Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

7. szám - Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (Ankét Pécsett 1968. november 27–29.) - Kiss György: Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában

Hidrológiai Közlöny 1969. 7. sz. 301 Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában* (Ankét Pécsett, 1968. november 27—29) (I. rész) A Magyar Hidrológiai Társaság és a Del-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1968. november 27. és 29. között Pécsett „Hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában" címmel ankétot rendezett. Bármely tudományos tanácskozás valódi értékét mindenekelőtt az adja, hogy képes-e újat mondani saját tudományágában, meg tudja-e szabni a további kutatások irányát, és felszínre képes-e hozni azokat a kérdéseket, amelyek az adott tudományt, az adott időszakban előbbre vihetik. A Pécsi Ankét ebben a tekintetben igyekezett azokat az újdonságokat feltárni, amelyek a hidrológia tudománya területén a vízgazdálkodási gyakorlat korszerűsítését vannak hivatva biztosítani. A Hidrológiai Közlöny Szerkesztő Bizottságának határozata értelmében az Ankét anyagát ezúton adjuk közre folyóiratunkban. A Pécsi Ankétot 1968. november 27-én Kiss György vízügyi igazgató, a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője nyitotta meg. Megnyitójában a rendező szervek nevében üdvözölte a résztvevőket, és köszönetet mondott a Hidrológiai Társaságnak, hogy az Ankétot Pécsett rendezték meg. Sajnálatát fejezte ki, hogy Dr. Németh Endre profeszszor betegsége miatt nem jelenhetett meg az Ankéton, és kiemelte, hogy a magyar hidrológusok nagy része Dr. Németh Endre tanítványa, és közvetlenül, vagy közvetve évtizedeken keresztül támaszkodhattunk tudományos eredményeire. Üdvözlő szavait követően Kiss György az alábbi megnyitó előadást tartotta: HIDROLOGIA A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS GYAKOIILATABAN KISS GYÖEGY Gazdasági életünk nem ment keresztül olyan sok változáson a múltban, mint a jelenben. Változnak adottságaink, lehetőségeink, és a gazdálkodó ember felé vetített igények is. A földrajzi környezet sem hosszú ideig ugyanaz, mint régen, hiszen rövid időközökön belül gyors változtatásokat eszközlünk a kisebb-nagyobb emberi beavatkozásokkal. Erdőket irtottunk, ma telepítünk: vizeket csapoltunk le, ma visszatartunk; talajokat tettünk tönkre, ma javítunk, külön e célra létrehozott erdészeti-vízügyi-talajjavítási szervekkel. És így sorolhatnám tovább. De most nem az a célom, hogy taxatív felsorolással bizonyítsam az ember balga vagy bölcs tetteit, hanem az, hogy a változás folyamatos figyelésére szólítsak fel mindenkit. A körülöttünk levő változásokból eredő okok felismerésén keresztül kell megállapítanunk összefüggéseket és meghatározni előfeltételeket az általunk elérni kívánt cél érdekében szükséges változtatásokhoz. Ebbe az elmélkedésbe bele lehet bonyolódni, ha valahol nem fogjuk meg a fonal végét és úgy próbáljuk a gombolyagot szétszedni. Ez az ankét tulajdonképpen nem más, mint ennek a végnek a megfogása, a hidrológiai tudomány és a gyakorlat összevetése. Ne gömbölyítsünk különkülön. Nekünk, területen élő vízgazdálkodó — mezőgazdasági és vízügyi — szakembereknek adottságaink és lehetőségeink ismeretében tanácsokat, válaszokat, útmutatást kell adnunk a területi szerveknek közeli és távlati fejlesztési koncepcióik kidolgozásához és azokat kell alakítanunk vízgazdálkodási rendszereinken belül történő mennyiségi, minőségi és időbeni változásaink figyelembevételével . „Nem,"-mel, „várjunk"-kai, bizonytalankodással ós tétovázással nem válaszolhatunk az élet által felvetett * Az ankét anyagát, az elhangzott előadásokat a Közlöny 1969. 7. számától egymásután következő három számban folyamatosan közöljük. (Szerk.) kérdésekre. Ha területi gazdák vagyunk — igazi vízügyi gazdái annak a környezetnek, illetőleg ránk bízott területnek, ahol élünk és hivatali működésünket kifejtjük, akkor mindig kell válaszolnunk a feltett kérdésekre ós folyamatosan kell irányítanunk, megszakítás nélkül. A változásokra gyorsan kell reagálnunk kellően megalapozott változtatásokkal. Ehhez a komplex szemlélettel átitatott munkához kérjük a segítséget, azt, hogy a helyes és szükséges megfigyeléseken alapuló gyors döntéseket valóban egy optimális területi gazdasági helyzet előállítása érdekében tegyük, ne csak azért, mert hidrológia van és azért, hogy csillogtassuk a tudományt, hanem azért, hogy ez a tudomány juttasson el minél közelebb a való élethez. A területi szervek vízgazdálkodási tevékenysége — különösen az utóbbi években —- mennyiségi és minőségi értelemben fokozódott. Űj. feladatok jelentkeztek, amelyek szükségessé teszik a terület hidrológiai, vízháztartási viszonyainak egyre részletesebb megismerését. Míg korábban elsősorban e tudományág lelkes művelőinek köszönhetően hódított többé-kevésbé tért a hidrológia a gyakorlati munkálkodásunkban, ma már elkerülhetetlenül szükséges a korszerű tudományos módszerek alkalmazása. Ma bármilyen vízgazdálkodási kérdésben hozunk döntést, a feladat megoldásának, eredményének értékét az határozza meg, hogy a döntéshez elvi alapokat nyújtó szellemi tárházunk, a hidrológiai tudomány, milyen tudományos eszközöket, módszereket bocsát rendelkezésünkre. A műszaki, gazdasági életnek a hidrológiával szemben támasztott igénye, illetőleg ennek kielégítése szempontjából kedvező, hogy nem kell szellemi importra támaszkodnunk, mindössze saját berkeinkben kidolgozott és ma születő hidrológiai elveket és számítási eljárásokat kell a vízgazdálkodási gyakorlatba átvinni. Ennek a megállapításnak a jogosságát alátámasztja a tudományág hazai színvonala, eddigi tevékenysége, mely a maga területén már bizonyított és kvalitása közismert. Követnie kell azonban ezt a gyakorlati alkalmazásnak is.