Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)

6. szám - Elsholtz László–Németh László: Ércfeldúsulások szórásudvarának felderítésére alkalmas módszer

EIsholtz L.—Németh L.: Ércfeldúsulások szórásudvara Hidrológiai Közlöny 1969. 6. sz. 259 b) Hegységperemeken leszálló repedésforrások. A vulkáni kőzetek repedéshálózatában mozgó vizek természetes vízmegjelenési pontjai. Az 1. és 2. táblázatunkban a víz származását magyarázó rovatban jelöltük ezeket a forrásokat, de számuk meglepően kevés, aminek okát a következő vízmegjelenési formával való szoros kapcsolatukban kell keresnünk. Talajvizek a) Lejtőtörmelékek talajvize. Szoros kapcsolatban vannak a hegységperemeken leszálló repedés vizek kel. Törmelékforrás alakjában lépnek felszínre. Leggyakrabban megmintázott vízmegjelenési formánk. Utánpótlódásukban szerepet játszanak a leszálló repedésvizek. Ezek a lejtőtörmeléken átszivárogva lépnek felszínre. De szerepet játszik a törmelékforrások vizének utánpótlódásában a lehulló légköri csapadéknak a törmelékbe beszivárgó része is. Vízhozamuk erősen ingadozó, esőzések után bő vízhozamúak, száraz időszak végén vízhozamuk erősen lecsökken. A lejtőtörmelékekre települt nyirok nyomásalattivá is teheti a bennük mozgó vizeket, s ahol az erózió az összefüggő nyiroktakarót megbontja, a víz felszálló is lehet. b) A lösz és homokos-kavicsos patakhordalékok talajvize. Felvételi területünk dombvidéki részein ez a víztípus jellemző. Ritkán megjelenik forrás alakjában is (pl. löszalji források). Erre a víztípusra vonatkozó vízmintavételi helyeink általában ásott kutak, melyeknek vízgyűjtőterületén minden esetben megtalálhatók a miocén, ill. paleozoós képződmények. Rétegvizek Két típusát különböztetjük meg: a) Riolittufákból, ill. riolittufákon kilépő rétegforrások. A törmelékforrások után következő leggyakoribb víz megjelenési forma. Vízhozamuk gyér, de egyenletesebb, mint a törmelékforrásoké. b) Felső-torton és szarmata rétegforrások. Területünkön kis számban jelennek meg, mivel a rétegcsoport felszíni elterjedése aránylag kicsi. Az előbbiekben röviden összefoglaltuk azokat a vízmegjelenési formákat, melyek területünkön uralkodóak ós amelyekre mintavételeinket kiterjesztettük. Az 19G0-as és az 1962-es évben megejtett vízmintázások eredményeit táblázatokban foglaltuk össze, melyekben megadtuk a vízmintavétel helyét és a víz származását, mely egyben a vízmegjelenési formákat tükrözi vissza. Vízkémiai viszonyok A terület felszínalatti vizeinek kémiai értékeléséhez felhasználtuk az irodalomban [4, 5] megjelent elemzéseket. A Vázlatok és Tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszában közölt adatok alapján (554 old. 17, 25, 28, 29, 31, 34, 36, 39, 44 sz. elemzések) a felszínalatti vizek, melyek andezittel, riolittal, riolittufával érintkeznek, közel azonos vízkémiai típust mutatnak. A minták fő kémiai jellemzői a következők: Ca 41—85% Mg 9—33% Na 3—28% K 1—10% HC0

3 52—95% S0

4 6—35% • Cl 1-6% Összes keménység (n. k. f.) ... 2,3—18,8 között (>2 fogyasztás (mg/l) 0,3— 3,8 között Összes oldott anyag (mg/l) .... 110—570 között A vizek tehát CaHC0

3-osak, lágyak, kevés oldott anyag tartalmúak és magas oxidációs fokúak. Ez a víztípus jellemző általában a mállási kéreg vizeire. Ezek a kovasavas vegyületeket felbomlasztják, a kötésükben szereplő oldható sókat pedig kilúgozzák. Ezért kitűzött céljaink megvalósításához a vizsgálatukat megfelelőnek tartottuk. A 22 sz. alatt közölt bányavízminta eltérő vízkémiai típust mutat, Mg—CaS0

4-os (szulfidos ércesedéssel érintkezik), magas 42, 12 n. k. f-ban mért össz keménységgel, magas oldott anyagtartalommal és alacsony oxidációs fokokkal. Ez a víztípus viszont kénsav tartalmánál fogva agresszív. Hidrográfiai viszonyok Felvételi területünk a Hernád és Bodrog folyók völgye között fekszik, ezeknek vízgyűjtőterületére esik. A vízválasztó Telkibánya ós Nyíri községek között húzódik észak—déli irányban a Szurok-hegy, Nagyorzó, Kányahegy, Sinta, Szunya-hegy vonalában. Ettől a vízválasztótól nyugatra folyó patakok, a felsőkókedi, kékedi, a pányoki Hasdát és a Telkibányán keresztül folyó Csenkő patakok a Hernádba ömlenek. A vízválasztótól keletre eredő patakokat, mint a Bozsva, Nyíri, Bisó patakokat a felvételi területünk keleti határán folydogáló Ronyva gyűjti össze és vezeti a Bodrogba. A terület patakjait általában törmelékforrások táplálják, melyeknek vízhozama a felszíni csapadék függvényében változó, s ettől függően változik a patakok vízhozama is. Mint általában a hegyvidékeken, itt is uralkodó a patakok felsőszakasz jellege. Ez az egyik alapvető feltétele annak, hogy a patakok hordalékának kémiai vizsgálatával a patakok vízgyűjtőterületén feldúsulások után eredményesen kutathassunk. A patakok felső szakaszán a hordalékok általában a közeli lehordási területről származnak, az eredmények tehát arra is vonatkoztathatók. Nincsenek parti zátonyok, mint a középső szakaszban, nem kísérik a vízfolyást széles sávban folyóvízi üledékek, mint az alsó szakaszban. A vízfolyások középső és alsó szakaszán szedett hordalékminták vizsgálati eredményei vonatkoztathatók a vízgyűjtőterületre és a hordalékokban keletkezett másodlagos feldúsulás lehetőségeire is, ezért kiértékelésük sok bizonytalanságot rejt magában. Felvételi területünk déli részén, ahol a Bozsva patak középső szakasz jellege is felismerhető, a patak hordalékának vizsgálatától eltekintettünk (3. ábra). A vízfolyások alsó-szakasz jellegét csak a Hernád és a Bodrog völgye, mint erózióbázis felé lehet felismerni. 1960. évi hidrokémiai vizsgálatok Az 1960-as évben felvételi területünkön 68 víz megjelenési pontról gyűjtöttünk be mintát. A mintavételi helyeket az 1. ábrán közöljük. A