Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

324 Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. bildung in dem ungarisehen Zwischengebirge wáhrend der alp-karpatischen Gebirgsbildung und auf dem durch vulkanischen Gesteine aufgebauten Island im jungen Tertiár. Infolge des linkswirkenden Drehmoments entstehen hier transversale, grösstenteils in nordwestlicher—südöstlicher und südwestlicher—nordöstlicher Richtung tiefgehende Brüche, weiters grösstenteils in nord—südlicher Richtung Scherfláchen. Die disjunktive, mit Weitung verbundenen Verwerfungen, Gráben, fiihrten zur Ausbildung von jüngeren, sedimentaren, stellenweise auch bergbaulicli produktíven Becken. Sie öffneten den Weg zum Vulkanismus durch Entstehung der Brüche, zur Erzbildung, weiters zur Entstehung von Mineral-Heilwáásern und in Tsland zur Entstehung von Geysiren, Solfataren und Mofetten. Sie bestimmten die Flussrichtungen und beeinflussten die Ausgestaltung der morphologischen Verhaltnisse (siehe die beigelegten zwei Kartenskizzen). Die im Inneren von Island und in Náhe des westlichen Ufers befindlichen zwei kleineren, naehtráglich eingestürzten Tumoré, erklárt Bülow mit senkrechter Kraftwirkung, mit Bewegung des Magma. Verfasser erwáhnt auch die Möglichkeit, dass diese Aufwölbungen Dr. Schmidt E. R.: Cseh-Morva-ország és Izland ursprünglich auf Einfluss des Drehmoments entstanden sind und deshalb einstiirzten, weil das Magma kleiner war oder weil wegen des sich verringernden Druekes, den tektonisch entstandenen Hohlraum nicht ausgefüllt hat. Die Abhandlung weist auf den genetischen Unterschied zwischen den reichen Thermalwássern in Island und Ungarn. Die Islander Thermalwásser stammen auf postvulkanischen Weg aus vadösen Wássern und sind tektonisch mit den Brüchen verbunden. Die ungarisehen Thermalwásser sind hingegen geothermischen Ursprungs und nur die Wasser des karbonathaltigen Trias etc. sind an Bruchlinien gebunden die primá en fossilen Wasser des Tertiárs hingegen im allgemeinenrnieht. Auf geologischen Gegebenheiten fusst auch die versehiedenartige Struktur der Thermalwásser, die Islándisclien sind meistens spezielle Heilwasser, zwischen den ungarisehen Thermalwássern sind die Speichergesteine tertiár und diese sind der Genetik der in ihnen gespeicherten Wasser entsprechend, Süss-, Brack, oder salzhaltige marine Wasser. Ausnahmebildendie Gewásser der karbonathaltigen Triasgesteine ozeanischen Ursprungs, die auf sekundárem Weg an die Stelle des im Laufe der Gesteinsbildung herausgedrángten, ursprünglich Seewassers bzw. in die offenen tektonischen Risse gelangten. TANULMÁNYKÖTET PARDÉ PROFESSZOR TISZTELETÉRE „Mélanges offerts á Maurice Pardé" címen, katedrájától való megválása alkalmából, 781 oldalnyi tanulmánygyűjteménnyel tisztelték meg tanítványai és barátai a 75 éves nagy francia hidrológust, Pardé, grenoblei professzort, a Francia Tudományos Akadémia levelező tagját, Társaságunk tiszteleti tagját. A tudóshoz illő kedves ajándék előkészítésére külön szervezőbizottságot alakítottak, amelynek főtikára Marcel-M. Chartier professzor, több éves fáradhatatlan munkával gyűjtötte össze ós rendezte sajtó alá a vaskos kötet anyagát. A mű első részében Pardé professzor önéletrajzát olvashatjuk, amelyet munkáinak 309 tételt számoló bibliográfiája követ (kereken 10 magyar vonatkozású cikkel). Ezután kortársak és a legközelebbi munkatársak személyi vonatkozású írásai következnek, első helyen a német Walter Wundt-é, a freiburgi