Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

9. szám - Dr.Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata

402 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. 7. ábra. Túlfolyó műtárgyak jellegzetes vízemésztési görbéi sabb vízállásig — egyre növekvő vízhozamot képes szállítani; — a korlátozott vízemésztésű túlfolyó csak bizonyos — jól definiálható magassági — határig képes egyre növekvő vízhozamot emészteni; az úgynevezett telítési vízhozam felett a vízszállítás csak alig növekszik; a gyakorlatban rendesen e határ fölött állandónak veszik. Korlátozatlan vízemésztésű túlfolyó a homlokbukó. Korlátozott vízemésztésű túlfolyó az oldalbukó, az aknás túlfolyó, a szifon. A 7. ábra feltünteti a kétfajta vízemésztésű műtárgy jellegzetes vízemésztési görbéjét. A korlátozott vízemésztósű túlfolyó fogalmának bevezetése ós az ennek figyelembevételével végzett elemzés alapvető ismereteket nyújt a völgyzárógátat fenyegető meghágási veszély ellen. Sorensen módszere Sorensen a tározási egyenlet grafikus megoldására tett javaslatot. Hazai bevezetése érdekében Mohos dolgozott ki az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság számára tervezési segédletet és az eljárás más kiadvány útján is jól hozzáférhető. A 8. ábra. Sorensen módszerének alkalmazása korlátozott vízemésztésű túlfolyóra szerkesztési eljárás felépítése lehetővé teszi a tározási görbe és a túlfolyó műtárgy minden egyedi sajátosságának figyelembevételét. A korlátozatlan vízemésztésű túlfolyó esete közismertnek tekinthető, ezért külön bemutatásra nem szorul. Célszerűnek látszik viszont a korlátozott vízemésztésű túlfolyót megvizsgálni. A 8. ábrán megszerkesztettük a 7. ábra 5. sorszámú helyettesítő árhullámképének transzformációját, 100 ha felületű tározó esetére. A bukóéi hossza 40 méter, de például oldalbukós túlfolyót feltételezve azt a kikötést tesszük, hogy 80, illetve 100 cm átbukási magasság felett a vízemésztés nem növekedhet. Az ábra jól szemlélteti, hogy a vízemésztés felső határának viszonylag kismértékű alábecslése milyen erős túlduzzasztást okozhat. A Muskingum módszer Ezt a módszert McCarthy dolgozta a ki a Muskingum folyó árvízkormányzási feladatainak elemzése során. A módszer alapelve, hogy a tározási térfogat a kifolyással csak akkor hozható egyszerű lineáris kapcsolatba, ha a vízmozgás permanens, azaz a befolyás egyenlő a kifolyással. Árhullámok levonulásakor ez a helyzet a tetőzéskor. Nempermanens vízmozgás esetén, azaz az árhullám fel- és leszálló ágánál, a tározás időbeni változásának leírására McCarthy a tározót ét részre osztotta: medertározásra, illetve bögetározásra (9. ábra). A bögetározás az árhullám felfutó ágán pozitív, leszálló ágán negatív előjelű. Értéke függ a befolyás (7), illetve kifolyás (0) pillanatnyi különbségétől. A K és az x állandók bevezetése után a teljes tározás úgynevezett ,,Muskingum egyenlete" az alábbi alakban írható fel: S=KO+K-x (7-0) A K állandó az árhullám transzformáció során bekövetkező időbeni eltolódást jelenti (10. ábra). 9. ábra. A tározás felosztása böge-, illetve medertározásra 10, ábra. A K állandó fizikai értelmezése