Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Schiefner Kálmán–Dr. Ormay László: Vegyi anyagokkal erősen szennyezett vízfolyások higiénes mikrobiológiai vizsgálata

Dr. Schiefner K.—Dr. Ormay L.: Higiénés mikrobiológiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 377 Bár a jelen ismertetésre feldolgozott anyag korántsem képes a kitűzött feladatot megoldani, vizsgálataink eredményeit mégis bemutatjuk, a vízminősítés egyes mikrobiológiai problémáinak megvitatása céljából. Vizsgálati eredmények Az 1. táblázaton az átlagértékeket tüntettük fel. (A Séd I. a veszprémi; a Séd II. a papkeszi-i és berhidai vizsgálatokat összevontan; a Duna I. jelzés pedig: Budafok—Ercsi—Dunaújváros és Dunaföldvár eredményeit együttesen fejezi ki.) A táblázat első részében különválasztott rutinbakteriológiai eredmények alapján a Séd-csatornarendszerben, mind a 20 °C-os, mind a 37 °C-os baktériumszám értékeinek folyamatos emelkedését figyelhettük meg; míg a coli-szám csökkent s csupán a folyamatos régebbi szennyeződésre jellemző Clostridium-szám vizsgálata adott az átlagértékekben a Séd II. esetében nagyságrendileg kiugró értéket. A Séd-csatornarendszer bakteriológiai szempontból, kivéve a Séd II. mintavételi helyet, mely a már említett magas Clostridiumszám miatt kifejezett szennyezettséget mutatott, kissé szennyezett vízfolyásnak tekinthető. A Duna értékelésénél Paks alatt, így Dunaszekcsőnél az eredmények kedvezőbbek. Csupán kisebb fokú bakteriális szennyezettséget mutatnak, bár Dunaszekcsőnél ismét emelkedik a Clostridiumszám és érezhető a coli-szám alakulásában a mohácsi szennyeződés jelentkezése is. A táblázat második részében az újonnan alkalmazott mikrobiológiai vizsgálati módszerek átlagértékeit tüntettük fel. A Séd-csatornarendszerre vonatkozóan a BMT-coli értékek szennyezett felszínivízre utaltak. A fág-pozitív vizsgálat ok száma százalékban kifejezve Veszprémtől lefelé haladva csökkent, míg a Streptococcus faecalis értékek arra utaltak, hogy a Nádor-csatornát, majd a Siót is újabb, intenzívebb fekálszennyeződések érték. A dunai eredmények a csatornákénál kedvezőbbek, a főváros alatti fekálszennyeződés fokozatosan csökkent, azonban a Sió hatására, majd a mohácsi szennyeződés következtében újabb értéknövekedést tapasztaltunk. Szaprobiológiai szempontból a planktonvizsgálatok alapján a Séd alfamezoszaprób jellege az átlagértékeket figyelembevéve, javult. A Dunát tekintve pedig a bétamezoszaprób jellegen belül, a kezdeti javulás után Mohácsnál, újabb biológiai minőségromlást figyelhettünk meg. A szervezetszám alakulásában a Séd-rendszerben jól értékelhető ingadozás a helyi vízminőségingadozással is összefüggésben lehetett. A Duna esetében eredményeink magas szervezetszám mellett kiegyenlítettek voltak. Az elvégzett toxikológiai vizsgálatok a Sédcsatornarendszer esetében Papkeszitől Szabadbattyánig pozitívak; míg a Duna esetében negatívak voltak. A Papkeszinél vett minták eredményeit vizsgálva, a fűzfői gyártelep királyszentistváni szennyvíztároló tavak leeresztésének időpontjaiban, érdekes bakteriológiai eredményeket kaptunk. Három alkalommal vettünk mintát a leeresztés megkezdésekor. 1965. július 20-án a rutinbakteriológiai vizsgálatok eredménye látszólag igen kedvező volt, tiszta felszíni vízre jellemző adatokat kaptunk. Hiányoztak a közvetlen fekálindikátorok, és kedvező volt a szaprobiológiai jellemzés is. Ekkor toxikológiai vizsgálatot nem végeztünk, így ennek hiányában az elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok a Séd kedvező, bakteriológiai „tisztaságára" utaltak. A mesterséges szennyeződés ismeretében a következő időszakokban az elvégzett toxikológiai vizsgálatok pozitív eredményei hívták fel a figyelmet, az általánosan „kedvező" mikrobiológiai kép mellett a felszínivíz biológiai károsodására és elsősorban a toxikológiai eredmény utalt mikrobiológiai szempontból, a kifogás alá eső vízminőségre (2. táblázat). Ha ezeket az eredményeket összehasonlítjuk a csatornarendszer középértékeivel (1. táblázat) — melyek a toxikológiai eredmények kivételével összhangban voltak a többi mintavételi hely eredményeivel — összefüggést találtunk a vízleeresztés időpontja és a víz minősége között. A 3. táblázaton a Papkeszinél vett vízminták eredményeit a leeresztés időpontjában; a leeresztést követő, az 5—8 nap és a 21. nap középértékében 2. táblázat A Séd patakból a szennyvízleeresztés megkezdésekor veti vízminták vizsgálati eredményei Papkeszinél Megnevezés 20°C-os bakt. szátn/rnl 37°C-os bakt. szám/ml Coli szám/ml Clostridium szám/40 ml BMT-coli egység Fág pozitív minták száma %-ban . . Str. faecalis pozitív minták %-ban Szaprobitás Pantle—Buek alapján Szervezetszám/ml Toxicitás 1965. VII. 20. 35 60 0,2 40 28 0 0 2,2 200 nem volt vizsgálat 1966. VII. II. 305 175 30 48 20 0 0 2,65 1200 + 1966. XI. 8. 55 60 0,2 54 25 0 0 2,5 440 + 8 vízminta középértéke 10 000 1190 67 91 25 50 58 2,51 1 100 +