Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Dr. Csoma János: Vízfolyások kisvizeinek vizsgálata

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 363 tett árapasztó a 110 m

3/.ver;-nál nagyobb terhelést ne kapjon. b) A Rába medre az országba belépve a völgyének baloldalára húzódik, és Sárvárig, a töltésezett szakasz kezdetéig, azt nem is hagyja el. A meder vízemésztőképessége kb. 300—350 m

3lsec, a jobbpartja kb. 2 m-rel fekszik magasabban, mint a völgy mélyvonala, tehát a meder vízemésztőképességét meghaladó vizek szinte „leárapasztódnak" a völgybe. (A mederben levonuló árhullámkép tehát trapéz alakú lesz.) Az így a völgyben húzódó árvíz szinte külön árhullámként vonul le. A két külön árhullám a töltésezett szakasz kezdetén találkozhat. E jelenség 1965-ben úgy zajlott le, hogy a két külön árhullám úgy találkozott, hogy a töltésezett szakasz kezdetén a mértékadó vízhozam 1200 m

3lsec volt, a töltésezett szakasz vízvezetőképessége azonban csak 900 m

3jsec volt, tehát a katasztrófa itt is bekövetkezett, a töltésezett szakasz túlterhelődött. Kézenfekvő lenne a megoldás, hogy olyan módon kellene a völgyben levonuló árhullámot kormányozni, hogy az ne találkozzék a mederben haladóval. Erre a megoldásra gazdaságos lehetőségünk nincs, e helyett arra kell törekedni, hogy a völgy tározóképességét kihasználva csak annyi víz jusson el a sárvári szelvényig, amennyi a mederben levonuló árhullámmal egyesülve ne haladja meg a töltésezett szakasz vízemésztőképességét. Ez a feladat nem reménytelen, mert az 1965. évi árhullám tömege 250 millió m

3 volt, a völgy tározóképessége pedig mintegy 150 millió m

3. Becslésünk szerint ilyen tározódást fokozó létesítmények kiépítési költsége csak töredék pl. egy töltésküllebezés költségének. Az elmondott gondolatmenetből viszont az is következik, hogy csak akkor tud a töltésezett szakaszon a mederben levonuló árhullámot meghaladó árvíz kialakulni, ha az országhatárnál belépő árvízi hullám, kiegészítve a mellékvízfolyások árvízi tömegével, fel tudja tölteni a hatalmas tározóképességű völgyet. Ebből viszont levonható az a következtetés is, hogy a Rába völgyében a töltésezett szakaszon kialakuló árhullám elsősorban az árhullám tömegétől függ és nem az árvízi csúcstól, amely az országba belép. 4. Helyi vízkár elhárítási és árvíz védekezési feladatok számára megbízható előrejelzés az előzőekben érintett adottságok következtében igen összetett munkát kíván. A hidrológiai jelenségek idegen ország területéről igen rövid idő alatt terjednek át vízgyűjtőinkre és ezekről a területekről idejében kellő hidrológiai adatokat nem kaphatunk. Ugyanakkor az árhullámok kialakulásáról az érintett társigazgatóságok is információt igényelnek. Az árvízi kérdésekkel kapcsolatban említett elemzéseink alapján az előrejelzéshez hidrometeorológiai utat választottunk. Más lehetőségünk egyelőre nincs. Mértékadó meteorológiai helyzetek ismeretének birtokában létrehoztunk egy olyan meteorológiai megfigyelő rendszert, amely rendkívül olcsón, több napos időelőnyt biztosít számunkra. A rendszer alapadatait a magyar és osztrák Meteorológiai Intézet hivatalos közeiményei, valamint rádió és televízió kisugározott adatai képezik, magyar vízgyűjtőink néhány pont ján szervezett, úgynevezett riasztó állomásaink időszakos, de pontos információi egészítik ki a rendszert. Szükség esetén a magyar, illetve az osztrák Meteorológiai Intézet, három órás szinoptikus feldolgozásainak adatait telefonon kérjük be. Meteorológiai figyelő szolgálatunk a csapadékhullás kezdetén hidrológiai mérő csoporttá alakul, mely részint a tapasztalati függvénykapcsolatok alkalmazásához szükséges mérési eredményeket beszerzi, más részéről a kialakult árhullámok jellemzőit rögzíti. Az előrejelzés meteorológiai útja hatékonyan járható és más vízgyűjtőkre is ajánlható. Ha meggondoljuk, hogy veszélyes árvizek kialakulása 8—16 óra alatt bekövetkezik, és az árvíz igen sok lakott települést veszélyeztet, felmérhető annak jelentősége, hogy meteorológiai helyzetek kialakulásának figyelemmel kísérése tájékoztat árhullámok kialakulásának lehetőségéről, tehát előzetes intézkedések megtételére nyílik alkalom. Természetes ez alapon csak az árhullám kialakulásának lehetőségére tudunk következtetni, ennek nagyságára nézve egyelőre sajnos még nem. Fentiekben néhány iellemző kérdés köré próbáltuk csoportosítani azokat a hidrológiai vizsgálatokat, amelyeket jellegzetes dombvidéki területünkön végzünk érzékeltetve azt, hogy —bár néhány helyi eredménnyel büszkélkedhetünk—a kérdések megnyugtató megoldásáig még számos'tennivalónk van, ami a gyakorló mérnök és a kutató meszemenő együttműködése során alakulhat csak ki. VÍZFOLYÁSOK KISVIZEINEK VIZSGÁLATA Dr. CSOMA JÁNOS Vízfolyások kisvizeinek vizsgálata mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban rendkívül fontos. Ismeretesek eljárások [4, 5, 8], melyek részletesen foglalkoznak a folyók vízjárásának jellemzésével és tanulmányok [2, 3, 7, 9, 10] ismertetik azokat a statisztikai módszereket, melyek a hidrológiai események különböző valószínűséggel várható bekövetkezésének számítására alkalmasak. Ez a tanulmány a vízfolyások különböző valószínűséggel várható kisvízállásainak és kisvízhozamainak gyakorlati meghatározásával foglalkozik. Köztudott, hogy a vízfolyások vízjárásának múltbeli alakulását hosszúidejű és nagy tömegű adatsor rögzíti. Ezek az adatok —- mint többször bizonyították [1, 3, 12] — véletlen jellegű ingadozást mutatnak. Ebből következik, hogy a vízjárás, illetve a különböző valószínűséggel várható kisvízállások és kísvízhozamok az adatokból számított statisztikai paraméterek segítségével meghatározhatók. A statisztikai feldolgozás azonban különböző feltótelek teljesülésót kívánja meg az észlelt adatoktól. Sok esetben pedig már az alapadatok is ellentmondásosak, nem illeszkednek be a hidrológiai folyamatok fizikai határfeltételei közé. Ilyen esetekben a gyakorlati szakember arra kényszerült, hogy feladata megoldása órde-