­sok, és milyen mértékben a kedvezőtlen időjárási vi­szonyok. A számítás kimutatta, hogy az 1965. évi csa­padékos nyár után a talaj olyan telítettséget ért el, hogy az 1965—66. évi téli időszak átlagostól alig eltérő csa­padékmennyisége a környező csatornák vízállásától függetlenül is rendkívüli elöntéseket okozhatott. A szá­mítás eredményeképpen kapott, telítettség feletti víz­értékek jól megegyeztek az elöntésekben tározódott, valóságban megfigyelt vízmenyiségekkel. A táblázatos számítási módszerrel vizsgáltuk, hogy a tervezett és első ütemében 1971-ben üzembe lépő kecskeméti szennyvízöntözőtelepen a talajra juttatott többletvízmennyiség hogyan befolyá­solja a talajvíz állását és az elvezetendő víz meny­nyiségét. A 10 évre visszamenőleg havi összegek­kel végzett számítás szerint a 10% előfordulási valószínűségű fajlagos lefolyás az öntözővíz meny­nyiségével az 5. ábra szerint változik. A táblázatos módszer könnyen programozható egyszerűbb számítógépekre is, ezzel a számítás munkaigénye csökken, az időegység rövidíthető, ami a pontosságot fokozza. Az időegység szűkítésének korlátai miatt a táblázatos módszer nem tudja mindenben hűen követni a hidroló­giai jelenségeket. Rövidebb, heves csapadékok például nagyobb időegységben elosztva jelentkeznek és így le­folyás-képző hatásukat a módszer figyelmen kívül hagy­ja. Nem vehető pontosan figyelembe a vízkapacitáson J. ábra. Fajlagos lefolyás és öntőzönorma összefüggése sze nny vízöntöző-telepen felüli talajnedvességtartalomnál az altalaj felé jelentkező elfolyás. Ezek a hiányosságok a grafikus módszer alkal­mazásával küszöbölhetők ki. A grafikus számítási módszerrel a számításba vett aktív talajréteg vízkészletének időben való változása a meteorológiai tényezők és talajjellem­zők által meghatározott jelleggörbék segítségével folyamatosan nyomon követhető. Az ábra függőleges tengelyén a réteg víztartal­mát, vízszintes tengelyén az időt tüntetjük fel (6. ábra). A függőleges tengelyen a száraz talaj T—0, víztartalma (gyakorlatilag helyesebben a holtvíz érték) és a teljes telítéshez tartozó T max érték a vízkészlet változásának lehetséges sávját jelöli ki. A vízkészlet száraz, csapadékmentes időszakok­ban egy ,,•veszteséggörbe", erősen csapadékos időben egy ,,telítési görbe" szerint változik. A görbék adott időpontokhoz tartozó hajlása (iránytangense) a változások sebességét (pl. a párolgás vagy beszivár­gás intenzitását) fejezi ki. A veszteséggörbe HV <; T •< VK szakaszára a párolgás a jellemző. A (6) egyenlet figyelembe­vételével : T-HV dT=-Pdt= ­VK H VP 0 dt (7) (a jelölések korábbról ismertek). A (7) differenciálegyenlet megoldása: £Ü_ ( T=T 0.e VK-HV Az összefüggést T — t koordinátarendszerben ex­ponenciális görbesereg fejezi ki. Ilyen görbesereget alkalmaznak külföldön (pl [6]) és hazánkban is az öntözési időpontok helyes kijelölésére. T 6. ábra. Grafikus vízháztartási vizsgálat a — veszteséggörbék, b — beszivárgás! görbék

Next

/
Thumbnails
Contents