Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Kollár Ferenc–Pachner Csaba: Dombvidéki vízgyűjtők hidrológiai vizsgálata

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 361 lett megkezdeni, amikor még igen sok tisztázatlan műszáki és hidrológiai kórdós várt megoldásra. Minden esetre szükséges, hogy ezeket legalább menetközben tisztázzuk. E kérdések közül kettővel külön is kell foglalkozni : a) Talajcsövezés: A bevezetőben már elmondott geológiai fejlődés következményeképpen a valamikorészak—déli irányú töretlen víz-levezetési viszonyok között a nyugati területeken kötött típusú talajrétegek alakultak ki. Ezt a kialakulást későbbi változások sem zavarták meg. Ennek megfelelelően nagyjából a Kőszeg—Letenye vonaltól nyugatra talajaink igen rossz vízgazdálkodásúak. A csapadék ezeket az agyagtalajokat rövid idő alatt „szappanos" felülettel látja el. A domboldalakon gyors felszíni lefolyás alakul ki, és ezáltal olyan erősen pusztít az erózió, hogy humusz rétegről úgyszólván nem is beszélhetünk. Ennek az állapotnak a megszüntetése érdekében mechanikai, kémiai és biológiai talajjavítást hajtunk végre. Ezen beavatkozásokkal a talaj vízgazdálkodását akarjuk megjavítani. A talajlazításával, drénezésével, meszezésével gondoskodunk arról, hogv a csapadék s a levegő a talaj mélyebb rétegeibe is lejusson, majd a fölös vízmennyiség a vízelvezető rendszer segítségével idejében eltávozhasson. Nem szándékozunk e munkálatok leírásába belemélyedni, mert az elmondott rövid vázlat is érthetővé teszi, hogy e munkálatokkal kapcsolatos tervezés a talajcsövezés számára mértékadó vízmennyiség megállapítását és a talaj vízháztartásának ezzel kapcsolatban szükséges jelenlegi, valamint várható számszerű jellemzőit igényli. A vízgazdálkodási tevékenység viszont a beavatkozásokkal megváltoztatott vízjárás új adatait szeretné tudni ahhoz, hogy a munkálatokkal kapcsolatos igényekre megfelelően elő tudjon készülni. Tapasztalataink bizonyították, hogy a kérdést az adott sajátos viszonyaink között kell megoldani. Ebben a munkában számos intézmény érdekelt, melyek különféle speciális kérdések megválaszolásán dolgoznak. A Vízügyi Igazgatóság csak a tervezés előbb említett problémáját és a vízgazdálkodási hatásokat vizsgálja. A rendezés előtti állapot rögzítése, feltárása a vízrendezéssel kapcsolatban vázolt rendszerben megtörtént. Az észlelési hálózatot azonban ki kellett terjesztenünk a talaj vízháztartására is. Ez az észlelés olyan berendezéseket követelt, melyek alkalmazása során olcsó eszközzel számos helyen lehet a kívánt pontosságnak megfelelő adatokat kapni arról, hogy hogyan változik a talaj nedvességtartalma rétegenként a csapadék hatására, illetve a kiszáradási folyamat időben hogy jellemezhető. Az elektromos vezetőképesség felhasználásával több mint három éves kísérletezés során sikerült olyan műszert szerkesztenünk, amely a fenti kívánságoknak megfelel. Ezeket 1968. tavasza óta már észlelési állomásokon helyeztük el. Első tapasztalataink azt mutatják, hogy a feladat megoldásához elegendő adatokat szolgáltatnak. Ezeknek a talajnedvesség adatoknak a felhasználásával a beavatkozás nélküli lefolyási viszonyok részletesebb jellemzése is lehetséges. Az első eredmények teljes mértékig igazolták azt a feltételezésünket, hogy a csapadék időben való eloszlásának rendkívüli jelentősége van a lefolyási viszonyokra. A talajcsövezési munkákkal berendezett területek lefolyási viszonyainak megfigyelése ezzel párhuzamosán már megindult. Ezek az ún. kísérleti területek egyenlőre 50—100 kat. hold nagyságúak és talaj nedvességmérő műszerekkel való felszerelésük most van folyamatban. A drénezési feladatokkal kapcsolatban felmerült hidrológiai igényeket hasonló gondolatmenet alapján tudjuk tehát kielégíteni, mint az üzemi vízrendezéseknél. A csapadék terhelések időbeli és térbeli eloszlását a hosszú idejű meteorológiai adatokból származtatjuk. A jelenlegi, valamint a jövő állapotra műszeres méréseken alapuló tapasztalati összefüggéseket szándékozunk levezetni. Feltételezzük, hogy a tapasztalati összefüggések elméleti hátterét is ezen az úton lehet tisztázni. Ezen munkák még csak a kezdeti stádiumban vannak, számszerűsíthető adat még nem áll rendelkezésre. b) Közel 20 000 kh. völgyfenéki lápterület fekszik Igazgatóságunk területén, azonban mezőgazdasági célú tőzeghasznosítás jelenleg csak a KisBalaton északi öblözetében folyik. A vízgazdálkodási munkák célja itt a tőzegtalaj vízháztartásának megfelelő szabályozása. A táblaszerűen kiterjedt enyhe lejtésben levő több méter vastag 4000 ha-os tőzeg területnek az a jellemzője, hogy vízfelvétellel kapcsolatban éppúgy, mint vízleadásnál az igen kötött talajok tulajdonságaival rendelkezik. Csapadék vagy hólé hatására a tőzeg lassan szívja be a nedvességet, megduzzad, felszíni állóvizek képződnek. Nehezen felvett vízkészletét lassan is adja le ez a talajféleség. E folyamat a kiszáradásnál, roskadással jár együtt. Ilyenkor a felső réteg könnyen porlik. A szél felhőkben hatja tovább és a nap fel is gyújthatja. Mezőgazdasági célra akkor használható, ha a talajvízszintet a vegetatív időszakban 40—60 cm körül tartjuk a terep alatt, de a gépi művelés időszakában 60—80 cm-re le tudjuk szállítani. E talajvízszint-szabályozó rendszer megépítéséhez mintegy 80 millió Ft beruházás volt szükséges. A 4000 ha-os területen részint gravitációsan, részint szivattyútelep segítségével sűrű, nyílt árokrendszerben az említett vízjátékot szükség szerint elő tudjuk állítani. A 200X500 m-es hálóban létesített árokrendszer 1—1 egységében vízoszlopnyomással, illetve leszívással jut el a talajvíz a kívánt szintre. Csak az első üzemeléseknél derült ki, hogy a háló egységek közepéig az előállított árok vízszint csak mintegy 30 nap alatt jut el. Ehhez az értékhez széles körű talajvízkút megfigyelések révén jutottunk. Ezek a körülmények eltérnek a tervezettől és lényegesen hátráltatják a gazdálkodást. A tervszerű munkához tehát elengedhetetlenné vált annak pontosabb ismerete, hogy milyen a víz mozgása a tőzegben, milyen mértékű a tőzeg párolgása.