Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

8. szám - Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (Ankét Pécsett 1968. november 27–29.) II. rész - Orlóczi István: A vízgazdálkodás gyakorlati igényei a hidrológiával szemben

Hidrológia a területi, vízgazdálkodás gyakorlatában II. Hidrológiai Közlöny 1969. 8. sz. 357 lamilyen sajátosságára vonatkozó jellemzőkből tevődnek össze. Ha ezeket a megismerés részletessége és a tényezők — jelenségek — összefüggésének jellege szerint vizsgáljuk valamennyi hidrológiai feladatunkat és ennek révén ismereteinket három csoportba sorolhatjuk. Ezek: — észlelési adatokból álla]ml jellemzők meghatározása, melynek során az összefüggéseket nem tárjuk fel. — a tényezők és jellemzők közötti összefüggések vizsgálatával determinisztikus törvényszerűsérjek meghatározása, amelyeknek alapvető sajátossága, hogy az ok és okozat között csak egyirányú és szükségszerű kapcsolatot tételezünk fel. —a minden oldalú okság elvén alapuló, kölcsönös összefüggések meghatározása, amelyeknél egyrészt az okozat is visszahat a kapcsolatra, másrészt a kauzalitás a szükségszerű és véletlen tényezőkön keresztül érvényesül. Részletezés nélkül említem, hogy elvileg mind a három csoportba tartozó jellemzők lehetnek időben állandók és változók. Mielőtt az egyes hidrológiai feladat-csoportokat kissé részletesebben áttekintenénk, röviden vázolom a különböző ismeretek főfeladatkörökön belüli szerepét. Az első főfeladatkörnél részben az igények, részben a vízjárási adottságok leírása az elsődleges feladat, amelyhez a vízviszonyok különböző sajátosságaira vonatkozó állapot-jellemzők szükségesek. A vízháztartás természetes rendjébe való beavatkozás (keret-tervezésnél) a részhatások megismerése indokolja a determinisztikus törvények alkalmazását. A vízkészlet optimális elosztásánál és a vízrendszerek technológiájának meghatározásánál az események viselkedésének ós így a kölcsönös összefüggéseknek a feltárása a feladat eredményes megoldásának alapvető feltótele. Ennél a főfeladatkörnél tehát elvileg közel egyenlő súllyal szerepel mindhárom hidrológiai ismeretcsoport. Azonban míg ma általában az állapotjellemzők meghatározására vonatkozó feladatok dominálnak, a jövőben egyre nagyobb súlyt és szerepet kap a kölcsönhatás összefüggések feladatköre. A vízépítési tervezés és a kivitelezés csoportjában a hidrológiai ismeretek igénye elsősorban az adottságokat és az igényt meghatározó állapot, ill. követelmény jellemzőkre vonatkozik. A vízgazdálkodás üzemelési tevékenységeinél ma még igen bizonytalan és vitatható értékű a hidrológiai ismeretek hasznosítása. Azonban nem kell bizonyítani, hogy a tervszerű üzemelés megteremtésének feltétele, a kölcsönös összefüggések révén szerezhető hidrológiai ismereteken alapuló technológia megalkotása. A vízgazdálkodási tevékenységek és a hidrológiai feladatok rendszerbe sorolása és kapcsolatuk jellemzése után röviden tekintsük át a hidrológiai ismeretek egyes csoportjait, érintve a jelenlegi gyakorlatot és esetenként a konkrét igényeket. Minden vízgazdálkodási feladat során elsőként jelentkezik a vízviszonyok formájának leírása és az egyes sajátosságok mennyiségi, minőségi jellemzőinek meghatározása. Ezeket mivel helyhez és időhöz kötöttek állapot-jellemzőknek nevezzük. Ezek egyik csoportja pl. a vízjárásnál NV, NQ, KV stb. a határfeltételeket rögzíti, mások a vízjárás következményeit jellemzik, mint pl. elöntött területek nagysága, erózió mértéke stb. Az észlelési adatokból szerkesztett állapotjellemzők megbízhatósága és alkalmazhatósága az adatsor hosszának és a feldolgozás módjának függvénye. Ez utóbbit részletesen érintette előadásában Szigyártó Zoltán. Az ott elhangzottak a gyakorlat során felmerülő gondokat és így igényeket is kellő mértékben tükrözték. Az idősor hosszúságával kapcsolatosan vízgazdálkodásunk gyakorlatának legáltalánosabb problémája az észleléssel alig, vagy egyáltalán nem rendelkező vízgyűjtőkön olyan megfigyelési rendszer megvalósítása, melynek révén viszonylag rövid időn belül mód nyílik reprezentatív állapotjellemzők meghatározására. A jellemzők időbeli ismétlődésének meghatározását illetően említést érdemel a gyakorlatban felmerülő értelmezési és tartalmi bizonytalanság. Egyrészről, a korszerű matematikai statisztikai módszerek alkalmazásával értelmezési bizonytalanság alakult ki és zavarok származnak a tartósság és valószínűség eltérő értelmezéséből. Ennél lényegesen jelentősebb azonban a tartalmi ellentmondás, amely abban jelentkezik, hogy a tervezés a konkrét időszakra vonatkozó igényt olyan állapot-jellemzővel veti össze, amelynek időbeli ismétlődése végtelen elemű eseménysorra van értelmezve. Ez pedig általában túltervezéshez vezet. A ma használt és meghatározandó állapot-jellemzők döntő többsége felszíni vízfolyások mennyiség sajátosságaira vonatkozik. Az észlelések fokozatos kiterjesztésével együtt indokolt foglalkozni a minőségre és esetlegesen a mélységi vizekre (réteg- és karsztvíz) vonatkozó jellemzők meghatározási módszereivel. Teljes mértékben hiányoznak a gyakorlatból a vízfolyások medrének állapotát jel lemző mutatók. Ezek megállapítása érdekében egyrészt észlelési, másrészt értelmezési fejlesztésre lenne szükség. Űgv gondolom, hogy mind a természetes, mind pedig a mesterséges medrek fenntartási munkáinak gazdasági jelentősége indokolja ezt az igényt. Egyes gyakorlati feladatoknál eddig nem használt, de az észlelési adatokból megszerkeszthető új állapotjellemzők bevezetésének igénye is jelentkezik. Ennek kapcsán utalok pl. a Némethy és Bogárdi által bevezetett árvízi terhelési tényezőre, amely a mértékadó árvízszint — mint jellemző —- mellett mivel természeti esemény hatásával szorosabb kapcsolatban van, hasznos ismeretet ad a töltések tervezéséhez. Az észlelési adattal nem rendelkező területeken ma igen gyakori, hogy az állapotjellemzőket determinisztikus összefüggések alkalmazásával határozzák meg. Mellékesen említem meg, hogy az ugyanilyen célú becsléses —- érzékkel történő — számítási módszert, amelyet ma még elég sokszor alkalmazunk, nem tekinthetjük hidrológiai feladataink megalapozott megoldási formájának. Figyelembe véve, hogy a hidrológiai események összetett volta miatt a korlátozott számú tényezőt figyelembe vevő determinisztikus törvények csak részjelenségek vonatkozásában alkalmasak egyes sajátosságok meghatározására, ez a gyakorlat csak szükségszerű fejlődési szakasznak tekinthető. Ennek kapcsán figyelembe veendők az alkalmazott függvények érvényességére vonatkozó gyakorlati bizonytalanságok. Időszerű tehát az az igény, mely szerint meg kell határozni azokat a feladatokat, illetve azokat a jelenségeket, amelyeknél a determinisztikus össze-