Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A hidrológia fejlődése és kapcsolata a matematikával

306 Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában I. gyűjtünk tapasztalatokat, akár kísérleteket végzünk erre berendezett területen, a hangsúlyt a hidrológiai jelenségek részletes megfigyelésére, a fizikai folyamat megismerésére kell vetnünk. Az alig 20 éves múltra visszatekintő statisztikus v. sztochasztikus hidrológia matematikai modellekkel igyekszik leírni a jelenségeket. Kibontakozását főként a számítógépek megjelenésének köszönheti, és fejlődésének legfőbb rugója a vízkészletgazdálkodás. A parametrikus- vagy modell-hidrológia képviselői első megbeszélésüket a Nemzetközi Hidrológiai Szövetségnek a kísérleti területekkel foglalkozó szimpozionja alkalmával, 1965 őszén tartották az ír J. Dooge professzor kezdeményezésére (Lásd Bulletin AIHS, 1967. június). A robbanásszerű fejlődésre jellemző, hogy a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1967. évi berni közgyűlése már modell-hidrológiai bizottságot hozott létre

1 és a röviddel utána Fort Collinsban lezajlott, a determinisztikus és sztochasztikus hidrológia problémáinak szentelt nemzetközi hidrológiai szimpozionon már 82 dolgozatot mutattak be

2. December első napjaiban tartják Tucsonh&n a ,,Számítógépek a hidrológiában" c. szimpoziont, amelyre 6 magyar szerző küldött ki dolgozatot. * » * A történeti fejlődés vázolásával az volt a célom, hogy segítsem ennek az ankétnak a helyes értékelését. Amíg a mai összejövetel előfutárának tekinthető 1963. évi budapesti ankét még a matematika szerepét kereste a műszaki hidrológiában, ma világos előttünk, hogy a korszerű hidrológiának kettős arculata van: a hidrológiai folyamatok megfigyelése és mennyiségi jellemzése mellé a folyamatok matematikai leírása járult. Ha 1963-ban azt hangsúlyoztam, hogy keresnünk kell, milyen segítséget nyújthat a matematika a hidrológiai feladatok megoldásában, ma arra szeretnék rámutatni, hogy a matematikai irány öncélú művelése a valóság, a jelenségek talajától való elszakadás veszedelmével járna. Aggályom jogosságát igazolni is tudom. Az irodalomban nem egy példát találunk arra, hogy bizonyos szerzők a vízhozamgörbe meghatározását kiegyenlítő-számítási feladatnak tekintették. A mérési pontok szóródásának fizikai okait ismerve nyilvánvaló, hogy a probléma tisztán matematikai alapon való kezelése alapjaiban hibás. Egy másik példát a kiváló Korbély József 1909-ben közzétett árvízelőrejelzési képletei szolgáltatnak [11]. Nógyváltozós egyenleteinek együtthatóit a legkisebb négyzetek módszerével határozta meg. Ez a merev és szükségképpen tökéletlen eljárás nem vette — a számítógép hiányában még nem is vehette — figyelembe a kiindulási adatokban a vízállásváltozások jeliegét, vagyis a jelenség helyes fizikai kópét. A statisztikai hidrológia didaktikai értéke tagadhatatlan. De gyakorlati jelentősége csak addig van, 1 A bizottságon belül megalakult sztochasztikus hidrológiai munkacsoportnak dr. Szigyártó Zoltán személyében magyar tagja is van. 2 Lásd dr. Rákóczi László beszámolóját Közlönyünk 1968/8. számában. amíg a valóság talaján áll. A matematikus a rendelkezésre bocsátott adatokból kiindulva káprázatos csodákat művel: szimulációs eljárásaival rövid adatsorokat hosszabbít meg, vagy hiányzó adatokat pótol, trend-számítások segítségével a jövőbe mutat, rendszer-elemzéssel optimális megoldásra vezet rá. De a káprázat könnyen szertefoszlik, ha a kiindulási adatok megbízhatóságát és homogenitását firtatjuk. A hidrológusnak éppen az a feladata, hogy a fizikai jelenségek minél mélyrehatóbb ismeretében biztosítsa minden statisztikai vizsgálat alapját, az adatok megbízhatóságát és homogenitását. Csak az után nyúljon a matematikához, amelynek módszereit ismernie kell, de túlértékelnie nem szabad. Sohase tévessze szem elől tudományunk vázolt kettős arculatát. * Az I. ülésszak előadásai közül az első kettő hidrológiai szemléletet ad, a harmadik előadás érdekes példákon mutatja be az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát. Közös vonásként bizonyító erejüket emelem ki. Szerzőik tanúságot tettek róla, hogy a magyar hidrológia lépést tart nemcsak az általános fejlődéssel, hanem újat is tud hozni. IRODALOM [1] Ven Te Chow (szerk.): Applied Hydrology. McGrawHill, 1964. pp. 1—7/10. [2] De fontium & fluviorum origine ac fluxu, optinio Marcetli Squarciatupi Plumbiensis. Peripateticorum, Theologorum, & Senecae sententiae ponderantur. Claudiopoli, in officina Gasparis Helti. Anno Domini MDLXXXV. (1585). [3] Perrault, Pierre: De l'origine des fontaines. Paris, 1674. [4] Belgrand, Eugéne: La Seine, Etudes hydrologiques. Paris, Dunod, 1872. [5] Horton, R. E.: Frequeney of recurrenee of Hudson River floods. U. S. Weather Bureau, Bull. Z., 1913. Fuller, W. E.: Flood flows. Trans. ASCE., Vol. 77., 1914. Hazen, Allén: Discussion on Flood flows by E. Fuller. Trans. ASCE., vol. 77., 1914. [6] Grassberger, H.: Die Anwendung der Wahrscheinlichkeitsrechnung auf die Wasserführung der Gewásser. Die Wasserwirtschaft (Wien), 1932/1—6. [7] Bogárdi János: Korrelációszámítás ós alkalmazása a hidrológiában. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. [8] Szesztay Károly: A folyók vízjárásának előrejelzése. (Kandidátusi értekezés). Kézirat, 1954. [9] Shermann, L. K.: Stream flow from rainfall by the unit-graph method. Eng. News-Record, vol. 108, 1932. [10] Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén. Vízügyi Közlemények, 1932/2. szám. [11] Korbély József: Árvízjelzés, tekintettel a Körösök és a Berettyó vízjárására, valamint a Tisza szegedi és csongrádi vízállására. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1909. * * *