Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
9. szám - Dr.Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizsgálata
400 Hidrológiai Közlöny 1969. 9. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában III. fel, ahol érvényes az alábbi összefüggés: S=A • Y g (1) ahol 8— a vízgyűjtő összes „tározójellegű" tulajdonságait egyesítő, képzetes tározó térfogata; Y — a képzetes tározóban a vízmélység; A — állandó; gr—állandó. Feltételezve, hogy a tározó túlfolyójának vízemésztése : Q=BY m (2) ahol Q — a távozó vízhozam; Y— a bukóéi feletti vízelborítás; M — a kifolyási szelvény alakjától függő állandó. Ha Y értékét a két fenti egyenletben azonos összehasonlító síkra vonatkoztatjuk, akkor a tározási egyenlet az alábbi alakra hozható: ahol S=K 1Q 9 (3) N = K 1 = M' A B N Ha a képzetes tározó alvízcsatornájában a fizikai hasonlatnak megfelelően leképezzük a vízhozamgörbe jól ismert hurokalakját, akkor a (3) egyenlet a következő alakot veszi fel: S=K 1.Q N+K 2 dQ df ' (4) A fenti gondolatmenet fizikai leképezése a 3. ábrán látható. Tamási görbe Túlfolyó vizemésztese [mm] $08010 60 50 W 30 10 Csapadék•• Jávorkút 10 1 II ' n 13 ' « ' 15 ' 16 M*J 6 • 5431Viz hozam-- Bán-patak Dédestapolcsány 10 11 11 13 14 15 16 4. ábra. Egyidejű csapadék és vízhozamészlelések Jávorkúton és a Bán-patak dédestapolcsányi szelvényében. 1958. júniusában A továbbiakban Prasad bevonta a tározási egyenletet és felírta, hogy a csapadékból származó lefolyás (11) és a kifolyás (Q) különbsége adja a képzetes tározás időbeli változását: d£ át R-Q. A kijelölt műveletek elvégzése és a behelyettesítések után a végeredmény: d 2Q dí 2 + K 1-N-Q y_I d$ át + Q=B. (6) 3. ábra. A nemlineáris rendszer fizikai koncepciója A fenti differenciálegyenletet — kísérletképpen — megoldottuk a Borsod megyei Bán-patak dédestapolcsányi szelvényére vonatkozó adatokkal, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek Tanszékének analógiás számítógépe segítségével. Az 1958. évi kiinduló adatokat a 4. ábra tünteti fel. Az alapadatok elégtelen részletessége miatt egyrészt nem lehetett az árhullám tetőzési pont jánál közvetlenül meghatározni N értékét, másrészt az input alakja bizonytalan. Ezért a méréseket többször meg kellett ismételni. Példának az 5. ábrán bemutatjuk az egyik eredménylap hasonmását, A=1,0; .Kg—250 állandónak vett értéke mellett, K x = 1 és = 54 között. A mért árhullámképpel legjobban egyező eredményeket adó input esetén a vizsgált szelvény állandóinak közelítő értéke (óránkénti leolvasásokra átszámítva): N= 1,0 K l=2o (óra) K 2=400 (óra 2)