egyetem ny. hidrológus-professzoráé; majd a bajor vízrajzi szolgálat egykori vezetőjéé, Dr. Ing. Anton von Rinsum-é, Jean Boyer, francia testvéregyesületünk a Société Hydrotechnique de Francé, már ugyancsak visszavonult egykori főtitkára emlékezik meg ezután a Mesterrel való együttműködéséről, aki sorait egy jellegzetes „pardégrafiá"-val illusztrálta. (Akik valaha is kapcsolatban voltak Pardé professzorral, ismerik javítgatásokkal és beszúrásokkal tele, a lapok szélén körben folytatódó hosszú leveleit, amelyeknek megfejtése sokszor komoly fejtörést okozott és amelyekben mindig szerepelt a világ valamilyen részén éppen levonult rendkívüli árvíz tetőző hozamának becslóée.) A tanítványok hódolatát Marcel-M. Chartier fejti ki, aki jelenleg az orléansi egyetem potamológiai-professzora. Es szinte megható a személyes vonatkozású cikkek sorát lezáró baráti levél a 86 éves M. Vazeilles-tői. A kereken 700 oldalra terjedő tudományos részben 81 szerző 73 dolgozata sorakozik fel. Harmadrészüket — számszerint 25-öt, — 14 idegen ország hidrológusai írták, ezzel jelezvén a Mester sugárzásának hatalmas hatótávolságát. Szerzőik között olyan nevek szerepelnek, mint M. I. Lvovics, a szovjet tudományos akadémia földrajzi kutatóintézetének vezetője, a kanadai L. Hamelin (Québec), Luna L. Leopold, az U. S. Geologogical Survey neves hidrológusa, L. J. Tison professzor, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség főtitkára, tiszteleti tagunk, J. Dresch és A. Guilcher a Sorbonne geográfus-professzorai, a már említett W. Wundt ós A. van Rinsum mellett a freiburgi R. Keller (akinek jól ismerjük újabban megjelent hidrológiáját), a milánói L. Gherardelli professzor, bécsi tiszteleti tagunk IV. Kresser professzor, M. Klimaszewski, a krakkói Jagelló egyetem rektora, J. Blache a nizzai egyetem t. reaktora, B. Z. Milojevic, a belgrádi egyetem professzora, a kolozsvári Újvári József, Társaságunk levelező tagja, s í. t. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a sok külföldi szerző közül nem hiányoznak a hazai hidrológusok sem. Jellemző, hogy más országokkal ellentétben, amelyeknek általában csak egy-egy szakembere szerepel a kötetben, a magyarokat öten képviselik (betűrendben: Lászlóffy W., Pécsi M., Rónai A., Stelczer K., és Zsuffa I.). Tárgyukat tekintve a tanulmányok zöme hidrológiai és hidrometeorológiai tárgyú. Sokuk Pardó professzor kedvelt témájával, az árvizekkel foglalkozik. De van a kötetben néhánya éghajlattani, ált. természeti-földrajzi, gazdaságföldrajzi és regionális vonatkozású cikk is. Nem egy közülük kitűnő elméleti összefoglalása valamilyen részletkérdésnek. Tartalmi ismertetést az ilyen műről nem lehet adni, hiszen jellegzetessége a heterogenitás. De minden esetre figyelemre méltó kötet. Mérnök- ós geográfus-, hidrológusok, meteorológusok és klimatológusok, valamint a földrajz különféle ágait művelő szakemberek egyaránt találnak benne értékes olvasnivalót. A szerkesztő Marcel-M. Chartier professzort külön elismerés illeti meg, nemcsak a szívvel végzett szerkesztőmunkáért, hanem a nagyszámú előfizetés összegyűjtéséért is, amivel nemzetközileg elismert mesterének tiszteletére ezt az értékes kötet összehozta. Némi csalódást csak az okoz, hogy nem találtunk benne utalást Társaságunkra, amely 1958-ban tiszteleti tagjává választotta Pardé professzort. Igaz, hogy az illusztris mestert szemniel láthatóan nem érdeklik a címek ós kitüntetések. Önéletrajzában mindössze négy sort szánt nekik. Dr. Lászlóffy Woldemár